Harangszó, 1943
1943-06-13 / 24. szám
1943. június 13. HARNGSZÓ 191. Pünkösdi szél. Pünkösdi szél, te áldott égi fuvalat Vidd el már a felilöt, s egy reménysugarat Csak egy halvány szikrát, egy parányit hozzál. Nem fáj, ha tépáz, ha ágat szeg, ha rongál, Ha Nemere, ha Tájfun lesz is a neved, Csak nálam, — csak nálam legyen a lakhelyed. Jöjj csak, söpörj ki szívemből minden átkot, Minden bűnt, szemetet, piszkot, amely árthat. Ne kímélj, csak vesd ki mindazt, ami hibás, Tudom, érzem, kell ez a nagytakarítás. Minden zugot, minden sarkot moss tisztára, Nyisd meg ajkam, nyisd meg szívem hö imára. Zúgjon csak zengésed újra, miként régen, A vajúdó földön, a megcsúfolt égen. Biztasson, vezessen, gyámolítson, védjen, Szeretettüzében hogy minden összeégjen A gyilok, a tőr, a haláltosztó fegyver, E háborgó világ, ásító büntengcr, Irigy gyűlöletnek legkisebb zsengéje. Visszavágó kardok vérveres pengéje Derékba törjön el, úgy hulljon a porba, Fenyegető karok egymásba karolva Megbékélt szívvel óh hadd menjenek eléd, Új hittel köszönt ni új-Pünkösd reggelét. Pünkösdi fuvalat, mennyei szent-ihlet, Vidítsd fel szívünket, vigasztalj meg minket, Légy Tornádó szele, rombolj mint az orkán, Hirdesd a világnak a fegyverek torkán Kürtök zengésében, a harangok nyelvén, Megtért embereknek a hófehér lelkén Templomi szent-csendben, prédikátor hangján Ünnepek reggelén, minden hétköznapján, Ott, hol a halál vág nagy, véres rendeket... Itt, hol kishitűség csalja a könnyeket, Hirdesd a népeknek vak sötét éjjelen: „Ö a világosság, Nála a kegyelem“! Bencsik József. Próíétálj ifjúság !... A protestáns leventeifjúság emlékezése a hősökre. A Magyar Értesítő jelenti: A protestáns leventék most vasárnap tartották meg a Hősök Napját szerte a/, országban. Mindenütt a hősök emlékköve előtt gyűltek egybe Isten imádására, elmondták a hősi fohászt és a leventecsapat koszorút tett az emlékműre. A budapesti evangélikus, református és unitárius leventék közös istentisztelete a Pesti Vigadóban volt. Jelen volt vitéz Bajnóezy József vezérezredes, a honvédvezérkar főnökének helyettese, a székesfővárost Szepesváry Pál tanácsnok képviselte. Ott volt vitéz Béldv Alajos altábornagy, az ifjúság honvédelmi nevelésének vezetője, vitéz Kud- riczy István vezérőrnagy, a leventék országos parancsnoka, vitéz Tárczay-Feli- cides Román min. osztályfőnök, a társadalmi sport és testnevelés vezetője, Kemény Lajos budapesti evangélikus esperes, kormányfőtanácsos, Kiss József református konventi tanácsos és számos más vezetőember. Az istentiszteletet végző D. Kapi Béla evangélikus püspök Balikó Lajos tábori főesperessel és Kuthy Dezső egyetemes főtitkárral érkezett. Az istentisztelet kezdetén egy ifjú itt is elmondta a fohászt a magyar hősökért, majd a gyülekezet a leventezenekar kíséretével a „Mint a szép hives patákra ...“ kezdetű érieket s a püspök imája és igeolvasása után a gályarabok énekét, a „Térj magadhoz, drága Sion'-t énekelte. Kapi Béla püspök Csel. 2 : 17. verséről prédikált, önmagatokat, — mondotta többi közt Kapi Béla — csak akkor ismeritek meg igazán, ha meglátjátok a Lélek világánál, hogyan állít be titeket Isten a nemzet közösségébe. ,A nemzet, a haza, Isten drága ajándéka. Nincs más szó, amely vágyaidat és gondolataidat tökéletesebben kifejezhetné, mint ez: édesanyám és nemzeted a te édesanyád. Azonban nem elég, ha csak | szereted a hazát, — ki kell mondanod: I én a Tiéd vagyok, szolgálatodra állok! A nemzetnek gondolkodó emberekre és izmos karokra van szüksége, talentumaid tehát nem a magadé, hanem a közösségé. A magyar nemzet azt várja tőled, leventeifjú, hogy tiszta legyen a jellemed, a becsületed ép s legyen lelkiismereted és legyen hited a nemzet jövendőjében! A nemzetnek frontot kell építenie kint a harcmezőn. Ha reád tekint és azt mondja: Nekem embertestekből épített sáncfalra van szükségem, akkor mondd: Az életem sem drága nékem, inert a Tiéd vagyok. De bent is állandó írontépitésről van szó, amely az egységet szem előtt tartja, elfojtja a gyűlölködés tűzét és imádkozva hívni tudja a keresztyén összetartás szellemét. Ezt követeli a Lélek tőled, mert tavaszod is csak akkor van, ifjú, ha Isten kitölti Lelkét reád. „Prófétálj" ennek a nemzetnek, hogy Isten akarata szerint van jövendője; a világnak, hogy a magyar nemzetnek van létjoga, mert van történelmi hivatása, van joga az élethez, inert van küldetése! Prófétáid az egész emberiségnek és önmagadnak viharban, éjszakában, megpróbáltatásban; küzdelmek között, hogy az a nép, amely történelmi szolgálatát hittel, bátorsággal vállalja, vérrel, könnyel és verítékkel megpecsételi, nem pusztulhat el a föld színéről: a lélekben újjászületett nemzetet Isten a kezén viszi jövendő történelmének bércormai felé ... Kapi püspök végül imádkozott hon- védeinkért, az elesettekért, a foglyokért, sebesültekért. A Miatyánk után a Himnusszal végződött az istentisztelet, amely után levente-díszszakasz vonult el a vezetők előtt. GONDOLJ hadbavonult hittestvéreid hozzátartozóira! Felavatták Kovács Sándor evangélikus püspök síremlékét. A Magyar Értesítő jelenti: Májú« 3ü-án délben avatták fel a múlt tavasz- szai elhunyt dunáninneni evangélikus püspök, D. Kovács Sándor, a neves egyháztörténész és himnológus Kerepesi- temetőben lévő sírjára állított márványemléket. A sírjel fekete oszlop, rávésve Kovács püspök hires énekverse: „Áldlak Jézus, hív barátom, Ki síromig elkísérsz". Tisztelők, tanítványok számosán eljöttek a kegyeletes ünnepre, ott volt Rat l ay Sándor püspök képviseletében Kemény Lajos budapesti esperes is és természetesen az özveggyel élén a püspök családja. Kovács Sándor egyik énekével a Weltler Jenő vezette énekkar szólalt meg elsőnek az ennckeztsen, majd Kiss Jenő dr. egyetemi professzor, a megboldogultnak a soproni hittudományka- ron volt tanártársa mondotta a felavatóbeszédet, Pál apostol zsidókhoz írt levele 13, 7 alapján.« Kovács Sándor régebben a pozsonyi teológiának is igazgatója s a debreceni egyetem református teöl. fakultásának pedig tiszteletbeli doktora volt. Gyökeresen magyar jellemnek ismertük meg őt! Gránit-képmás, bizonyságtevő a katedrán s a püspöki székben és amit írásba foglalt, mintájául szolgálhatott a nemes és mély, Ízes magyar szónak. Amikor a magyar reformátorokról, vagy a jelenkor küzdelmeiről írt, nem a fotográfus külsőségeket figyelő lencséjével dolgozott, hanem a lélekbúvár vésőjével. Hazafiság dolgában kérlelhetetlen, — talán mert maga is átszenvedte a cseh internálás-, üldöztetés kínjait. De misszionáriusa is a szétszórt kicsiny és nagyobb gyülekezeteknek. Nemzeti szempontból is hitte, hogy a hívő álmai végig megvalósulnak. A bölcs tanár, szerető professzor, jó kartárs, gondos családfő, igaz egyháztag és hű magyar sírja előtt köszönjük meg Istennek, hogy őt nekünk, magyar nemzedékeknek adta. Imájában azért is fo-
