Harangszó, 1944

1944-03-05 / 10. szám

44 HA RANG SZÓ 1944. március 5. A gyári munkás és aas Evangéliumi Munkásszövetség. Irta: Dr. Vető Lajos. A magyar közösségi élet egyik legjelentősebb rétege a gyári mun­kásság. Több millióra rúg ma már hzánkban azoknak a száma, akik gyárakban dolgoznak, vagy akik férjük, apjuk gyári munkája révén jutnak mindennapi kenyerükhöz. De nemcsak a nagy számuk miatt alkotnak jelentős 'népréteget a gyári munkások s családjaik, ha­nem magasabb műveltségük miatt is. Aki közelebbről ismeri őket, tudja és naprói-napra tapasztalja, hogy a kopott, olcsó (?) munkás- ruha gyakran milyen művelt em­bert takar. A magyarországi gyári munká­sok közt szép számmal vannak evangélikus vallásúak. Egyházunk mégis úgyszólván alig vette őket észre, még kevesebbet törődött és foglalkozott velük. A legutolsó esztendőkben azonban komoly lé­pések történtek e hiány pótlására. Az ország valamennyi nagyobb gyárvidékén megalakult, vagy szer­vezés alatt áll a Magyar Evangé­liumi Munkásszövetség helyi cso­portja. Az evangélikus gyári munkásság aránylag eddig is szépen résztvett az egyházi életben. A mostani hely­zet gyárainktól a legtúlfeszítettebb muiikaiitemet követeli s ezért a gyári munkásnak vasárnapja sin­csen a legtöbbször. E miatt nem egyszer panaszkodnak is. Mégis általában véve a magyar evangéli­kus gyári munkás egyházát szereti s hozzá hűségesen ragaszkodik. Ezt a szeretetet és hűséget igyekszik viszonozni, s ha kell, erő­síteni az egyház akkor, amikor a munkáskérdéssel külön is foglal­kozik. Mert munkáskérdés.van. És munkáskérdés nemcsak a másval- lású munkásnak, hanem az evangé­likus munkásnak is fontos. Hiszen őt éppoly közelről érinti, mint a másvallásút Itt most persze csak is a gyári munkásság kérdéseivel foglalko­zunk. A mezőgazdasági munkás­kérdés tárgyalásától most el kell tekintenünk. Hiszen elég, ha cik­künkben erre az egy kérdésre is világosságot tudunk deríteni. Ha az ember a gyári munkás­ságra gondol, akkor két eset le­hetséges. A mezőgazdasági, vagy napszámos munkásembert bizonyos irigység tölti, el velük szemben. A gyári munkás ,,kitanult“ ember. Városban, vagy legalább is városi viszonyok közt él. Lakásában van villany, rádió. Fizetéskor szép pénzösszegeket hoz haza. Jobban öltözködik, mint a falusi munkás, a felesége, lányai különösen. Eljár moziba, résztvesz műkedvelőkön, stb. Még kirándulni és nyaralni is szokott egyik-másik. Ha viszont az ú. n. „úri réteg“ nézi a gyári munkást, akkor az tűnik fel neki, hogy a gyári munkás elégedetlen. Lázongásra, sztrájkra hajlamos. Forradalmi robbanó anyagot jelent, amelybe sokszor egyetlen szikrát kell csak juttatni, hogy a leg­nagyobb felfordulás, következzen utána. Ha magát a gyári munkást hall­gatjuk meg, akkor bizony sok­sok panaszt kell végig hallgat­nunk. A gyári munkás általában panaszkodó ember. Jó lenne, ha panaszaikat azonban az illetékesek gondosan meghallgatnák. Mert bi­zonyos, hogy a gyári munkásság nem ok nélkül panaszkodik, mint ahogy végeredményben, ha valaki panaszkodik, annak mindig oka van. Ezért is tűnnek fel az elége­detlenkedők színében a gyári mun­kásság tagjai. Megpróbáljuk gyári munkás testvéreink panaszait röviden a szemünk elé állítani. Az első panaszcsoport külső élet­körülményeikből adódik. Ha a gyárnak nincs munkája, a gyári munkásnak nincs keresete. Ekkor ez a baj. Ha sok a gyárnak a munkája, mint így háborús idő­ben, akkor meg ez is baj. Mert ilyenkor a gyártelepen és környé­kén hatalmasan felduzzad a lakos­ság száma, talán két-háromszoro-- sára is. Lakás meg elegendő nincs, s az új építkezések nem tartanak lépést a gyári munkásság létszá­mának növekedésével. De ekkora tömegnek az élelmezése is meg­nehezül. A gyári munkás a piacról, az üzletből el. Nincs azonban az az árúmennyiség, amely ilyen he­lyen elegendő lenne. A kereskedői kapzsiság ki is használja,az alkal­mat éppúgy, mint a termelő fa­lusi a minél nagyobb haszon szerzésére. Hogy a beszerzés gond­jaitól mielőbb szabaduljon, az a gyári rnunkásné se nézi sokszor az árakat, mert különben a végén si­lányabba! s talán még drágábba! lenne kénytelen megelégedni. A gyári munkásnak ezért a megél­hetéshez sok pénzre lenne szük­sége, vagy jó közellátásra. De ren­desen se az egyik, se a másik nincs meg. .4 gyárak és iparvállalatok rendszerint közönséges üzleti vál­lalkozások, amelyeknek a legfonto­sabb a minél nagyobb nyereség, s amelyek szociális vagy keresztyén szempontokra csak egészen mellé­kesen vannak tekintette). A, migéi nagyobb nyereséget nemcsak a termelt áru mennyiségével és mi­nőségével akarják fokozni, hanem úgy is, hogy minél olcsóbb munka­erőkkel dolgoztatnak. Így a gyári­munkás rendszerint csak annyit keres, ami úgy a létminimumot biztosíthatja, illetve biztosíthatná, Ez a Szabolcs vármegye felére kiter­jedő nagy szórványegyház, mely közel 3000 lelket tart gondozás alatt, f. évi január hó 30-án tartotta évi rendes köz­gyűlését Nyíregyházán. Ennek a köz­gyűlésnek ünnepélyes jubileumi jelleget adott az a körülmény, hogy éppen most van 10 esztendeje a missziói egyház meg­alakulásának és a nagy szórványterüle­ten élő evangélikus hívek megszervezésé­nek és fokozottabb lelki gondozása meg­indulásának. Az ünnepélyes közgyűlés fényét emelte Túróczy Zoltán püspök részvétele, valamint az egyházközség tagjain kívül a vendégek nagy számban való megjelenése is. Az ünnepi istentisz­telet után Margócsy Emil egyházfelügye­lő szeretettel köszöntötte a sok elfog­laltsága mellett is megjelent főpásztor püspököt, aki mindig támogatásával és érdeklődéssel figyelte a délszabolcsi egy­ház működését és fejlődését. Az egyház­felügyelő hosszabb előadásban visszapil- lantást vetett az elmúlt 10 esztendő ne­hézségeire, küzdelmeire, de mégis meg­állapíthatta, hogy „mindeddig megsegí­ha a közellátás jól meg lenne szer­vezve s nem érvényesülne ebben is a határtalan kapzsiság a termelők és eladók részéről. A közellátás azonban éppen az ilyen helyen szo­kott a leggyatrább lenni, mivel ilyen helyen a legnehezebb is a fel­adata. Különösen így van ez a mostani háborús világban, amikor országos viszonylatban is nagy az áruhiány s nagy a drágaság. Hány­szor fordul elő, hogy a gyári mun­kás* kap „jegy“-et, utalványt vala­mire, de — áru nincs! Amikor meg áru lenne, akkor jegy nincs! „Sö­tét hatalmait működnek közre itt“ — mondta egyik munkástestvé­rünk, amikor ecsetelte a helyzetét. Azok, akik a tűzhöz közel vannak, helyzetüket nyerészkedésre hasz­nálják ki, mitsem törődve azzal, hogy családok, becsületes munkás­családok nyomorognak emiatt. Pál apostol írja Timotheusnak: „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele“, I. Tim. 6, 8. Sok becsületes gyári munkáscsa­ládnak azonban se élelme, se ru­hája, néha még lakása, tüzelője se. Nem is csoda, ha panaszkodik és elégedetlenkedik. Különösen, ha meggondolja, hogy minden erejét és idejét munkájába öli. Azzal ál­talában a munkásság tisztában van, hogy a mai háborús idők minden­kitől, tőle is lemondást, igényte­lenséget követelnek. De az bántja, hogy a meglévő javak elosztásá­ban nem érvényesül az igazságos­ság, s bizonyos rendetlenség, szer­vezési hibák mutatkoznak lépten- nyomon. Továbbá, hogy megszo­rult helyzetüket az emberi önzés és kapzsiság rútul kihasználja. És ha a végére megyünk külső bajaik okainak kutatásánál, gyári munká­saink általában rájönnek arra. hogy a bűn hatalma az, ami mind a gyár, mind a közellátás terén pa­naszra és elégedetlenkedésre in­dítja őket. tett az Űr“, aminek az anyaegyházköz­séggé való megszervezkedés tényén kí­vül szemmel látható bizonyossága a nyir- szőllősi és kálmánházi templomok fel­építése. Az egyházközség 10 éve9 és elmúlt évi lelki munkájáról Megyer Lajos és Tarján Béla lelkészek tettek átfogó je­lentést. Az egyházközség anyagi ügyeinek előadása során kitűnt, hogy az egyház vagyona megalakulása óta több, mint négyszeresére emelkedett Számosán üdvözölték a jubiláló egy­házközséget, akiknek sorában különösen Túróczy Zoltán püspök úrnak az egy­házközség iránt elhangzott elismerő sza-. vai keltettek mély benyomást a jelen­lévőkre. Az egyházközség jövő tervei közül a lelkiélet fokozottabb kiépítése, az egye­lőre torony nélkül felavatott kálmánházi templom teljes befejezése, és a borbá­nyai templom felépítése állanak első he­lyen. Polgár Dezső 1887—1944. A bonyhádi ev. gimzáziumot január 26-án ismét súlyos veszteség érte. Vá­ratlanul elhunyt Polgár Dezső, az iskola mennyiségtan és természettan tanára. Kiváló képzettsége, nagy szaktudása, példás lelkiismeretessége és alapossága évtizedeken át igen magas színvonalú eredményt biztosított tantárgyaiban. Mestere volt a lebilincselő előadásnak. Páratlan könnyedséggel adta át a nehéz és elvont ismereteket tanítványainak, vi­lágos és logikus gondolkodáshoz szok­tatta őket. Kiváló munkájáról feljebb­valói is mindig nagy elismeréssel em- keztek meg, példaadó kötelességtudá­sát és szigorúságát nemzedékek hosszú sora áldja. Polgár Dezső 1887-ben született a Tolna megyei Keszőhidegkuton, mint az ottani ev. gyülekezet kántortanítójának fia. Az algimnáziumot Bonyhádon, a fő­gimnáziumot Pozsonyban végezte, s a budapesti egyetemen szerzett tanári ok­levelet. 1909-ben lépett a bonyhádi gim­názium szolgálatába, s szolgálta halá­láig. 1911-től 1914-ig felügyelő tanára volt a gimnáziummal kapcsolatos diák- internátusnak, a világháború alatt pe­dig önállóan vezette 1918-ig. 1911-ben feleségül vette a mekényesi (Baranya m.) ev. lelkész leányát, Gedő (Becht) Etel­kát, s boldog házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg. A tragikus betegség éppen abban az esztendőben ragadta el, amely a jól megérdemelt nyugalmat hozta volna meg számára. Gyümölcsöző volt élete, legyen ál­dott pihenése. Emlékét hűséges kegye­lettel őrizzük. Gy. B. Hegyim védekeznünk légitámadás kor voaaton és bajén? Az eddigi háborús tapasztalatok sze­rint a vasúti berendezések a bombázó repülőgépeknek kedvenc célpontjai. Ezért jó tudni, hogyan kell az utazó- közönségnek a légitámadások ellen vé­dekezni. Ne halasszuk az utolsó pillanatra 8 vonathoz való indulást, mert légiveszély idején a vonatok a kitűzött indulás előtt fél órával is kiindulhatnak az állomás­ról, mivel menetközben nagyobb bizton­ságban vannak, mint az állomáson. Tartózkodjunk az utazók kikísérésé­től és fogadásától, mert a pályaudvari óvóhelyek csak korlátozott befogadó- képességfiek s nem tudják befogadni a vonatok indulásánál, vagy érkezésé­nél összegyűlt nagy tömegeket. A nyílt pályán megtámadott vonat­ról a közönség lehetőleg jó messzire széledjen szét s árkokban vagy a talaj egyéb egyenetlenségeiben keressen me­nedéket. Légiriadó esetén a hajók a part melié állanak és leeresztett mentőcsónakkal és járódeszkával biztosítják az utasok ki­szállását. Kiszállás után szintén el kell széledni. Az útban lévő hajón nyugod­tan kel! maradni és nem szabad ide-oda szaladgálni. Evemgéllls.u.% ember evensgéllJtusi lapét? «!«<•# * Kaioneílnls iSxenneh : Valahol egy kis faluban delet harangoznak, Zsupfedeles kicsi házban értem Imádkoznak. Édesanyám könnyes szemmel töltekint az égre, Megtartottad édest lám, hála Neked érte... Valahol egy kis faluban vár engem egy asszony. Minden este imádkozik, ha leszáll az alkony, ölében egy pici gyermek összekulcsolt kézzel: Én Istenkém hozzad vissza édesapám nékem. Beküldte: Valent György szkv., (Folytatjuk.) A déíszabslcsí missziói egyház tízéves jabíie&sa. Két templom épült 10 év alatt a gyülekezet területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom