Harangszó, 1944
1944-05-21 / 21. szám
35. árfolyam. 1944. május 21. 21. szám. ptolaJdouM: Dvsaatilí Luiker Szövetség. Megjelelik MÚideu vaivatp. * Beolvadt lepek: Jöjjetek éakezzáa, Felvidéki Lutker, Lelki Harmat. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Seerkesztd-bicettság elaöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFFAY SÁNDOR, TÜRÓCZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSŐ püspökik. Felelős szerkesztő: LUKACS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadéhivatal: Győr, II., Petőfi-tér 1. Telefea: 17—SÍ. Postatakarékpénztárt csekkszáaila: 31.526. V ár akozásb a nÉs velők összejővén, u»eg- kaRyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Cselekedetek könyve 1,4. Áldozócsütörtöktől pünkösdig terjedő idő a várakozás ideje. Mit vártak a tanítványok? Az Atya ígéretét. Ezt az ígéretet Jézus tolmácsolta: „Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasz1 t&ió. ha pedig elmegyek, elküldöm %zt ti hozzátok.“ (János 16, 7.) A tanítványok tehát Vigasztalót, a vigasztaló Szentlelket várták. Abban a lelki állapotban, melyben őket Jézus mennybemenetele után hagyta, mire is lehetett volna nékik nagyobb szükségük? Tizenkét tanítvány, tizenkét megszomorodott lélek, tizenkét védtelen ember a világ gúnyja és gyűlölete elől elrejtőzve várja a Vigasztalót. Miért vártak a tanítványok? Sokkal egyszerűbb és tanácsosabb lett volna szép csendben eloszlatok; várakozás helyett feltűnés nélkül visszatérni régi foglalkozásukhoz. Miért maradtak mégis együtt, várakozásban? Miért tették ki magukat a közös veszedelemnek? Azért, mert Jézus megparancsolta, hogy várjanak. Ez az ige tükör a mai ember számára. Ebbe a tükörbe tekintve látjuk, értjük meg a mi várakozásunk tárgyát és értelmét. Nékünk is várnunk kell ugyanazt a Vigasztalót, ugyanazt a Szentleiket, kit a tanítványok vártak. Áldozócsütörtök és pünkösd közben volt-e valaha akkora szükség a Vigasztalóra, mint napjainkban? Szentlélek megérkezésétől, kitöltésétől függ nemcsak pünkösdünk, hanem istenfiú- ságunk, üdvösségünk. Valamikor Keresztelő János azt kérdeztette Jézustól: „Te vagy-e, aki eljövendő, vagy mást várjunk?“ (Luk. 7, 20.) A mi kérdésünk nem ez. A mi kérdésünk pünkösd tövében: várjuk-e a vigasztaló Szentlelket? Minderre minket nem emberi tanítás figyelmeztet, hanem maga Jézus szólít szentigéjében. Akinek füle van a hallásra, hallja az Úr szavát és várja a Szentlelket. Dr. Győrffy Béla. Irta: Gerh Amint kitekintek ablakomon, vagy az utcán megyek, csaknem mindenütt látok, vagy találkozom robogó teherautókkal, melyek gyorsan robognak kifelé a fővárosból, szállítván a kiköltözködő- ket biztosabb helyekre, a falvakba. Most nagy költözködés folyik. A pestkörnyéki falvakból sokan \ fővárosba mennek, ahol védettebb helyet kerésnekrottfKTnt, Tfiéri*az ő otthonuk a bombatámadá.-, következtében romba dőlt. Amint látom ezeket a bútorokkal megrakott teherautókat, lelki szemeim előtt látom azokat, akik a hadszíntér közeléből ijedten menekülve költöznek hirtelen összekapkodott holmiaikkal. Nagy vándorlás folyik a földön, mélyen szemléltetvén, hogy nincs itt egy helyen maradandó lakhelyünk; e földön jövevények, vándorok vagyunk. A kiköltözködők arcán ott van a nagy szomorúság, sajnálják otthagyni hajlékaikat, otthonaikat. Sokan azt sem tudják, hogy milyen helyre mennek és hogy hogyan fogadják őket. Megértjük őket teljesen, együtt érzünk velük. Ezen a földön folyik állandóan a másik nagy költözködés, távozás a halál révén ki ebből a földi ^életből az örökkévalóságba; vagy az örök életbe, vagy az <?rök kárhozatba. . Az Ür Jézus is eltávozott e földi életből és az ő eltávozása mennyivel más volt. ő előtte az volt a kedvesebb, ami előtte volt, hiszen ő nagyon jól tudta, hogy hová, kihez megy, hogy ott őt nagy szeretettel fogadják és várják. Búcsúzásakor nem ő volt szomorú, hanem azok, akiktől búcsúzott. (Ján. 16. r. 6. ,v.) E föld nem sok örömet adott neki. Nem volt sokszor fejét hová lehajtania. Életére ál- - landóan leselkedett a Sátán. Menynyi hitetlenséggel, keménvszívű- séggel, megnemértéssel kellett megküzdenie. Mennyi hálátlanságot kellett elszenvednie. Tanítványait is mily nagy szeretettel kellett elhordoznia. De sokszor nem értették meg szavait. Mindezek ellenére mégsem volt világfájdalmas. it Sándor. Szerette a természetet, gyönyörködött benne, hiszen mennyei Atyja teremtése volt. Szerette övéit e világon, mindvégig szerette őket. Akiket szeretünk, azoktól elköltözni nehéz, neki is nehéz volt itthagyni övéit. Mégis örömmel ment el, mert tudta, hogy Atyjához megy és ha a helyet elkészitette övéi számára, eljön értük, hogy ők füt (_,Ti i-fy éllel-.^efs. E földön mennyei Atyjával élt, halálakor is Atyját érezte maga mellett, Neki ajánlván lelkét és boldogan ment Őhozzá. Te költözködő Testvérem! Tekints fel erre az Úr Jézus Krisz-‘ tusra! Ő ad erőt néked is e nehéz helyzetedben, őt minden helyzetedben megtalálhatod. Ő mindenben megelőzött téged. Milyen jó, hogy most sem hagy el téged; megvigasztal, megerősít. Vándorlásodban is veled van. Gondolj a nagy költözőre, Ábrahámra. Isten kiköltöztette őt atyjának házából és neki messze vidékre, eddig előtte teljesen ismeretlen helyre kellett vándorolnia. De ment, mert az Isten akarta. Vándorlásában Isten vele volt. Mindig érezte, hogy az Isten van vele és nem hagyja el őt. Meg is tartotta ő az ő költözködésében őt, semmi baja nem történt. Az elhagyott otthon helyett kapott másik otthont, az ígéret földjét. Hitt az Istennek és a másik otthona mellett megkapta az Istentől az ő mennyéi országában való lakhelyet. -érdemes Istenre hallgatni, hinni benne és vele tölteni földi vándorlásunkat. Az Úr Jézus azt akarja, hogy ez a mi földi vándorlásunk ne legyen olyan szomorú, mintha Isten nem lenne, s mi csak magunkra volnánk hagyatva. Az Ür mindenütt ott van övéivel. Továbbá az Ür azt akarja, hogy a mi költözködésünk e világból ne legyen olyan reménytelenül szomorú, nem tudván, mi lesz velünk, hanem, hogy tudjuk azt, hogy Istenhez megyünk s a menny az otthonunk. Ő már e földi életünkben akarja megszerettetni velünk, hogy annál vágyódóbb, kívánatosabb legyen előttünk, s tudjuk meggyőződéssel énekelni; Haza vágyom, Igaz otthonomba, Ahol Atyám lakik. A menny az előtt kedves és vonzó, ki már e földi életben szereti az Ür Jézust, »ki szívesen vap vele, vonzódik hozzá és igyekszik, hogy minél kevesebb fájdalmat, keserűséget okozzon neki, inkább minél több örömöt. Mily öröm lesz Őt színről-színre- meglátni. fyz, aki nem tudja, hogy hová megy a halál révén, az az ember a halálakor milyen értelmetlenül, bambán bámul bele a halál sötétségébe, semmi öröm sincs az-ur cá'n a hazamenetel öröméből. De .mennyivel más annak a halála, s annak az arca, aki Jézussal hal meg, aki meri hinnit hogy hozzá megy. Sohasem felejtem el azt, hogy egyszer láttam egy édesanyát meghalni s oly boldogan halt meg. S a boldogság örömrózsáit a halott arcról még a halál hideg keze sem birta letépni. „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.“ I. Pét. 1. r. 3. v. „Sok-sok kis falui“ . . , Jurcsek Béla földmívelésügvi miniszter Székesfehérváron a föid- birtokpolitika kérdését is érintette beszédében. — A földbirtokpolitika — mondta — a magyar élet egyik legsarkalatosabb kérdése. Göm-' bős Gyulától hallottam, hogy: „Sok-sok kis falut akarunk egymás mellett látni, mert ez adja meg az ország nemzeti jellegét." Figyelembe véve azt a körülményt, hogy nemzetünk szí ne-java a fronton teljesíti kötelességét, olyan javaslattal éltem a kormánynál, hogy a földhözjuttatás igazságosságának biztosítása érdekében a háború idejére mindennemű föld- birtókvásárlást állítsunk le. Ezzel azt akartam elérni, hogy az itthon- maradottak ne vásárolhassák fel a földet azok elől, akik kint küzdenek és akik a * földre elsősorban tarthatnak igényt.
