Harangszó, 1944
1944-05-28 / 22. szám
Beteljesed és. És menteiének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Csel. könyve 2, 4. Pünkösd a beteljesedés csodálatos ünnepe. Beteljesedett az ígéret: eljött a Vigasztaló. Beteljesedtek a tanítványok a vigasztaló Szentlélekkel. A pünkösdi Lélek tüze elsöpörte a gyengeséget és rettegést. A tanítványokból pünkösdkor apostolok lettek. Pünkösd ünnepén,» a pünkösdi tűz fényeben tisztázzunk egy sokszor visszatérő kérdést! V\)!t-e Szentlélek pünkösd előtt is? Ha igen, hol volt? írásolvasó hívek bizonyára többször találkoztak már a Szentlélekkel a pünkösdöt megelőző időben is. Ott lebegett ez a Lélek a teremtés történetében a vizek felett. Ez a Lélek volt az ószövetség bíráinak ereje, királyainak vezető csillaga. Ez a Lélek izzott a próféták csontjaiba rekesztett tűzben. Ettől a Lélektől fogan taték Jézus és ez a Lélek szállott alá Jézus megkeresztelé- sekor galamb alakjában. A Lélek vitte Jézust a pusztába, hogy megkísértessék. Isten Szentlelke adott néki hatalmat, mellyel megtörte a halál erejét. Az első pünkösd igazi jelentősége, hogy az addig csak szórványosan jelentkező Szentlélek kitöltetett a tanítványokra s utánuk mindazokra, akik a Krisztus tanítványai és apostolai fettek. Ez volt az első ígéret beteljesedése: „vesztek Szentlelket“. A másik ígéret: „lesztek nékem tanúim“, így teljesedett be: „kezdének szólni más nyelveken“. Akinek igazi pünkösdje volt, aki Szentlelket vett, nem tud és nem akar Jézusról hallgatni, szóval és élettel tesz bizonyságot Istenről. Még akkor is, ha ezért megosto- rozás, gályarabság, halál jár. Tudjuk, hogy Péter is előállván elmondotta Jézusról híres pünkösdi prédikációját olyan nyelven, hogy azt mindenki megértette. A többi tanítványok sem tettek egyebet, mint ezt a prédikációt folytatták. (Csel. 4, 20.) Mit kíván tőled pünkösd ünnepe? Nem sokat és mégis mindent. -Teljesedj be Szentlélekkel és hirdesd Isten hatalmas dolgait! Dr. Győrffy Béla. A héromarcu ember. Irta: Bácsi Sándor. A pogány vallásmese szerint az évszakok istenének: Janusnak kettős arca volt s az egyikkel előre s a másikkal hátrafelé nézett. A pünkösdi evangélium hátomarcú emberről szól- * Vannak emberek, akik: „megtelő nek Szentlélekkel“ (Csel. 2. 4), az arcuk ragyog, a szemük mosolyog, fejük felett kettőslángú fény lobog. Más nyelveken szól- Mindeukjt m.cvci uu.c> - mim denkive! megértetik maguk mert megértik a Szentlélek zendülését. Összeverődött ezerfajú és vallási! tömegben meglátják és megérzik a lélekosztó Isten egyakaratra, sze- retetre forrasztó parancsát. A saját nyelvén, mivoltán keresztül akarják a Krisztusban megjelent Isten Szentlelke által testvérré meggyőzni a másikat. Ma kevés az ilyen lélekarcú ember! A vérgőz, a gyűlölet, a többség uralma jogán nem arra törekszik az életterét kiverekedni akaró, újarcú ember, hogy ő értsen meg másokat, hanem ököllel követeli, hogy mások hajtsanak fejet az ő értelme előtt. Bombatölcsérek ízekre tépett emberhúsával, templomcsodák, művészálmok összetiprásával akarja a vérittasult ember „egyakaratra“ korbácsolni azt, aki vele szemben áll. Saját t nyelvének, fajának, álmainak kedvéért csak ellenséget, csak akadé- kot lát a másikban s nem látja a másikon Isten kezének nyomát s nem hallja a másik sóhajában a lélek zendülését. Jövel Szentlélek Úristen: teremts ma is lélekarcú embereket! ' jyi;tkösdi m cégben ott áll egy másik emberarc is. Ezeket ezzel a szóval fényképezi le az ige: „álmél- ködnak..., zavarban valának, ezt mondván: vájjon mi akar ez lenni?“ (Csel. 2. 12.) Határozatlan, megzavarodott, tétova lelkek, akik nem találják a helyüket. Nehezen döntenek, nem állnak se ide, se oda, mindennek a jólsikerült végére bólogatnák csak az áment Sok az ilyen zavartarcú ember. Idegesen kérdezik: mi lesz, hová érdemes állni és ha valahol dönte- 'niök kellene, az örökös „vájjon?“ zavarában kiölik magukból a döntést. Vájjon érdemes-e még vallá- sosdüzeket gyújtani, vájjon megéri-e Isten ígéretében bízni?... Ezer metsző seb, amitől a zavartarcú ember kiismerhetetlen képmása virít. Jövel Szentlélek Úristen: tisztítsd meg ezt a szörnyű lelki kuszáltságot! Minden pünkösdök örök gúnyolód is leleplezi az ige: „Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg!“ (Csel. 2. 13.) Ez a harmadik arc mindenre kiölti a nyelvét és mindenre köp, ami szent, ami az embert többé akarja nevelni a koncért és ösztönért marakodó állatnál. Részegjének, beszámíthatatlan megszállottnak bélyegzi azok akik ■ tankok és fepeszbórr k erejénél nagyobb erőnek tartják az imádságot és a mások elgázolása helyett bűnbánó önkorbácsolásra hívják az embert. Tele van a világ a gúnyolódó arcú emberrel. Az események pillanatmámorában megszédültek nem gondolnak arra, hogy Isten beszéde megmarad s az Isten nem csúfoltatok meg. Jövel Szentlélek Úristen: verj rá a pimasz, neveletlen arcú emberre, hadd ismerje gúnyolódásában a saját gyalázatát. Szentlélek Úristen! Hozd fel rám lelkem pünkösdi hajnalát, hogy odaállhassak a Te szerelmedből azok sorába, akik megtelének Szentiélekkel! Könyörgés Isten Szentleikéhez. Könyörögjünk az Istennek Szentleikének, Bocsássa ki magas mennyből az ő világát, Vegye el mi szivünknek mindén homályát, Hogy érthessük Istennek mindenben akaratját. Te tanítád régente a prófétákat, Igazgattad ő nyelveket és írásokat, Te főtted bölccsé az szent apostolokat, Hogy megtérítsék tehozzád mind e széles világot. Óh, Szentlélek, árváknak kegyelmes atyja, Szegény gyarló bűnösöknek báiorítója, Hitükben elestetek erős gyámola, És az ö gyenge hitüknek csak te vagy táplálója. Vedd el az mi szívünknek hitetlenségét, Világosítsd meg elménknek nagy setétségét, Rontsd el az gyülölségnek kegyetlenségét, Engedd te szent hitednek mindenütt egyességét. Te vagy az mi lelkűnknek édes vendége, Az mi szomorú szívünknek igaz öröme. Lelki háborúinknak csendesítője, Az örök életnek bennünk csak te vagy elkezdője. Válassz minket magadnak élő templomul, Vegyid mi könyörgésünket szent áldozatul, Vedd ki mind ez világot*az kárhozatbul, Engedj igaz hitből kimúlást az világbul. Dícsértessél felséges atya Úristen, Legyen áldott azt te neved fiú Úristen Ezekkel egyetemben Szentlélek Isten, Maradjon az te áldásod az te híjpös népeden. Huszár Gál (1574). v^5Sniu.*eoii.47&f * * B I „ , 'I W J ______,__________________ __
