Harangszó, 1943
1943-08-29 / 35. szám
278 HAftANCSZÓ 1943. augusztus 29. reggé, átokká, bűnné. Kell-e ennél irtózatosabb jele Isten haragjának? Isten joggal haragszik a bűn miatt, amelynek lényege éppen az ember Istentől való elszakadása, ellene való lázadása. A bűnt pedig sohasem elméletben és általánosságban kell tekinteni, hanem személyesen, mint amelynek bizony az én népem és tulajdon személyem is részese. Az én népem vétkezett, én magam vagyok oka Isten haragjának. Csodálatos, hogy mégis ö kezd béketárgyalást. Mintha Isten kérne: béküljetek meg Istennel. A megsértett hatalmas Isten békejobbot nyújt. Isten békejobbja pedig Krisztus. Isten békekövete ma az egyház. Ez vállalja azt a nem mindig korszerű hálás szerepet, hogy követségben járva szüntelenül hangoztassa: béküljetek meg Istennel. Nem azért, mert forrósodik a levegő és mi megijedtünk. Nem erről van szó. Azért béküljetek meg Istennel, mert sem a szívben, sem a nemzetben, sem a világban nem lesz addig béke, míg el nem fogadjuk Isten békejobbját: Krisztust. A keresztyén embernek ma mint hazafinak sincs fontosabb sürgősebb kötelessége, mint megbékülni Istennel. Rég elmúlt az az idő, mikor valaki szájjal vélhette hazáját szolgálni. Aki ma hazafi, — tartson bűnbánatot, szálljon magába, kérjen bocsánatot Istentől! Békesség Istentől, békesség Istennel! Szabó József. Visszaforgatok a Naplómban. Egyévi oroszországi élet apró tükörképei. (Folytatás.) V. Megrepedt nádszál, pislogó gyertyabél. Ha élünk az Úrnak élünk; ha meghalunk az Úrnak halunk meg, azért akár éljünk, akár haljunk az Úréi vagyunk (Róm. 14, 8.) Hinnie, tudnia, érezni kell ezt mindenkinek, de hatványozottabb mértékben a hadműveleti területen levőknek. Nem, nem önmagának él a legnagyobb és a legkisebb sem. Igazi életprogramul, keresztyéni, evangéliumi életszemlélet: elégni, de életünk olaját átönteni a repedező mécsesekbe... Mi a világ, ez a te világod?! Istenszőtten szőnyeg, melynek mi csak a visszáját látjuk itt... és néha, néha —■ legszebb perceinkben — a színéből is valamit! Pál apostol tükör által homályosan való látásról beszél, akkor, amikor eljő a teljesség a rész- szerint való eltöröltetik, s tekintek, szemlélek mindent színről-színre. — Porló szívekből nő fel a virág s halálforrásból merít, aki él... — Alászállt már az est, sötét, kósza árnyak lopakodnak elő rejtekhelyükből, nyugovóra tér minden, csak a front él. Ágyam végénél egy hevenyészett asztalnál — iskolapadból rögtönöztük, — a sercegő gyertya fénye táncol, vibrál a lángja, ketten dolgozunk egy orvosbarátommal, ki-ki a maga ügykörében. Nyilik az ajtó, ápoló honvédtestvér lép be, beteghez hív, aki nagyon rosszul van, félrebeszél, nincs eszméletnél ...' Megszakítom munkámat, sietve megyek a kórágyhoz. Megrendülve állok mellette, még itt van közöttünk, de már nincs semmi emberi remény. Uram, ha nem parancsolsz utoljára az enyészetnek, vissza nem tarthatom, útját meg nem állíthatom. Enyhítsd szenvedéseit, oltsd el a gyötrelmek lángját, ha hazahívod pihentesd el csendesen, mint ahogyan a gyermeket ringatja álomba a szülői kéz. Űr Jézus! Én Megváltóm jelenj meg, a halál szemébe taníts meg belenézni, lássunk Tégedet óh halálnak áldott meggyőzője, üdvözítő Krisztusom! Lelkemnek Üdvözítője, hallgasd meg .óhajtásom: ha bujdosásom véget ért, testemnek adj csendes nyugvást, s egykor, Te szent érdemedért, Nálad víg feltámadást (552. ének 5. v.). Az Áment egyedül mozdítja ajkam, lelke már az Úr mezőit járja ... Kis fészkünkben, mire visszatérek, csonkig égett a gyertya, az ajtó nyílásakor a légvonat megnyujtott lángját hosz- szú lobbanással kioltja. Másikat keresek elő ládámból. Nem történt semmi, csak egy élet köszönt el örökre. Az első... folytatása következik. Földi sátorháza felbomlott, épülete van az Istentől, nem kézzel csinált, örökké való ház a mennyben ... Folytatása következik, csak az Úr tudja hol a vég, hánynak kell még elmennie! Kilobbant életmécses. Tette, élete, életáldozata, hűséges, kötelesség- teljesítő szolgálata világol mindazoknak, akik felfigyelnek reá, otthon, s kinn. Hazafelé. írta: Sághy Jenő. A csapáson természetesen semmiféle növényzet nem volt, de mellette az utat sok helyütt ellepte az az igénytelen, szívós, földhöz tapadó növény, amit a falu lakosai porcingulának neveztek. Az út szélén fű nőtt. Bálinték lépései nyomán fölverődött a por és még szürkébbre festette a pircingula apró, eredetileg sötétzöld leveleit s az útszéli fűszálakat. — Hát mégis elmegy a Pista — törte meg az asszony a csendet. — Nagy idő van még odáig, én azt hiszem, jobb belátásra jut — válaszolt a férfi. — Adná Isten! Én nagyon szeretném, ha itthon maradna! — Nem tudhatunk előre semmit. Lesz, ahogy lesz. — No itt is vagyunk a krumpliföldnél. Isten veled! — Mikor jönnek haza? — Estéli etetésre otthon leszünk. Arra már neked ne legyen gondod! — Hát csak iparkodjanak! Bálint Sándor utána nézett távolodó feleségének, aztán a krumpliföldre fordította tekintetét. Egyszerre összerezzent. A krumpliföld mellett négy hold búzája hullámzott a gyenge szélben s a búzatábla közepén .valahogy különösen mozgott a búza. A gazda merően nézte. Lassan közeledett a kalászok mozgása. Valami nagy állat vagy ember halad ott. Bálint Sándor nem volt rest, futólépésben indult a búzaföld szélén a gyanús mozgás felé. Egyéb híján a pipaszárat fogta marokra. Amint a mozgással egyvonalba ért, egy rossz kalapot látott a kalászok között ingadozva előrehaladni. Keményen rákiáltott: — Ki az?! A mozgás nyomban megszűnt. Megint kiáltott a gazda, még haragosabban, mint előbb: — Ki van ott? Mit akar? A mozgás megindult, de most már nem a búzaföld hosszanti irányában, hanem keresztben, a gazda felé. Pár pillanat múlva ott állt Bálint Sándor előtt egy rongyos ruhájú suhanc, kezében testes, téglaszínű cserépkorsó. — Ott, a másik dűlőben, a vágodi határban kapálunk — mondta jámborul. — Vízért jöttem a kútra, ami itt a föld végében van. Bálint Sándort egészen elfutotta a méreg. — Ezért az én búzám közepén kellett végig gázolnod te idétlen? Nem találtál volna más utat? Elmenj innen, azt a féleszű mindenedet! — Azzal fenyegetően a suhanc felé lépett. A legénykének, a gazda haragját látva, inába szállt a bátorsága. Bűnösnek érezte magát. Mielőtt a
