Harangszó, 1945
Új harangszó
||||||||l|ill||||lllll|||||||||!!llll!l!ílllll!l!ll!lllllllllllllllllllll!lillllll!l!!llll!l!lllllli:iI!ll!!l!!l!lllllllllllll!llllllllll!ll!lllllllllil!l!lllllll!!lll!lllllllllllli:!IM I. évfolyam, 2. szám. ORSZlGO.S EVANGÉLIKUS NÉPLAP Győr, 1945. október 21. lllllllllllllillllllllllllllllllllllllliflllllllllllllWIlllllillllllllllMIIIIIIIIIIWIIlllllllMllllllllllllllll'MMIM'IIM Történelmünk egyik legvégzetesebb esztendeje az egyhéz mérlegén Püspöki Jelentés az 1944-45. éviöl Hamupipőke az egyház a földön. Szürke kis senki a világ és az ország nagyságai mellett. A mindenkori hatalom sohasem volt az egyházé. Amikor pedig övé volt, már nem is volt „egyház“. Csak önmaga megtagadásával lehetett világhatalom, aki előtt három napig „.járt Canossát“, vezekelt a megalázott császár. A hatalom mindig más kézben volt. Mégha különböző neve is' volt ennek a kéznek. Egyszer császárnak hívták, máskor királynak, harmadik esetben népnek, mondták vezérnek is, vagy nevezik pártnak. Az ország mindig ezeké. Ne fájjon ez az egyháznak. Miért akarna a földön hatalmat? A földi hatalom olyan változó, for- gantíó. Tegnap még fél Európa követte parancsát, ma bujdokolnia kell, hogy rá ne ismerjenek. Tegnap uralkodó világnézet volt, ma tiltott könyv. Ne akarjon az egyház hatalomhoz nyúlni, mert a hatalom megcsal. Miért akarna az egyház itt a földön hatalmat? Sokra nem menne vele. Mit tenné az egyház, ha kézhez kapná a politikai irányítást, a kulturális vezetést, a gazdasági rendelkezést? Bizonyára szépet és jót alkotna. A keresztyén- ségből kibontakozó erők tisztábbá és önzetlenebbé tennék a politikát, komolyabbá és mélyebbé a művelődést, igazságosabbá és erkölcsösebbé a gazdasági rendet. De még a keresztyénség se teremthetne földi paradicsomot. Mert a földi élet végzetesen és gyökeresen sújtva van a bűnnek és éppen ezért Istennek' átkával. S így még a legkeresztyénibb politikai reform, kulturális programm, gazdasági újjárendezés is eleve kudarcra van ítélve. Maradjon hát az egyház továbbra is csak a világ hamupipőkéje- De rendületlen hittel várja az órát, amikor feloldódik a varázslat és a ma még lenézett, szegényes, sokszor megvert, félrerú- gotí senki átváltozik királyleánnyá. Dániel próféta így módja ezt: „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentéi népének“. (Dán. 7, 27). A hányatott, alig meghallgatott, üldözött egyház akkor diadalmas egyház lesz. Nem önmagában, mert a diadal Istenünkké. Nem önmagáért, mert a dicsőség is Istenünkké. Addig pedig imádkozzuk a kérést naponta: Jöjjön el a Te országod! És a hálaadást is: Mert Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. V. I. Izgalmas olvasmány Kapi Béla püspök jelentése, melyet a dunántúli egyházkerület október 18-ra, Gyenesdiásra, összehívott rendes évi közgyűlése elé terjesztetett. 1A történelmi események áttekintésében mégegyszer végigéljük az elmúlt év drámáját. UJjra halljuk Horthy Miklós október 15-i rádiószózatát, visszatekintünk a Szálasi- uralomra, az orosz csapatok előnyomulására és a hatalomváltozásra. „Az. események ezen sorozatának végén elpusztult ország áll. Szétbombázott városok, mélységbe zuhant és égfelé meredő, eltört hidívek, tövig ég\ett házak, romok között vezető kihalt utcák, pince- élettől sápadt, - tétován támolygó' emberárnyak“. ' 2. A jelentés megvilágítja a pusztulást egyházi keresztmetszetben is. „Szétlőtt tornyok, lyukgatott tetejű templomok, megrongált iskolák és paplakok, elpusztult diákotthonok és internátusok jelentik az egyházi közösség felszámlálha- tatian veszteségeit. A hlyek egyéni károsodása szintén felbecsülhetetlen. Az itthoni emberáldozatot növeli az idegenbe menekültek mégszámi álba tálán serege, akik közül sokan életüket mentve, életüket veszítették, exisztenciájukat féltve, azt összezúzták. Közben Dunántúl elveszíti vendvidék! területét. 11 gyülekezet; 22.000 evangélikus lélek szakad el egyházkerületünktől. Lelkipásztoraik töm- löcökből védelmet kérő tekintette! néznek felénk. Egyikük szabadultán, kettő tömlőében, a negyedik 12 évi kényszermunkára ítélve, de a kegyelraezés reménységével bíztatva, várja sorsát“. 3. Különösen megrázó a püspöki jelentésnek az egyház bátor hitvallását feltáró része. Ezek a részletek eddig egyházunk szélesebb körei előtt ismeretlenek voltak s ezért a felfedezés erejével hatnak. Megtudjuk, hogy már a háború aléltságából való ocsudás első heteiben megtalálták egymást a magyarországi keresztyén egyházak vezérfiai és közös állásfoglalásra jutottak az új helyzetben. A római katolikus egyház — írja a jelentés — külön nyújtotta be ugyanazon elvek szerint megszerkesztett memorandumát, az. evangélikus és református egyház pedig közös irattal fordult 1945. május 27-én az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz. „kész örömmel és megelégedéssé állapítjuk meg — mondja a protestáns emlékirat —, hogy a haialcmváltözás. első napjától kezdve a vörös hadsereg vezérlő tábornokai a vallás szabad gyakorlatát nem korlátozták, sőt í i egyházak életműködésének megindítását segítették és sürgették. Arról is örömmel teszünk bizonyságot, hogy a magyar frontban egyesült pártok, melyeknek egyetértése biztosítja a mai rohamos átmenet politikai egyensúlyát, többször kijelentették é-; tetteikkel is igazolták, hogy az egyházait életében semmi váratlan változást létrehívni nem kívánnak és semmi sem áll távolabb tőlük, minthogy mostani elesettségünk- hen kultúrharcot (vallás- és egy- házellenes harcra gondol az irat) idézzenek fel". A két protestáns egyház hitvallása ünnepélyes komolysággal hangsúlyozza, hogy „a keresztyén egyházak élete a magyar nemzet életével, művelődésével az elmúlt ezer év során elválaszthatalanul összenőtt. Ez a kapcsolat nemcsak történeti és nemcsak a multté, hanem a magyar lélek mélységeiben gyökerező élő hit termése, amelyet megbolygatni a magyar nép lelkének súlyos megsértése nélkül -nem lehet. Az egyháznak tehát az az első és iegfőbb kívánsága, hogy a keresztyén egyházak nemzetnevelő szolgálatának folytonosságát az új politikai és társadalmi rend megőrizze és biztosítsa. A protestáns emlékirat a továbbiakban két gyakorlati kívánságot terjeszt a kormány elé. Egyrészt az egyház szolgálatának teljes szabadságát kéri. Ez a szabadság többre terjed mint az istentiszteletek és a szigorú értelembe vett vallásos nevelés engedélyezése. Az egyház a múltban nemcsak prédikált, hanem tanított, gazdag népjóléti és szociális munkát végzett, felhasználta a nyomtatott betűt és a rádiót, közreműködött a gyermekek és az ifjúság nevelésében. „Szükséges, hogy e téren semmi korlátozása ne legyen az egyháznak, mert sohasem mondhatnak le a templomon kívüli szolgálatuk nagy előjogáról: a tanításról, a sajtóról, az egyesületi munkáktól, az ifjúság és a gyermekek gondozásáról. E téren folytatni akarják, amit elkezdtek az ifjúsági egyesületekben, a cserkészetben, bibliai iskolákban. Külön is hangsúlyozzák a felekezeti oktatást és a kötelező vallástanítást“. Az irat az egyházi sajtó jóakarata támogatását kéri: íróinknak szabadságát, sajtónk iránt figyelmet és bizalmat. Másrészt az egyház anyagi támogatását kéri az emlékirat. Az egyház vagyona és anyagi java nem öncélú, hanem isteni rendeltetésből következő magasabb lelki és erkölcsi" célok szolgálatában áll. Az egyházak átérzik annak szükségességét — folytatja az egyházak megnyilatkozása, hogy életükből mindazt, ami idői, emberi és változó, a2 új világhelyzethez alkalmazzák. De kérik azt, hogy erre nekik időt engedjenek és adjanak rá módot, hogy a felmerülő kérdéseket a hatalom gyakorlóival időben megbeszélhessék és ne állíttassanak befejezett tények elé. Azután rátér az emlékirat az egyház és áíiam viszonyának rendkívül fontos és időszerű kérdésére. Ez a viszony hazánkban évszázados történelmi fejlődésen és törvényeken nyugszik. Nem lenne szabad ilyen fontos törvényeket rendeleti úton megszűntetni, vagy megengedni, hogy alsóbb hatóságok kedvük szerint új gyakorlatot kezdjenek. Az egyház és állam viszonyának kérdésében változtatást csak az új, demokratikus választójoggal összehívott ország- gyűlés hozhat, addig az. egyházak kérik a jelenlegi állapot érintetlen fenntartását". „Ügy érezzük, —- fejeződik be az ünnepies hitvallás —, hogy a mai időkben kétszeresen szükség van Krisztus egyházaira, hogy prédikáljanak, tanítsanak, irgalmasságot gyakoroljanak, vigasztaljanak, ihlessenek és végezzék a kiengesztelődés művét Isten és az ember között, ember és ember között, nemzetek és nemzetek között“. 4. Többször hivatkozik a püspöki jelentés a krimi határozatokra. A nagyhatalmak krimi határozata valóban a legközelebbről érinti egyházunkat, mert ezeken a tárgyalásokon biztosította a három szövetséges nagyhatalom: a Szovjet-Unió,
