Harangszó, 1943
1943-08-29 / 35. szám
34. évfolyam 1943. augusztus ‘29. 33. szám. AUgrftetfei SÁPI B1LX ÍVM-bm. Jun; ntú11 Luthar-Siövétség Megjelenik minden vasárnap. Ir.gytn malliklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapoki 935-ben Jöjjetek ónhozzára. 938-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Leiki Harmat. kUMkltafoUli GYÖK ii., i. K!ff!a«t6a( árai aalyedévre 1 f 0>9 Iliiét, lóiérre 3 P M lillér, •|y évre 5 P 60 fillér. Cioportoa kaidénál 10%-oe kedvezmény. Amerikába eféez évre 2 dollár| az utódállamokba bk évre 1.10 P. Peataeaekkeaámla 3i,tU Tudjuk-e ? Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók. Lukács 19, 42. Amikor majdnem egy millió halottra omlottak le a büszke Jeruzsálem romjai, akik a római kard csapásai alatt véreztek el — még csak idő se jutott arra, hogy valaki közülök visszaemlékezzék arra a szent sóhajtásra, amit alig három évtizeddel azelőtt a lágy szellő suttogása vitt a szent város fölé a hazájáért könnyező Messiás ajkáról. Elmúltak visszavonhatatlanul azok a napok, amiken felismerhette volna békessége és megmaradása titkát, a golgotái Vér szent titkát és feltartózhatatlanul zúdult rá rettentő végzete formájában Isten haragjának pohara egész teljességében. Ez a pohár azóta is mely sokszor megtelt! És mely sokszor zúdult rá népekre, országokra és változtatta át koporsókká a bölcsőket, sírokká a békés hajlékokat — mert nem tartották fontosnak megismerni, ami a békességökre való volt! De olyan áradatban még soha sem zúdult e pohár tartalma rá az egész emberiségre, mint éppen a jelenvaló időkben, amikor nemcsak végeláthatatlan szuronyerdők, ágyúsorok, záporozó bombahullások, hanem a naponként a kripták testvéreivé váló, elsötétített otthonok megszámlálhatatlan sora hirdeti, hogy a mi világunk se nagyon erőltette meg magát, hogy megismerje és a magáévá tegye, amik a békességére valók lehettek volna. Mert nincs békesség, csak Istenben s az őhozzá kapcsolódó szent és igaz hitben. S ami ettől elszakad, az a káosznak, a világzürza- varnak válik áldozatává. Innen s ebből kivezető út ma is csak egy van. Az, amit Jeruzsálem se igyekezett megismerni. Az Ige, amely testté lett és minden mi bűnös voltunk ellenére is, ma is közöttünk akar lakozni. A szentíráson át velünk érintkezésben álló Ige elhívott és megvilágosított népe, az evangélikus egyház népe hivatása megismertetni a világgal a jelen idők viharában is: a mi békességére való! Dt. Csengődy Lajos. Békiiijelek meg Istennel! II. Kor. 5, 20. Milyen bűvös szó lett megint a béke. Beledobog a szívünk, valahányszor említeni halljuk. Tehetetlenségi lendületében dűl ugyan még javában ez a háború, de a szíve mélyén mindenki békére vágyakozik már. Az a kérdés, hogy milyen békére. Mert sokféle béke van a világon. Van látszat-béke, van hamis béke, van gonosz béke és van halálos béke. Éppen ez szokott a baj lenni, hogy az úgynevezett békességek útvesztőjében és tömkelegében az ember igen hamar megfeledkezik a legfőbb és igazi békéről: Isten békességéről. Pedig nekünk Isten békességét kell keresnünk és megkapnunk. Mert különben sohasem lesz békességünk. Vájjon ha holnap elhallgatnának a fegyverek, hozhatna az magábavéve békességet a szívekbe? Vájjon, ha ma elmúlna a légiveszély, jelentene-e ez számunkra igazi békességet? Nincs addig békességünk, míg Istentől nincs békességünk. Az ember nem adhat embernek békét. Nem telik tőle. Valami szörnyű ördögi rontás gátolja ebben. Megfigyelhetjük: mennyire tiltakozik mindenki még a gyanúja ellen is annak, hogy békebontónak tartsák. Senki sem akart háborút, mégis kitört a háború. Állítólag mindenki békességet akar, még sincsen békesség. J Akárhogyan lesz vége ennek a há- I borúnak s^köt_____________'__________- . ^ K n ek, az csak olyan béke lesz, amely már előre vemhes új háborúk gyű- lölet-magvától. Isten békességét kell keresnünk azért is, mert minden egyéb békétlenségünk is Istennel való békétlenségünk következménye. Ez a gigászi emberirtás, mely ma dühöng a világon, nem elszigetelt jelenség, amely önmagában kezelendő, hanem az ember Istentől való egyetemes elszakadásának, békétlensége magvetésének átkos aratása. Akinek nincs békessége Istennel, emberrel sem lehet annak békessége. Isten békességét kell keresnünk azért is, mert jaj annak az embernek, népnek és világnak, mely hadiállapotba került Istennel. Hogy mikor és hogyan telik be rajta ez a jaj, az nem ránk tartozik, de vége van annak, aki újjat húzott Istennel. Ezért mondja az ige: bé- küljetek meg Istennel. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak Istentől kell a békességet kérnünk és várnunk, hanem vele magával kell kibékülnünk. Haragszik az Isten: ezt kell magyarán tudomásul vennünk. Isten pedig a maga haragjában ma sem bottal ver: tulajdon bűnével veri meg az embert. Ez a mostani háború irtózatos véres panorámában mutatja meg, hová jut az Istentől elszakadt ember. Kultúrájának, Istentől kapott minden tehetségének áldása hogyan válik bűnös kezén gyilokká, mé*
