Harangszó, 1943

1943-11-28 / 48. szám

381

HARANGSÍÓ

1§43 november á8.

Rokonnépek Intézete

ezév januárjában létesült a magyar külügyminisztérium kulturális osztálya támogatásával. Zongor Endre, az Intézet vezetője szerint, az Intézet célja az, hogy a rokonnépek, finnek, észtek, magyarok (és a többi kicsi rokonaink évezredes különválás után újra egymásra találjanak, megismerjék és megszeressék egymást.

Az intézet irodájában majd 10 ezer finn és magyar diák címe van névsorban. Azoké, akik egymással leveleznek. A békéscsabai állami leánygimnázium névsora 190 levelezővel, a kolozsvári református leánygimnázium névsora 216 finnekkel levelező diáklánnyal. De a finnek sem maradnak el mögöttünk. Amikor az intézet vezetője Finnországban volt, a második finn—orosz háború kezdetén, Helsinkiben 500-an jelentkeztek magyar nyelvtanfolyamaira. Soha nem tanultak annyian magyarul Finnországban, mint akkor! A turkui leányiskolából 600 finn diáklány kér magyar levelezőtársat.

Ezrével tanulnak a magyar diákok finnül, a finnek magyarul.

Aki a rokonnép egy fiával vagy leányával levelez, az meg is akarja tanulni a „testvér“ nye'vét. Nem

könnyű dolog ez. Mégis akad elég elszánt ember, aki nem törődik fáradsággal, idővel, hanem éjt napot eggyé téve igyekszik megtanulni a testvérnép nyelvét.

A Rokonnépek Intézete vezetőjének az elmúlt tanévben 540 tanítványa volt Budapesten. A tanfolyamok nálunk is, Finnországban is ingyenesek. Egy 17 éves diákleány már annyira megtanult finnül, hogy nemcsak finnül levelez vagy tanít, hanem a nyáron már egy leányok számára írt finn ifjúsági regényt is lefordított magyarra.

Az intézet kölcsönkönyvtára rövidesen megkezdi működését. Finn tárgyú magyar, német, angol nyelvű könyvek kölcsön vehetők akár vidékre is.

Terv van rengeteg. Közülük csak egyet. Igyekszik az Intézet majd a béke eljöttével tanulmányutakat rendezni úgy, hogy a részvétel necsak a gazdagok kiváltsága legyen, hanem minden arra méltó magyaré. Mert hiszen a finn—magyar—észt rokonság ügye minden magyaré, az egész fajtánké.

•

Esetleges felvilágosításokkal szolgál: A Rokonnépek Intézete Budapest, II. kér. Márvány-u. 28. III. 5. Telefon: 157—016.

AI ti közdő/ere/ek a család;

ott Kell őrt állnotoKl

A kormányzóhelyettes özvegye rádiószózatot intézett a levente leányifjúsághoz abból az alkalomból, hogy elvállalta a levente leánymozgalom védnökségét. Szó zatában mondotta:

— A levente leánymozgalom olyan időbér, született, amikor az asszonyi lélek erejére, a női szív gyengédségére és a leánykezek szorgos áldozatos munkájára talán a legnagyobb szükség van. A levente leánymozgalom célkitűzése szerint munkátokat nem a harcterek várják, ott helyt állanak a férfiak. A Ti küzdőteretek a család, ott kell őrt állnotok. Kizárólag női hivatásotokra készít elő Benneteket. Örömmel látom, hogy már eddig is milyen szép eredményeket értetek el. 7'udom, hogy szerte az országban ezren és ezren dolgoztok, munkálkodtok, hogy a Haza bizalmát kiérdemeljétek, hogy ne legyen szegény, elhagyatott ott, ahol Ti akartok segíteni és szívetekben biztos helyet találjon Isten, Haza és Család gondolata.

— Erre a bizalomra építve vállalkoztam arra, hogy részt vegyek

Hazafelé.

Irta: Sí£hy Jeni.

— Ha nem hiszed evangélikus voltomat, nem tehetek róla.

— Ezt eltaláltad. Arról azonban tehetsz, hogy nagyon csúfosan viselkedsz. Gyerekek — fordult Bodó a társai felé — ha a többiek megtudják, hogy ez minden este itten farizeuskodik, akkor vége lesz szobánk becsületének. Rajtunk röhög majd az egész század és ájtatos vénasszonyoknak csúfolnak bennünket — e miatt a jöttment miatt.

Istvánban a jobbik érzés kerekedett felül.

— Hagyjátok ezt a Patait! Mondtam már, hogy a bibliaolvasás nem olyan nagy csoda nálunk evangélikusoknál, meg a reformátusoknál sem. Igaz-e testvér? — fordult a református Ratona felé.

— Igaz bizony — hangzott a beismerés.

— Szóval — folytatta tovább István — a biblia- olvasás még nem hiba. — Kis szünet után hozzátette: Ha igazán jó evangélikus volnék, én is olvasnék mindennap Bibliát.

A fiúk megint nevetni kezdtek.

— Mit nevettek? — kérdezte a legény.

— Mulatságos számunkra már csak az elgondolása is annak, hogy te a szent könyvből olvasol nap mint nap, kezedet összekulcsolva, ájtatos képpel. Szinte elképzelni sem tudjuk. Sokkal jobban illik a

te kezedbe a puska, a borospohár, meg a kártya, mint a Biblia.

Megint szégyenérzet hulláma futott át István szívén.

— Láthattátok délután a gyakorlaton — felelte —, hogy mennyire odaillik a bibliás Patai kezébe a puska is. Nem zárja ki egymást ez a kettő: Biblia és fegyver.

— Ez a kettő talán csakugyan összefér, de annál kevésbbé fér össze a Biblia a kártyával, meg a borospohárral, különösen ha olyan sűrűn ürítgetik, mint te szoktad Pista.

— Hagyjuk már ezt a dolgot! Eleget beszéltünk róla. Tegyük el magunkat holnapra!

Ennek az estének az eseményei miatt a szoba lakóinak a hangulata nem vált ellenségessé Pataival szemben, bármennyire igyekezett őket feltüzelni Bodó. A fiúk — nagyon bölcsen — várakozó álláspontra helyezkedtek. Várták, miképpen viselkedik Patai s viselkedésétől tették függővé vele szemben való végleges állásfoglalásukat. Számukra nagyon új és szokatlan volt eddigi magatartása. Nem tudták összeegyeztetni a fiú kezében lévő Bibliát határozott, megnyerő, férfias magatartásával. Egyesek azt gondolták, kiviláglik majd, hogy Patai csak afféle anyámasszony katonája, akinek az ereiben vér helyett aludttej vagy savó folyik. Mások úgy vélték, valóban derék ember és jó katona a jövevény, remélhetőleg jó cimbora vá-