Harangszó, 1943

1943-06-13 / 24. szám

HARNGSZÓ 1943. június 13. m Kapi Béla püspök a gyenesdiási segéd lelkész-konferencia előadóival és résztvevőivel. rendszerint ugyanaz: tüzet, tüzet az ég­ből, — avagy ágyútorokból! A fajok ezen egymásközötti önző nagyratartása miatt van háború. János azt hitte, hogy jogos nemzeti méltatlankodásnak adott kifejezést, való­jában pedig nevetségessé tette magát is, meg nemzetét is. János és az ő nemzeti? sohasem volt olyan kicsi, mint amikor handa-bandázással nagy akart lenni. Egyéneket, közösségeket, fajokat Iá- - tunk itt egyenetlenségben, harcban egy­mással. Ok mindegyik esetben az önfel­toló önzés, amely egyénben, csoportban, fajban egyformán dolgozott. S ezt az önző nagyratartást még veszedelmesebbé tette az, hogy vallási vonatkozású volt, tehát vakbuzgóvá lett. Lelkűkben ott hordozták Jézus isten- fiúsága felismerésének dicső tényét s a fejezet többi részének bizonysága szerint mégis mindent rosszul csináltak. Keresz- tyénségük hozott számukra egy csodála­tos kinyilatkoztatást, de gyümölcsöt ke­veset. Mikor alapvető élet-beállítottságuk pünkösdkor megváltozott, minden egyéb kapcsolatuk is magától rendeződött. Pünkösd életük középpontjába állí­totta a keresztet s ezzel eligazította min­den emberi kapcsolatukat is. Mindenek­előtt rendet teremtett egymáshoz való viszonyukban. Pünkösd után Péter „elő­állt a tizeneggyel“, tehát velük, nem pe­dig ellenük, mint eddig nem egyszer. Va­lamennyien övéi voltak, mert ő maga nem volt többé önmagáé. Az apostolok most már semmit sem kívántak a maguk számára s ezért „valakik földek vagy há­zak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát és letevék az apostolok lábainál“ (Csel. 4, 34—35.). Pünkösd előtt az apostolok mindent maguknak akar­tak, mégse volt semmijük; pünkösd után immár semmit sem kívántak a maguk számára, mégis minden az övék lett. De nemcsak az egymásközti viszo­nyuk rendeződött, hanem a közösségi kapcsolatud is. Annyira gyökerestül meg­változott a gondolkodásmódjuk e tekin­tetben is, hogy Pál ennek az új közös­ségi elvnek a szóvivője, mikor a keresz­tyének között szakadás mutatkozott, így kiáltott fel: „Kérlek titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek közietek szakadások, de legye­tek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon vélemény­ben ... Vájjon részekére osztatott-e a Krisztus?“ (I. Kor. 1, 1Ü—13.) Mi pedig úgy meg­szoktuk a szakadásokat s gondolkodásunkban, éle­tünkben annyira termé­szetessé »váltak azok, hogy immár szinte azt tartjuk a helyes keresz­tyén állapotnak, • ahelyett, hogy annak tartanánk, ami az valójában: bűnös állapotnak. Ha valaki erőszakos kézzel akarna hozzányúl­ni ehhez a bajhoz, köny- nyen megtörténhetnék, hogy csak még jobban elmérgesíti a helyzetet. A halott falevelek, ame­lyek makacs kapaszko­dással állják a téli viha­rok süvöltő erejét, maguktól lehullanak, ha megindul tavasszal az újraébredt élet lüktető nedvkeringése. Mennyi halott levél csüng a keresztyénség fáján szá­zados viták szenvedélyes szélfúvása el­lenére is! De lehullanak, mihelyt eleven­né válik bennünk a Lélek ereje. Pünkösd után helyes beállítást nyert a tanítványok faji kapcsolata is. Ahelyett, hogy pusztító tüzet kértek volna az ég­ből. a samaritánusok fejére, az egyik vá­rosban áldó kezüket emelik ezeknek a samaritánusoknak a fejére és imádkoz­tak, nem pusztító tüzért, hanem hogy a szabadító Lélek tüze szálljon rájuk. (Csel. 8, 15.) Péterben ugyan találunk még né­mi vonakodó habozást, mikor idegen fajú népekről van szó, de később maga Konferenciák a dunántúli eqyfyáz- kerület vexetésében. Gy en esdiásón, „Kapernaumban“ leánykonferencia lesz a dunántúli leá­nyok számára augusztus 16. estétől 23. reggelig. Részt vehetnek 14 évet betöl­tött leányok. Ugyanolt aug. 30. estétől szept. 6. reggelig a dunántúli leánykörök vezetői számára lesz konferencia. Mindkét kon­ferenciára vonatkozólag részletes felvi­lágosítást nyújt a dunántúli leánymunka irányítója: Malaga Elza diakonissza nő­vér Győr, Diakonissza Anyaház. Felvétel a soproni Ev. Líceumi Diákotthon ban. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy ez év szeptemberében megnyílik a soproni ev. líceumi Diákotthon új épületrésze is, amely a 10 évvel ezelőtt épült internátusi résszel együtt 100 ta­nulót képes befogadni. A fenntartó ha­tóság az új épületrészben pótolta, azokat a szükségleteket, amelyek a régi épü­letrészben egyfelől anyaghiány, másfelől a szűkreméretezettség miatt álltak elő mondja: „Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek velük minden kételkedés nélkül, azaz semmi különbséget nem té­ve“ (Csel. 11, 12.). Péter engedelmeske­dett s ment, hogy kaput nyisson — mint gondolta — a pogányoknak, ám ehelyett azt tapasztalta, hogy önmagának tárt aj­tót mélyebb, gazdagabb életre. Van egy pont s csak egy pont van, ahol egységet találhatunk személyi, kö­zösségi és faji viszonylatainkban egy­aránt: Krisztus az. Valahol egy kisleány azzal vesződött, hogy az Egyesült Államok türelemjáték - térképének egyes darabjait összeillessze. Sokat törte fejét, mert nem volt könnyű dolog a szabálytalan, kusza határvonala­kat egymáshoz illesztgetni. Mikor már csüggedten abba akarta hagyni az egé­szet, észrevette, hogy a térképdarabok visszája arcképet ábrázol, Washington Györgyét. Arra gondolt, hogy az arckép szerint bizonnyal könnyebb lesz össze rakni a darabokat, hiszen úgy szerette Washingtont, a haza atyját. Ahogy sze­rető kézzel összerakta az arcot, megfor­dította a lapot s lám minden állam a ma­ga helyén volt. Oh mennyit vesződtünk mi már azon, hogy összeillesszünk — fant tannal, szervezetet szervezettel, fe- lekezetet felekezettel! Pedig csak egyt- len pont van, amely körül összeillő egy­ségben helyezkedhetünk el: Jézus szemé­lye. Ha egyszer valóra tudjuk váltani egységünket ezen a ponton, azonnal ész­revesszük, hogy egyebekben se vagyunk nagyon messze egymástól. Mert Krisztus megbékéltet és összeköt. Részlet Stanley Jones: Krisztus a vi­lág országútján című könyvéből. Angolból fordította Szabó József. Az új épületrész bekapcsolása a régibe most van folyamatban és a nyár folya­mán teljes befejezést is nyer. Ezzel egy­házunk oly intézményt állít az evangéli­kus népnevelés és a magyar nemzeti élet biztosítása szolgálatába, amely a triódért! kor igényéit teljésen kielégíti. A t hité* zetben elhelyezett tanulóknak nemcsak kényelmes, egészséges, higiénikus és jól felszerelt otthont nyújt, hanem modernül felszerelt kézügyességi foglalkoztatót, olvasó és társalgó termet, zeneszobát, minden tekintetben megfelelő dolgozó­termeket, teljesen modernül berendezett kis kórházat, orvosi rendelőt és kezelőt, fürdőszobával ellátott vendégszobát és 3 légoltalmi beton óvóhelyet, amelyeket az intézet igazgatósága az összes előírt felszerelési cikkei ellátott. Kibővített fiúinten.átusunkba a felvételek megkez­dődtek. Az érdeklődők és érdekeltek for­duljanak az intézet igazgatóságához (Sopron, Hunyadi János-utca 6.), amely készséggel ad a felvételekre vonatkozó­lag bővebb felvilágosítást. Orgonazene a rádióban. Kaoi-Králik Jenő orgonaművész, áll. tanítóképző- intézeti tanár június 18-án este az óbudai evangélikus templomban régi német or­gonazenét játszik a rádió számára. Te­kintettel az evangélikus korálelőjáté- kokra és orgonaművekre, egyházunk hí­veinek figyelmét erre a rádiőközyetí- tésre ezúton is felhívjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom