Harangszó, 1943
1943-11-28 / 48. szám
1943 november 28. HARANGSZÓ 383 munkátokban. A háború szenvedéseiből új világ születik majd, új világ, melynek építő munkájában az oroszlánrészt nektek kell vállalnotok. Szeretnénk, ha találkoznának a magyar leányok szívei és lelkűk ereje Isten segítségével megteremtené az erős asszonyt, akit a Biblia állít élettársul a harcoló és az élet viharában kifáradó férfi oldalára. A vasárnap megszentelésének története. Részlet Dóczi Antal ref. lelkésznek az Evangéliumi Munkaszövetség kecskeméti konferenciáján tartott előadásából. Az iparosodó, modern életben nagyon fontos kérdéssé vált a vasárnapnak, 'mint szabadidőnek a kérdése. A nyugati munkásmozgalmak a vasárnapi szabadidőt jórészt kiharcolták, vagy a történeti körülmények adták meg. Nálunk is útban van a megoldás felé. Lehet, hogy éppen az ev. Munkásszövetségnek lesz feladata, hogy ezt a kérdést, mihelyt az idők engedik, felvesse és végső megoldáshoz diadalmasan juttassa el. A vasárnap kérdése elsőrangúan munkáskérdés és egyházi kérdés, tehát közös kérdés, sehol jobban egybeforrva nem találkozhatik a munkásság és az egyház, mint éppen a vasárnap megszentelésének a kérdésében. A vasárnap megünneplése az őske- resztyénségre vezethető vissza. Az újtestamentumban nagyon bizonytalan nyomok vannak. Mikor Pál apostol Tro- asban késő éjjelig magyaráz é* az ifjú kizuhan az emeleti ablakból, mert elaludt; vasárnap volt. (Csel. 20/7.) A je- ruzsálemi szentek részére a gyűjtést Pál vasárnapra teszi. (I. Kor. 16/2.) Az öreg János apostol, a Jelenések könyvének frója a mennyei látomást vasárnap kapta. Amint a kér. gondolat és hitnek a pogányok lettek képviselői, amint átment a keresztyénség a pogányokhoz, azonmód ment át a szombatról a hangsúly a vasárnapra. Nincs megjelölve, hogy mikor kezdték ünnepelni a keresztyének a vasárnapot, azonban Plinlua, amikor a keresztyénekről (r, azt mondja, hogy meghatározott napon tartják az ünnepeiket. Ez bizonyára már a vasárnap. A II. század derekától kezdve a vasárnappal gyakran találkozunk. Nagy Konstantin is így nevezte törvényében a vasárnapot, amelyet 321-ben bocsátott ki, amely felfüggesztette az ipari munkát, kereskedelmet és hivatalos, hatósági ténykedést a vasárnapi napra. A középkorban a vasárnap, mint a kér. összejövetel napja volt, a más val- lású izmaelitákat igyekeztek a kereskedésben megakadályozni vasárnapon. Szigorúan még sem lett a vasárnap megszentelve, mert mint nálunk Az idei Orsz. Protestáns Napok kiemelkedő eseménye volt a protestáns nagygyűlés. Képünkön Túróczy Zoltín tiszakerülcti pű.pök bc.zél a naíyíyfilésen. Mellette Tasnádi Nagy André», az Or»z. Bethlen Gábor Szövetség elnöke éa vitéz Tör» Tibor, a Bethlen Gábor Szövetség társelnöke. lik belőle. Az ájtatoskodása, szenteskedése nem lehet más, mint puszta szokás. Beléje nevelték kicsiny gyermekkorától fogva és nem tudta elhagyni a többi gyermekes dolgokkal együtt. Majd kitűnik: nem sok köze van bibliaolvasásának, ájtatoskodásának az életéhez. E két vélemény között hányódott István is. Az új bajtárs nagyon érdekelte. Lelkében rokonszenv támadt iránta, de azért nem kereste a vele való beszélgetések alkalmait. Valami, sajátmaga előtt is megmagyarázhatatlan szégyenérzet tartotta vissza. A napok teltek-multak. Patai viselkedésében nem észleltek társai semmi különös dolgot. Derék bajtárs volt, mindig kész a segítésre,jó szóra. Nem vonta ki magát bajtársai szórakozásából sem, legfeljebb kocs- mázni nem ment velük. Amikor megkérdezték tőle, miért nem megy, azt mondotta, azért, mert a mértéktelen borívásnak nincsen jó vége soha. A következmény a legjobb esetben is: rossz közérzet és megürült zseb. Isten nem azért adja erőnket, pénzünket, hogy ilyen hiábavalóságokra pazaroljuk. — Bajtársai másfajta szórakozásaiban legtöbbször szívesen résztvett Patai. A szabadban örömmel játszott velük s ha nótára gyújtottak, elemében érezte magát, ő maga vette át az ének vezetését és egymásután zendített rá a szebbnél-szebb magyar nótákra, sokszor olyanokra, amelyeket társai még sohasem hallottak. Nagyon szép hangja volt és szeretett énekelni. A nyakatekert jazz- nótákat és az émelygős műdalokat ki nem állhatta. I Ha ilyenre, esetleg valami sikamlós nótára gyújtottak rá a fiuk, alig várta, hogy a strófának vége legyen és nyomba megeresztette a hangját, elkezdve valamelyik jó magyar dalt. Eleinte böstörögtek vele a fiuk emiatt, de aztán belátták: szép nóták a Patai nótái és megtanultak tőle néhányat. Bodó engesztelhetetlen maradt és igyekezett Patainak kellemetlenségeket szerezni. Egyik reggel Patai, amint a csizmáját húzta, felszisszent. Bodó kárörvendve nevetni kezdett. — Talán bizony az a sok bibliai tudomány lábadba szállt az éjjel, most aztán megdagadt tőle a lábad és szorítja a csizma? Patai lehúzta csizmáját. Végigtapogatta kapcába takart talpát s a sarkából egy rajzszöget húzott ki. Bodó felé fordult és pár pillanatig farkasszemet nézett vele. Bodó hamarosan lesütötte a szemét. Patai csak ennyit mondott csendesen, de határozottan: — Én a te helyedben szégyenleném magam, Testvér! Bodó fölkapta a fejét. — Szégyelje magát az, akinek szégyelni valója van! Miért szégyenleném én magamat? A kérdés válasz nélkül maradt. Bodó morgott még magában valamit, holmi undok álszentekről, aztán elhallgatott ő is. A többiek megértették, hogy Bodó tette a rajzszöget Patai csizmájába. (Fofytatjuk.)
