Harangszó, 1944

1944-03-05 / 10. szám

Laptulajdonos: Dunántúli Luther Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Beolvadt lapok: Jóllétek énhozzáa, Felvidéki Luther, Lelki Harmat. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Felelős szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt Győr, II., Petőfi-tér 1. Telefon: 17—91. Postatakarékpénztári csekkszámla; 30<326. 35. évfolyam. 1944. március 5. 10. szám. » Rejtekhely a keserűség eiőL ír la : Túrmezei Sándor. Adakozás „A szentek szükségeire ada­kozók legyetek!“Róm. 12, 13a. Az emberiség történetének fo­lyamán már sokszor felvetődött a szegénységnek, s ezzel kapcsolat­ban az anyagi javak méltányosabb megosztásának a kérdése. Azt senki sem állítja, hogy eb­ben a tekintetben ne volna teendő a mi időnkben és mi nálunk is, de nem szabad felejteni, hogy az anyagi javak elosztása nem old­hatja meg ezt a kérdést, egysze­rűen azért, mert ez is lelki és nem anyagi kérdés. Jézus sehol se állította azt, hogy jön oly kor, amikor megszűnik a szegénység, ellenkezőleg azt mon­dotta, hogy „szegények min­dig lesznek veletek“. Igaz ugyan, hogy a gazdag ifjúnak azt mondotta, hogy adja el minden vagyonát és ossza szét a szegények között, — de szegényeknek, gaz­dagoknak egyformán szól a felhí­vása, hogy „Keressétek minde­nek előtt az Istennek orszá­gát és az ő igazságát s mind­ezek megadatnak néktek“. S es azt jelenti, hogy bírjuk annak az ígéretét, hogy a gazdasági és társadalmi különbségek áthidalása mégis megtörténik, de lelki alapon, Isten kegyelméből. Pál apostol is látta az ínséget a keresztyének között is, s épp ezért mondja, hogy a „szentek szüksé­geire adakozók legyetek“. Más he­lyen pedig így szól: „Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen a mi hi­tünk cselédeivel.“ Ez a mi mostani időnk a hábo- rös próbatétel komoly ideje arra vonatkozólag, hogy örömmel ada- kozunk-e azokból a javainkból, melyeket Isten a sáfárság kötele­zettsége mellett ajándékoz mind­nyájunknak? Érezzük-e azt, hogy az adakozás nemcsak kötelesség, amelyet illik teljesíteni, de egy­úttal öröm és boldogság, mely- tyel az adakozó szeretet gyakor­lása során Isten áldja meg az embert? A böjt emlékeztetés akar lenni az adakozásra is s az abban rejlő örömre is. Ne fosszuk meg magunkat az adakozásnak Isten által felkínált boldog örömétől! „A szentek szükségeire adakozók legyetek.“ Dr. Deák János. Rejtekhely, óvóhely — a-mi öreg földünkön még soha nem tapasz­talt méretekben szárazon, vízen és levegőben évek óta dúló kemény, kegyetlen harc jól ismert védelmi berendezései, nélkülözhetetlen élet- szükségletté vált építmények. Aki nagy költséggel biztosnak vélt óvóhelyet építtetett magának, egy időre talán megnyugvást talált, mint a példázatbeli gazdag, aki régi csűreit lebontatta, hogy új, nagyobb csűrökbe takarítsa be sok esztendőre „biztos“ megélhetést nyújtó termését. De amikor eljött a számonkérés, a próbatétel, a sú­lyos légitámadás s a biztosnak vélt óvóhely gyengének bizonyult, a nagy biztonságérzet egyszerre el­párolgott a szívekből. Jó is, hogy ez így van, mert így legalább job­ban szükségét érzi az anyagias, földhöz kötött ember, hogy biz­tonságosabb óvóhelyet keressen magának. Erre a teljes biztonságot nyújtó óvóhelyre és rejtékhelyre akkor is szükség volna, ha soha nem lenne légitámadás. Hisz a béke derűsnek látszó napjaiban is a legsúlyosabb légitámadásoknak vagyunk napon­ként kitéve. Miiv félelmetes, em­berfeletti erővel támad ekkor is ellenünk a Sátán és a világ. Bizo­nyos, hogy a mostani nehéz* idők­ben sokszor még hevesebbek a tá­madásai. Mindig azért támad, hogy legyőzzön, hogy elkeserítsen s ilyen módon szabad prédájává te­gyen. Az elkeseredett ember min­denestől a Sátán hatalmába jutott, benne teljes mértékben a világ lelke lett úrrá. Ha Jézustól távol, az Ö kereszt­jének hátat fordítva, emberi szem­mel nézzük a mai idők eseményeit, úgy találjuk, hogy nagyon sok okunk van az elkeseredésre. A bún, nyomor és szenvedés egyre jobban megáradó tengerének a látása, a világ rosszakaratának, gonoszsá­gának, képmutatásának és hálát­lanságának a tapasztalása, a ma­gunk bűnösségének és tehetetlen­ségének az átérzése, ha nem talál­tuk még meg a biztos rejtekhelyei. mind-mind nagyon alkalmasak arra, hogy szívünket keserűséggel töltsék be. Pedig hát elkeseredett szívvel egy percig sem érdemes élni. Az elkeseredett embernek az élete te­az ő kegyelme. Amikor- erőtele« vagy, őbenne akkor vagy erős. Mindenre van erőd néked is Krisz­tusban, aki téged megerősít. Áldott rejtekhely, biztonságos menedékhely! Bár mindnyájan tel­teiket 'meg­remegtető, szívet elkeserítő nagy viharban, hogy szívünket a mindé« életet és munkát megbénító elke­seredés helyett öröm, békesség, élő hit és segítő, mentő szeretet tölt­hetné be. >«»« O«~ ■» • .»-#♦ • ♦ • ♦«•««- *■ -< Asz Evangélikus Templomaiban* megjelenésének késésével kapcso­latban kérdést intéztünk a kiadó Országos Luther Szövetséghez, ahonnan azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy a könyv nyomás alatt van. A késés oka a ma szinte min­denütt meglevő nyomdatechnikai nehézségek mellett a kérdőívek és fényképeknek a gyülekezetekből való késői beérkezése volt. Pár hé­ten belül a könyvet szállítják. Addig is ezúton kéri a kiadó vezetőség a rendelők türelmét. Bombatámsdá« elpusztította a Protestáns Világszövetség berlini központját. A Protestáns Világszövetség vezér- titkára, Jongen Antal levélben számol be arról a pusztításról, melyet egy aa- golszász bonibatámadás okozott a sző- vétség berlini központjában. A székház teljesen beomlott és odaveszett az utób­bi hatvan év egyház- és szellemtörténe­tének minden fontos adaléka, valamint felmérhetetlen becsű tudományos művek gyűjteménye. A bomBatámadás alkal­mával a katonai szolgálatot teljesítő ve­zértitkár felesége volt csak otthon és sebesülten is sikerült az égő házból a Világszövetség címanyagát és néhány más iratot megmentenie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom