Harangszó, 1944

1944-09-10 / 37. szám

164.' HARANGSZÓ 1944. szeptember 10. A miniszterelnök rádiószózata a magvar nemzethez. Vitéz Lakatos Géza miniszterel­nök f. hó 1-én rádióbeszédet mon­dott. Szólt a mai idők nehézségéi­ről. A nehézségek — mondotta — csak arra valók, hogy azokat át­hidaljuk. Szólt azután határaink megvédéséről, Erdély fenyegetett helyzetéről. „Minden meg fog tör­ténni — éjt és napot egybevető munkával, katonai és polgári vo­nalon egyaránt, — hogy a még rendelkezésre álló erőket ott és úgy vessük be, hogy megvédhessük határainkat." Hivatkozott a német segítségre, majd igy folytatta: — Még az Osztrák-Magyar Mo­narchia idején megszoktuk a jár- szalagon való vezetést, majd ké­sőbb a trianoni, szomorú időszak alatt, a revízió jelszava mögé búj­va, álomképekbe ringattuk magun­kat. Azután jöttek a mostani há­ború ragyogó német győzelmei, amikor is a közvélemény abban bízott, hogy ,,a németek mindent elintéznek". Ennek az egyoldalúan káros felfogásnak most egyszer s mindenkorra meg kell szűnnie, mert magunkban is kell bíznunk. — Részleges visszavonulások, az ország egyik-másik határsáv iá­nak ideiglenes feladása még nem rendítheti meg egy élni akaró nemzet lelkét. .— A harcot megvívjuk, végső erőfeszítéssel, mindenre elszántan, a magyar haza szent földjének meg­védéséért, önfeláldozóan és példa­adással! Létünkről vagy nemlétünk­ről van szó. Ez pedig minden áldo­zatot megér! Az ország belső rendjének min­den körülmények között való fenn­tartását hangsúlyozva rámutatott a zsidókérdésnek a kötött megálla­podás értelmében történő végleges elintézésére. Szólt azokról az in­tézkedésekről, melyek a lelkiisme­retlen vagyongyűjtésre, a fekete piacra, a tétlen kényelemre, mun­kakerülésre, hangos mulatozásra lesújtanak. Katonáink hősi példájára mutat­va a legnagyobb áldozathozatalra hívta fel a nemzetet. — Hazaárulást követ el az, aki ezt a tiszteletreméltó áldozatot le­Egy ezredlelkész naplójából. in. Támpontok között. Kellemetlenül erős szélben szótlanul ballagunk egymás után a vasúti töltés mellett. Elől mennek legényeink a tábori lelkészi felszereléssel, azután mi ketten katolikus kollégámmal. Vállunkon orosz automatapuska, német géppisztoly. Már hetek óta járjuk több mint száz kilo­méteren fekvő támpontjainkat. Mostani menetcélunk a kb. négy km-re levő .,17. c." támpont. Elgondolkozva lépegetünk egymás után. A nyomasztóan egyhangú vidék semmi látnivalóval nem szolgál. A töltés mindkét oldalán mocsár és mocsár, amelyet csak nagyritkán szakít meg egy eltévedt földút, vagy egy erdőként itt­felejtett szomorú bozótos. Most éppen egy ilyen kis erdő mellé érünk. Jobb­oldalra van tőlünk 2—300 méterre. Szinte végiglátni felette, olyan alacsony, csene- vész. Nem veszélyes, gondoljuk magunk­ban,hiszen lehetetlen benne a mozgás, hogy észre ne venné az ember. Nyugod­tan menetelünk tehát, hogy a távolban' már látható támpontot minél előbb el­érjük. Örömperc ugyanis, mindannyiunk számára, ha egy támponthoz megérke­zünk. Legényeink is mintha sokkal jobb hangulatban lennének, mint előbb. — Hirtelen végeszakad azonban adókedv­nek, mikor az ártalmatlannak hitt bozó­tosból mély dörrenés, majd éles, kelle­metlenül ható recsegéssorozat hallatszik. Puska, géppisztoly. Zizegve repkednek a mérges acéldarazsak. Az első felettünk füttyent el, a következő pillanatban pár métefre porzik a föld. Nem valószínű, hogy puszta vezényszóra "olyan hirtelen fedeztük volna magunkat mind a négyen, kicsinyéivé azt állítja, hogy csak annak kell magát a fegyveres kö­telezettségnek alávetnie, aki nem tudta magát ez alól kivonni. Ez egyrészt nem igaz, másrészt bűnös méreghintés. Intézményesen gon­doskodni fogunk arról, hogy ez a felfogás máról-holnapra megvál­tozzék. Rámutatott .végül arra, hogy fontos intézkedéseket fog a kor­mány a termelés fokozása érdeké­ben is tenni. — Az önfeláldozó munkát a ter­melés terére is ki akarjuk terjesz­teni. A kényeskedésnek vége! Régi megállapítás, hogy minden ember annyit ér, amennyit a köznek ál­doz. Ez ma fokozott mértékben áll fenn. Őszinte s nagy igazságokat hangsúlyozó beszédét így fejezte be a miniszterelnök: — Szilárd meggyőződésem. — s ezt a dicsőséges magyar történe­lemből merítem —, hogy különö­sen a 'harc terén, de itthon is, a lelkes, áldozatkész szellem kiala­kítása igenis lehetséges s az még mindig nem késett el. De ezt akar­nunk kell s akkor e téren csodákat Mannerheim tábornagy a finn államelnök. Mellette Ryti volt elnök. mint most. Pillanatok alatt a töltés bal­oldalán voltunk. Az a jó, hogy hátunk mögött sima mocsár van — gondolom magamban — sírna jégtükör. Nem lenne valami kellemes érzés onnan is tüzet kapni egy erdőből. Egy lövedék a sínen, gurulatot kap s ijesztő fütyüléssel kanya­rodik el ismeretlen irányban. Villanás­szerűen jutnak eszembe nem egyszer hal­lott kijelentések, kérdések. < — Nektek tábori lelkészeknek bizo­nyára nyugalmas helyetek van ott is s nem is kerülhettek veszélyes helyzetbe. — Előfordult már az, hogy lőttek reátok s egyáltalában hallottál már puska, dörrenést? Hát igen, így fest a valóságban a mi tökéletesen nyugalmas beosztásunk, — fut át az agyamon, amint ott fekszünk a töltés mellett, a jeges földön. Lelkészi munka a fronton. Mennyire nem tudják sokan még el­képzelni sem a tábori lelkész harctéri szolgálatát. Ügy gondolják, abban áll az csupán, hogy vasárnaponként a parancs­nokság székhelyén istentiszteletet tart s elvégzi azt a szomorú kötelességét, mely elé a háborús helyzet olyan fájdalmasan gyakran-állítja.-S mivel mindez egy he­lyen történik, beosztása kényelmes, nyu­galmas, veszélytelen'. Tényleg vannak lelkészek (kórházban', egészségügyi oszlopnál), akik helyhez kötöttek, kényelemről és veszélynélküli­ségről azonban náluk sem lehet szó. Hogy pedig a csapatnál, nevezetesen ez­rednél 'Szolgáló lelkészek mennyire távol­esnek ettől, az természetszerűleg követ­kezik már abból is, hogy az ezredlelkész legelemibb kötelessége csapatának időn­ként vMó végiglátogatása. Mindenütt meg kell jelenni Istett igéjével, ahol ez­művelhetünk! Elhatározásunk ■ az, hogy elszánt akarattal bebizonyít­suk a magyarság küldetését, amely­ben rendületlenül hiszek. Ezeréves fennállásunkat nem tartom vélet­lennek, legkevésbbé mélységes hó­dolattal körülvett Főméltóságú Urunk elhivatottságát. ■— A jobb jövőbe vetett remé­nyünk, minden téren való áldoza­tos munkásságunk meg kell, hogy 'hozza az igazság győzelmét! Tu­dom jól, hogy addig még igen A Magyar Értesítő jelenti Balassa­gyarmatról: Pénteken reggel iktatták a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelői tisztségébe a legutóbb meg­választott vitéz jószási Purgly Lajos földbirtokos, Johannita-rendi lovagot, aki eddig a nógrádi egyházmegyének volt felügyelő-elnöke. A balassagyarmati templomban, az ünnepélyes beiktatáson jelen volt az egyházi vezetőférfiak élén Radvánszky Albert báró egyetemes-egy­házi felügyelő, koronaőr is, a honvédség, az egyház és a közigazgatás képvise­lőivel. Az új felügyelő tiszttársaival együtt előbb úrvacsorát vett. Vitéz Purgly Lajos egyházkerületi- felügyelői székfoglalójában- köszönetét mondva a bizalomért, hangsúlyozta, hogy elődei — akik között nemrégen Sztra- nyavszky Sándor is ott volt — bizonyí­tották: a keresztyén egyházi érdekek azonosak a keresztyén nemzeti érdekek­kel s a felebaráti szeretet és tisztelet az egyházaktól nyeri azt az alapot, ame­lyen az egészséges társadalom felépül. Az új egyházfelügyelő bizalommal te­kint a világi és egyházi hatóságok mun­kája elé és kér minden keresztyént s magyart, mélyítse ezt a viszonyt min­den erővel s így a keresztyén egyházak közötti fokozott megértést is. A legtetje- sebb egyetértésre sohasem volt akkora szükség, mint ma, az egész magyar nem-, zet s a keresztyénség egyetemének érde­kében. A megértés és segítés elvét kí­vánjuk gyakorolni az államhatalommal szemben és ugyanezt kérjük viszonzásul. A magyar közigazgatás nem nélkülözheti a keresztyén egyházak alkotó és lélek- nemesítő közreműködését! A keresztyén egyházak kéz a kézben kell, hogy halad­janak s igy szolgálják Istent és az em­bert: ezt kívánja tőlünk a boldogabb jövő és a harcban, küzdelemben mind­inkább jobbra vágyó emberiség. Remé­nyem — úgymond — nem Csökken: lesz még keresztyén megértés és a világ keresztyénéinek közös munkáján felépü­lő új világ! Dolgoznunk kell a világ megbékélésén. Hódoló tisztelettel tekint­sünk Kormányzónk Öfőméltósága felé s redének egységei kihelyezésen vannak, út- és vasútmenti támpontokon, terüle­ten, falvakban, városokban egyaránt. Járni kell tehát azon a részen is, ahol talán naponkénti a robbantás s nem ritka a meglepetésszerű gyilkos tűzrajtaütés. Részt kell venni vállalkozásokon, melye­ken az ezred résztvesz. Esőben, sárban, hóban: sokszor hetekig tartó menetelé­sek során éppen úgy kell vállalni a nap mint nap új helyen való beszállásolás fáradalmait, ismeretlen és ismerős kelle­metlenségeit, mint az ezred bármelyik más tagjának. Röviden, nagy általános­ságban jellemezve, ilyen az ezredlelké- szek munkája. Meglehetősen nehéz, nem egyszer veszélyes, de mindenekfelett szép s tapasztalatokban, áldásban mérhetetle­nül gazdag. Ilyen támpontlátogató körúton vol­tunk akkor is, mikor a kis erdőből tüzet kaptunk. Nem sokáig tart azonban az egész. Lassan elcsendesedik minden. Csak­hamar megtudjuk, miért. A „17. c.“ tám­pont parancsnoka járőrt küldött elénk s a partizánok, meglátva őket, feltűnő siet­séggel visszavonultak. Ügy megyünk to­vább, mintha mi sem történt volna. Hi­szen ilyen s ehhez hasonló kis lövöldö­zést már nem egyszer volt alkalmim;* átélni. A támponton örömmel fogadnak ben­nünket. Vágyódtak már istentiszteleti közösség után. Mélységes hit és temp­lomi áhítat ragyog az arcokon, mikor az egyszerű, emeletes faágyakkal megrakott legénységi szobában felcsendül az ének: „Ha Istenein velem van, Ki lehet ellenem? ...“ Kiss le nő tart. tábori lelkész, Győrság. nehéz út előtt állunk, talán görön­gyösebb ez az út, mint valaha a magyar történelem folyamán, de életbenmaradásunk érdekében min­dent meg kell tennünk, hogy a küszöbön álló nehéz harcot ered­ményesen vívjuk meg. — Ehhez kérem a ■magyarok Istenének segítségét és minden jó­szándékú magyar testvéremnek tá­mogatását, hogy friss élettel teljék meg a nemzeti fohász igéje: „Ha­legyen az ő áldozatos élete példa min­den jó magyar ember előtt. Oltalmazza , Istenünk minden veszélyben, legyen to­vábbra is a magyar nemzet atyja! Súlyos létharcunkban könyörögjünk Isten ke­gyelméért! Hőseinkre kegyelettel gondo­lunk; a magyar történelem elválasztha­tatlan a hősöktől és emléküktől... Vi­téz Purgly Lajos a szigorú önbírálat, a fegyelmezettség és ä bajtársias érzés kötelességét emelte ki, szólt az ifjúság­nevelés kérdéseiről, s megállapította: az evangélikus egyház sohasem kívánta a másét, szentnek tartja a magántulaj­dont és védelmezi. Megbecsülő szavak­kal fordult elnöktársa, Kuthy Dezső püspök felé: minden akadályt elhárítani kíván útjából, hogy alkotóerejét és ra­gyogó képességeit a legnagyobb mérték­ben a közért gyümölcsöz te thesse. Az új felügyelő-elnök fejtegetéseit osztatlan tetszés kísérte. A rendkívüli viszonyok miatt elmaradtak az ilyenkor szokásos üdvözlések. Kuthy Dezső püspök-elnök első hiva­talos jelentése, a háborúról részleteseb­ben szólván, ezt a megállapítást tette: az egyházat, mint anyát önvád gyötri, hogy tanítása és példája nem volt elég átütő-erejű . .. „Wittenbergre talán ép­pen protestánsok és Rómára talán kato­likusok zúdítanak bombazáport“. Közel két évezrednek kellett elmúlnia, amíg a keresztyénség tapogatózva visszatalált isteni alapítójának békeprogramjához. Hitéletünk is á háború bélyegét viseli: a szirénazúgás túlharsogja a harangszőt. A háború anyagi és lelki pusztításainak enyhítése érdekében — folytatta az evan­gélikus püspök — tudunk a pápa erő­feszítéseiről, Newyork érsekének utazá­sai 'is bizonnyal e cél szolgálatában áll­tak s ismeretes egyes protestáns egyházi férfiaknak a polgári lakosság bombázása elleni állásfoglalása is. Az egyházak Svájcban székelő „ökumenikus Tanács“- ának fáradozásai nem kapnak olyan nyil­vánosságot, mint amazok, de ágért e munka igazolni fogja az utókor előtt a világ protestáns egyházainak szerepét ezekben a sorsdöntő időkben. A hazai protestáns egyházak lelkiismerete is megmozdul s megtették azt, ami mód­jukban állt és el is érték, ami a.z adott helyzetben elérhető volt... (MIL) Értesítés a hittankönyvekről. Egyetemes egyházunk kiadásában az alábbi hittankönyvek vannak nyomás alatt nyomdánkban és lesznek kaphatók könyvkereskedésünkben: KEMÉNY LAJOS: Bibliai történetek elemi isk. 1—II. o. számára. KEMÉNY LAJOS: Bibliai történetek elemi isk. Ili—IV. o. számára. KAPI BÉLA: Egyetemes és magyar prot. egyháztörténet. Egyháztörténeti olvasmányok elemi isk. V—VI. o. számára. SOKORAY—ZACHER—URBAN: Hit és élet, elemi isk. VII—VIII. o. számára. MÓRÓCZ SÁNDOR: Az egyház törté­nete, középisk. III. o. számára. KEMÉNY PÉTER: ’Én evangélikus va­gyok, középisk. IV. o. számára. SÓLYOM—WICZIÁN: Az egyház törté­nete, középisk. V. o. számára. SÓLYOM—WICZIÁN: Az egyház törté­nete, középisk. VI. o. számára. GROÓ GYULA: A Szentírás, középisk. VII. o. számára. A könyvek árát később közöljük. Akit érdekel, szíveskedjék a Harangszó hetilapunkat' figyelni! Vitéz Purgly Lajost beiktatták a dunáninneni evang. egyházkerület új felügyelőjévé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom