Harangszó, 1944

1944-09-10 / 37. szám

Útravaló. Az Úr megőriz téged; min­den gonosztól megőrzi a te lel­kedet. Megőrzi az Úr a le ki- és bemeneteledet... 121. Zsolt. 7—8. Szeptember a diákok hónapja. Mint vándormadarakat a távoli világrészek kéklő ege, úgy vonzza őket is minden szeptemberben az osztály termek hűvös levegője. Nem net a vonzást tudomásul nem venni, neki ellenállni. Életért indul a harc ott is, itt is. Mégis vannak idők, történelmi sorsfordulók, melyekben félelme­tesen nagy az elindulás kockázata. Mintha gyenge fecskefiókákat ha­jítanának ki fagyos őszi zivatarba. Elérik-e a kitűzött célt? Vissza­találnak-e ismét a hazai eresz alá? Ezekhez hasonló kérdések nyugta­lanítanak ma millió szülői szívet. Emberileg csak egy lehet a vá­lasz: igen, ha jól felszerelve, kellő útravalóval ellátva indulnak meg. Folyik is szülői otthonokban min­denfelé az útravaló készítése. Mind­ez azonban nem elég! A ruha alatt megbetegedhetik a test, a legíze- sebb étel táplálása mellett is elkal- lódhatik a lélek. Biztosabb útra- valóra is van szükség. Ezt ajánlom én minden szülőnek a fent leírt jel­igében. Régen az apák, ha gyermekük nagy útra indult, búcsúzásnál fe­jére tették kezüket és megáldot­ták. Ne maradjon ez el ma sem. Az édesanyák minden ruhadarabba bevarrják az intézeti számot, vagy ismertetőjelet. Ne felejtsék el ezt az igét is, bibliai jelzőnek, vagy falimondásnak kihimezve, gyerme­küknek átadni. Három csodálatos ígéret van benne: a) az Ür őriz meg téged; b) lelkedet is megőrzi az Úr; c> nemcsak elindulásodra, hanem hazatérésedre is Ő vigyáz. Kell-e ennél áldottabb útravaló? Lesz-e a szülőnek, gyermeknek oka a nyugtalankodásra, ha ezekre az ígéretekre gondol szüntelen? Nem! Az elindulást és hazatérést elválasztó félelmetes felleget át­hidalja akkor az isteni ígéretek szivárványhídja. Olyan jó lesz idő­ről-időre megtapasztalni: „Az Ür az én hű pásztorom...“ (Zsolt. 23.) Dombi László. ■Szétszórt nyáj vagyunk. Igaz, mindig is az voltunk. Egyházunk szórványegyház, sorsunk szórvány­sors voít sok helyen. Nem annyira mennyiséggel, mint inkább minő­séggel tűnt ki népünk. Egyházunk életterületén hiányzik a nagy tö­meg. Vannak itt-ott helyek, ahol a számbeli fölényt is tudjuk biz­tosítani, de általában híveink az ország területén szétszórtan, élnek. Sokan távol vannak gyülekezettől, templomtól, még az iskolától is. Nem egyszer csak nagy utánjárás­sal lehet megtalálni őket. Akiket megkeres az egyház, azokat össze­gyűjti, gyülekezethez köti, akihez nem ér el a keze, azt a múltból, az otthonból hozott lelki örökség tartja meg, vagy ha ez nincs, el­kallódik s idegen tömegbe felszí­vódik. Bizony szétszórt nyáj vagyunk. Ezt a szétszórtságot most ebben a körülöttünk zúgó viharban még jobban kell éreznünk és egészen újszerűén kell tapasztalnunk. Akik eddig együtt, tömegben voltak, azoknak is meg kell érezni, máról- holnapra hogy szétszóródnak. A világot rázó vihar sok helyen szétszórja a gyülekezetét. Rend­szerint városokban légitámadások során mind többen lesznek, akiket kibombáztak, vagy akik támadás­tól félnek, s így vidékre menekül­nek. Csak be kell menni egy-egy városi gyülekezet templomába az istentiszteletre, hogy . meglássa az ember, hogy megfogyott a gyüle­kezet, milyen sokan hiányoznak. Hol vannak? Szétszóródtak. Kit erre, kit arra kergettek a vihar­szelek . . . Még akik helyben maradtak, azok is szétszóródnak. Az egyéni élet növekvő nagy gondjai elfog­laljak az embereket. Sok embert távoltart, különösen míg zavarhat­ta az istentiszteletet, a gyakori riasztás. Az ettől való félelem, vagy távollévő családtagok vasár­naponkénti felkeresése nem egy­szer még a rendszeres templomba. járókat is távoltartja az istentisz­telettől. Nemcsak a gyülekezet szóródik szét, hanem vele együtt az iskola is. Itt van szeptember, az iskolák Irta : Lukács István. kapunyitásának a hónapja. Máskor tömegesén jöttek faluról yárosra a kisebb-nagyobb diákgyerekek, ma alig lehet észrevenni, hogy a be­iratások megkezdődtek. Olyan bi­zonytalan a helyzet, hogy még az elemi iskolák is csak falun tudják a tanítást megkezdeni, ha nem ka­tona a tanító. Városi'iskolák nyája nagyobbrészt szétszóródott. Pl. Győrben az ddigi 500-as létsz mellett alig iratkozott be kétszá. / gyermek az elemi iskolába. A többi szétszóródott. Szétszóródott sok helyen a csa­tád is. Az édesapa munkahelyén van, a családtagok, feleség, gyer­mekek vidéken. Sok családból ka­tona a családfő, az apa, a gyermek. Sok heTyen hiányzik azoknak a meghitt együttléte, akik együvé tartoznak. Sok ember számára nincs igazi otthon. Nem érzi a melegét. Szétszóródott a család. Még itt is érezni, hogy szétszórt nyáj va­gyunk. Szétszórt a nagy vihar. So­kan elkerültek a közösségből, tá­vol vannak az egyháztól, gyüleke­zettől, templomtól, iskolától, ott­hontól! Szétszórt nyáj vagyunk. Nem elég ezt azonban így tudo­másul venni, vagy megállapítani és a nehézségét, a veszedelmét meg­látni. Tovább kell nézni. Bármeny­nyire is szétszórt nyáj vagyunk, de nyáj vagyunk. S ebben olyasmit kell észrevenni, amivel ennek a vi­har által támasztott élethelyzetnek a nehézségeit le lehet győzni és a veszedelemnek elejét lehet venni. Mert nyáj vagyunk, azt jelenti és kell hogy jelentse mindenki szá­mára, hogy megvan a közösségi tudatunk. Az, hogy összetarto­zunk, hogy egy nagy közösség­nek a tagjai vagyunk. Lélek­ben mindig odatartozónak kell magunkat érezni. Számít ránk a család, a gyülekezet, az egyház, a nemzet közössége. Ezt egy pilla­natra sem szabad elfelejtenünk. Mert nyáj vagyunk, azt is je­lenti ez, hogy van pásztorunk, a Krisztus, aki utánunk jön, szét­szórtságunkban megkeres, nevün­kön szólít és magához hív. Akár­hol vagyunk, rá kell figyelnünk, hívó szavára feléje kell indulnunk és.- bozzáérkezve mellette kell / * maradnunk. Meghalljuk-e szavát, mellyel lelki édesanyánknak, az egyházunknak ajakán át szól és hív magához? Csak Krisztus mellett lehet a nagy viharban megmaradni! Mert nyáj vagyunk, ez azt is je­lenti, hogy van — éppen szétszórt­ságunkból folyó — sürgős és sok feladatunk. íme néhány, amit ebben a hely­_ X.J. . A i tt far niitil* • Ha eikerültel gyülekezetedből, ne felejtsd el gyülekezeted lelké­szét értesíteni arról, hogy hol ■vagy. Keresd fel annak a gyülekezet­nek a lelkészét, ahova kerültél. Keresd fel a templomot, látogasd az istentiszteletet, élj az úrvacso­rával. Élj lelkiéletet. Ha nincs a közelben templom, menj el a távolba. Ha lehetetlen, keresd meg hittestvéreidet. Tart­satok háziáhítatot. Szétszórt hívek részére kiadtunk és lapunk május 28-i számában közöltünk ilyen cél­ból utasítást és rendet. Ha nincsenek hittestvéreid s tel­jesen egyedül vagy, naponként magad csendesedj el Bibliád fölé hajolva Isten előtt. Távollévő sze­retteiddel így naponként találkoz­hatsz Istennél. Minden körülmények között ol­vass'egyházi lapot. írd meg címe­det, hogy utánad küldhessük a Ha­rangszót és elláthassunk más ol­vasmányokkal. Gyermekeidet Írasd be az ottani iskolába. Otthon magad külön is foglalkozz velük, hogy a tanulás­ban előbbrejussanak. Olyan feladatok ezek, amiket minden evangélikusnak kell vállal­ni és a szétszórtságban különösen meg kell valósítani. Nem lehet a nagy viharban egye­dül megállni. Nem lehet a lelki édesanya, az egyház közösségéből kiszakadni. Főként nem lehet az Istenhez való közösséget mellőzni. A viharban meg kell egymást ke­resni, szorosan kell egymás kezét fogni, az egyház, a nemzet testé­hez hozzá kell egészen simulni. Mindenekfelett és előtt az Isten kezét kell megragadni. Csak együtt, csak Istennel tudunk megállni és erősen állni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom