Harangszó, 1945

Új harangszó

6. oldal. ÚJ HARANGSZO 1945. október 21. Anglia és Amerika a meghó­dított területeken az egyhá­zak zavartalan életét s teljes jogvédelmét. Csak hálával gondolhatunk ezekre a határozatokra, mert lemérni sem tudjuk, hogy emberileg mit kö­szönhetünk e megállapodásoknak •egyházi- és hitéletünk szabadsága terén. 5. A püspöki jelentés külön pont­ban foglalkozik az egyházi férfiak feletti bí­ráskodással. „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány­hoz benyújtott emlékiratban — mondja a jelentés — előterjesz­tettük egyházunk azon kérelmét, hogy egyházi munkások megítélé­sénél biztosítsák egyházi szempon­tok érvényesülését. Lelkiismereti kötelességgé vált számunkra ennek előterjesztése, mert az iratban fel­sorolt nevek bizonyították, hogy a kérelem előterjesztése szükséges“. „Szükséges —- fejtegeti tovább a kormányhoz benyújtott irat, hogy ezekben a bírósági ügyek­ben tiszta és világos elvi állásfog­lalás, egységes és" igazságos jog- gyakorlat alakuljon ki. Különbsé­get kell tenni politikusnak politi­kai célzattal és egyházvezető em­bernek egyházi és egyházvédelmi célzattal tett beszédei; a beszédek elhangzásának időpontja és bizo­nyítottnak vehető célzata között. Nagy méltánytalanság volna, ha egy buzgó egyházférfiú missziói bizonyságtételeiben, hitvalló hiva­talos nyilatkozataiban, — amidőn hivatását teljesítette azzal, hogy a hitetlenség ellen küzdött és e küz­delemben Oroszországot is meg­említette, — olyan elbírálás alá esnék, mintha ezt a nyilatkozatot' a mostani helyzet ismeretében tette volna“. „Bízunk abban — fejezi be a három egyház főpapja által aláírt irat, hogy bölcsességgel és jóaka­rattal, a nagylelkűség stílusában, a háborús igazságszolgáltatás együtt és összhangzatosan végzi el kettős nagy feladatát: megtorolja a bűnt, az emberi gonoszságot és vétkes könnyelműséget, mely nemzetünk­nek sírt ásott, de ugyanakkor út­ját egyengeti annak, hogy a nem­zetnek éppen legkomolyabb lelke öntudatos belső revízió útján, a kiengesztelődés szellemében, hely­reállítsák a magyar nép lelki egy­ségét“. 6. A püspüki jelentés közli a lel- készi és egyházi tisztviselői igazo­lások eredményét. Ennél a pontnál hangsúlyozza, hogy a lelkészek igazolásánál fontos körülmény gyülekezetükből való eltávozásuk s ennek megítéléséhez hátterül is­métli a püspöknek még 1944. ok­tóber 14-én kelt, lelkészeihez inté­zett pásztorlevelét, melyben a ma­radást prédikálja: „A béres elsza­lad és a farkas prédájául átengedi a nyájat. A pásztor azonban híven kitart és a nemzet javára megőrzi a juhokat Krisztus közösségében. Jaj annak a lelkipásztornak, aki próbatevő időben béres­nek és nem pásztornak bizo­nyuk. 7. Őszinte képet tár elénk a jelen­tés a dunántúli német gyülekezetek sorsáról. Kormányrendelet alapján a német vidékeken „nemzethűségi“ vizsgá­latot tartanak s az elmarasztaltak­nak vagyonelkobzás és kitelepítés 1 büntetése. „A nemzethűségi vizsgálatra vo­natkozó rendelkezés — mondja a püspöki jelentés — törvényerejű kormányrendeleten nyugszik. Az egész telítve van politikummal, így ahhoz nem szólok hozzá. Ellen­ben a kormányrendelet végrehaj­tását illetőleg aggodalmamnak adok kifejezést. Amint régebben a zsidótörvény végrehajtásával szem­ben egyházunk felemelte figyel­meztető szavát, úgy ezen kormány- rendelet, végrehajtásával szemben is meg kell mondanunk, hogy. ab­ban nem látjuk az igazságosság, a méltányosság és a bírói ítélkezés pártatlanságát biztosítva“. Súlyos kérdést jelent egyha­zunkra a kitelepítettek helyére ér­kező magyar telepesek vallási hova- tartozandósága is. Kívánatos lenne, hogy a kitelepített evangélikusok helyébe evarígélikus telepesek ke­rüljenek. A püspöki jelentés sze­rint ebben az irányban történtek is lépések egyházunk részéről, saj­nos, kevés eredménnyel. 8. Drámai erejű lelkiismeret-ébresz- téssel végződik a püspöki jelentés, amelyből szemelvényesen is csak keveset tudtunk kiemelni. „Hazánk földjén sok minden romokban hever...“ s itt követ­kezik a romok festői érzékeltetése fővárosban és vidéken. „De van még spk más rom is ebben a Sze­gény hazában. A lelkekben több oltár omlott össze, mint a templo­mokban. Családok életében több Krisztus-kereszt forgácsolódott össze, mint .harcok tüzébe eső országúti keresztfa. Összeomlott százezrek lelkében az Istenbe ve­tett hit. Megmételyeződött az er­kölcsi felfogás. Bosszú, irigység, gyűlölet mások élete mögött búj káltatja az embereket. Érdek adja szájukra a szót és viszi őket a gonoszok útjára. Táncoló város és falú, táncoló ifjúság mulatozásban keresi a gond elaltatását. De vájjon mit várhat a százszor megpróbált tönkretett, összetört magyar nép és mit várhat a ma­gyar keresztyénség, ha ezzel a lé­lekkel indulunk romeltakarításra, új építésre, életmentésre, Isten szol- gálására? Egyetlen egy segíthet rajtunk. A Szent Lélek. A Lélek pedig egyedül Istentől van, az evangélium által. Ezért nyer evan­gélikus egyházunk hivatására új kötelezést, erősítést és kegyelmi időt“. —O— Amikor most végére érve be­csukjuk a püspöki jelentést, az egészből egyetlen nagy benyomás marad vissza lelkűnkben: Evangé­likus egyházunk a magyarországi keresztyén egyházakkal kezet fog­va, történelmi nemzetszolgálatának tudatában, a demokratikus állam­formához hűségesen alkalmaz­kodva, végzi szolgálatát az új helyzetben és tesz bizonyságot ren­díthetetlen bátorsággal ország­világ előtt mindabban a kérdés­ben, amelyben hallgatnia talán óva­tosabb lenne, de szólania Istentől kapott kötelesség és nemzetünk iránt való felelősség V. I. „VALLJUK..." Az első magyar evangélikus kit vallás jubileuma 400 esztendővel ezelőtt, 1545. szeptember 20ián zsinatra gyűl­tek össze a Drágfi-birtokon mű­ködő lelkészek. Erdődön tanács­koztak. Szatmár közelében fekszik ez a helység. Akkoriban nem volt lehetséges, hogy az egész ország­ból egy helyre jöjjenek össze az evangélikus egyház képviselői. Rendszerint egy-egy tekintélyes főúr pártfogásával találtak módot arra, hogy találkozzanak és ren­dezzék az egyház ügyeit. így ez­úttal Szatmár, Szilágy, Ugocsa vár­megyéről — esetleg nagyobb, eset­leg kisebb területről — gyűltek egybe. Bizonyára voltak már ko­rábban is ilyen tanácskozások, de az erdődi az első zsinat, amelynek a végzéseit is ismerjük. A zsinaton résztvevőknek az volt a legfőbb gondjuk, hogy val­lást tegyenek hitükről. Sok hibás nézet keringett azoknak a papok­nak a tanításáról és szolgálatáról, akik beállottak az egyház jefor- mációjába. Sok mindent rájuk fogtak. Rágalmazták őket azzal, hogy Krisztust is megtagadták, holott csak azt vetették el az ad­digi, az előző tanításból, ami ellen­kezett a Bibliával. Ügy látszik, azon a vidéken összezavarták az evangélikus lelkészek tanítását az úgynevezett rajongók és újrake- resztelők nézeteivel. Ezért nem­csak azt foglalták írásba, amit vallanak, hanem azt is, amit kár­hoztatnak. Nyugaton már arra is szüksége volt az evangélikus refor­mációnak, hogy a helvét (svájci eredetű) felfogásokkal szemben tisztázza a meggyőződését. 1545- ben Erdődön ez még nem mutat­kozhatott szükségesnek, mert nem vetették el a helvét nézeteket. Mé­gis világosan látszik, hogy a zsi­nat résztvevői az evangélikus refor­máció szolgálatában állottak. Nyil­vánvaló ez hitvallásuk első tizen­egy cikkéből isi de megerősíti az utolsó, a 12-ik ugyancsak. Meg­állapították, hogy a többi hitága­zatokban egyetértenek az igaz egyházzal, amint az nyilván lát­ható az 1530-ban Ágostában be­nyújtott hitvallásban. A közvetlen vallástételre csak azokon a pon­tokon szorítkoztak, amelyeknél félreértették vagy támadták őket. Először a Szentháromságról val­lották meg hitüket, majd az Isten Fiáról, az egyetlen közbenjáróról, így léptek minden evangélikus hitvallás szentélyébe: bizonyságot tettek arról, hogyan igazul meg az ember Isten előtt. „Valljuk, hogy a megigazulás és a bűnök bocsánata, amely a Szentlélek aján­Az ébredés népe. Útleírás a háború előtti Finnországról, írta: Korén Emil. 2. folytatás. Az első napok sorozatos meglepeté­sekkel szolgáltak. A sok apró-cseprő benyomás és eredmény révén bele kel­lett szokni abba a merőben más gón- dolkozásmódba, aminek a levegője meg- legyintett Pesten a beszálló észt házas­pár magatartásában s a balti államok légkörében. A sokat emlegetett csend, becsületesség:, józanság, .célszerűség mind-mind való élet volt körülöttünk.' Hamar meg lehetett szokni, , hogy az aktatáskákat nem kell figyelmesen szo­rongatni a villamoson, nehogy elemel­jék, — hogy a liftet mindenki szaba­don és ingyen használhatja, — hogy a mókusok felszaladnak az öledbe, ha le­ülsz egy parkban, •— s hogy a köztár­sasági elnökkel találkozhatsz bármikor az utcán, ha reggeli sétáját végzi. A harmadik nap már fel sem tűnik, hogy a parlament előtt egy őrizetlen gyer­mekkocsit látsz, benne kisgyerekkel. A mama bent a parlamentet nézi. Mitől is tarthatott volna? Hiszen gyermekére az egész utca vigyázott. A finn élétre jellemző sajátosságok­kal úgy sem lehet itt kimerítően fog­lalkozni. Leírták azt már előttünk sokan és sokfelé. Két jellemző dologgal azon­ban ismerkedjünk meg. Az egyik legyen „világi“: a finn házi gőzfürdő, (sauna), a másik vallásos és nagyon jellemző finn összejövetel: a seurat. . Mindkettőt kirándulá-s keretében is­merjük meg. Helsinki egyik kikötőjé­ben sorban állnak .a kis hajók, amelyek vidékre viszik a városból szabadulni vágyó kirándulókat. A „felébredt“ (fel- ébredteknek nevezik a finn egyháznak azt a csoportját, mely a parasztprófé­tának, Ruótsalainen Pálnak ébredés; munkájából keletkezett) otthon fiatal teologus-lakóival . elindulunk Pellinki felé,. hogy meglátogassuk a nálunk is jól ismert Pesonen Mátyást nyári villá­jában. A tenger gyönyörű s mintha minden kis szigetecske hívogatna. Regényes, ahogy elsiklanak mellettünk a nagy, fával megrakott vitorlás hajók. Csodá­latosan kék a tenger s a fenyővel borí­tott kis szigeteknek se vége., se hossza. A fiúk ajkán felcsendülnek a komor dallamú, hajlításo'kkal teli „felébredt" melódiák. Alig érkezünk meg a tengerparti, nyírfákkal övezett kis -villába, alig üdvö­zöljük a bennünket sugárzó szeretette! fogadó háziakat, s a vendégfogadás ezzel kezdődik: a sauna fűtve van! Kis faház ez közvetlenül a parton. Két helyiségből áll csupán: egy kicsi öltöző s maga a befűtött helyiség. A tűzhely kőből épült, a tetején is kövek. A fal mellett lépcsőzetes padkák a mennyezetig. A társaságból egyszerre hat-heten levetkőztünk csóréra s be a saúnába! Bizony kapkodtam a levegőt a 60—70°-ra felfűtött helyiségben. A fiúk kacagtak rajtam, meglocsolták az arcukat hideg vízzel ’ s fel a padkára, ahol még forróbb a levegő. Még min­dig nem volt elég. Vizet öntöttek az átforrósodott kövekre s ettől égetően forró gőz — Löyly (olv. löülüX— szállt fel. Verejtékezett minden porcikám s nem győztem levegő után kapkodni. A fiúk tovább kacagtak és biztattak. Friss, leveles nyirfagallyakkal kezdték csühölni magukat.' Perzselt a mozgásba hozott forróság s úgy kivörösödött a testünk, mint a pirított kismalac. Amikor így a lehető legjobban átforrósodtunk, hir­telen kiszaladtak a fiúk s egyenesen beleugráltak a tengerbe (télen a hóba!). Engem még a forróság ellenére is ki- lelt a hideg ezt látva. A fiúk azonban vidáman unszoltak. Vágy együtt kerü­lünk heveny tüdőgyulladással a kór­házba, vagy egyikünk se — gondol­tam s kifutottam a tengerbe. A hideget egyáltalában nem éreztem. Pár meg- buggyanás a vízben s újra gyorsan vissza a löyly-'be. Végül lepedőbe bur­kolva és meglehetősen kimerülve lepi­hentünk az öltöző padjaira és szörpöl- gettük a savanykás gyümölcsszörpöt. Felséges érzés volt! Mondanom se kell, hogy kutya bajunk se lett. Ez az, amit minden finn — még a legszegényebb is, heténkint legalább egyszer megtesz. Ne gondoljuk, hogy küisőséges do­log! Hozzá tartozik, sőt neveli a finn ember lelkiségét is. A testi nyíltsággal természetes őszinteségre nevel és ta­pasztalat, hogy abban az alig kibírható forró gőzben kiizzadja az ember még a bűnét is. Mondják a finnek,,hogy ők azért, „vallásosabbak“ mint mi, mert ők közelebb vannak a túlvilági dolgokhoz: a saunában megéreznek valamit a po­kolból és sauna után a mennyország­ban érzik magukat. Persze ezt kis mo­soly kíséretében mondják, de van benne valami. Végtelenül szabadnak és légies­nek érzi magát utána az ember. És ne tessék mosolyogni: a sauna test-tisztító gőzében nem egy lélek-tisztulás követ­kezett már be! Öreg finn parasztok nem egyszer komoly beszélgetéseket folytat­nak az irgalmatlan izzadás közben. Hozzátartozik a vasárnapra való felké­szüléshez. Egy hétnek testi-lelki szeny- nyét izzadják ki s utána bibliaolvasás következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom