Harangszó, 1943
1943-11-28 / 48. szám
34. évfolyam. 1043 november 23. Alap! tóttal ».API BÉLA UlU-baa. L&ptalaidonoat Cur.íntúll LutFir-(zöv*t«tg Magjelenik minden «iiirnap. tnijM maMéklat tanéi alatt It'utinUnt a KIS HÍRANB3ZÚ Btolvadt lapoki 335-Ö8n Jöjjetek onhoizAtn. 338-öan a Felvidéki Lather °-‘?bee a Lelki Harmat. 1 I, • V II 48. szám. A Harangjai isarkaactö - kiadAhivataíui GYŐR II., Petöfi-tér 1. Telefon: 17—91. Előfizetési ára: negyedévre 2 P 50 fillér, . félévre 4 P 80 fillér, egy évre 9 P 60 fillér Csoportos küldéssel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba % évre 3 P. Postacsekkszámla: 30.526. Krisztus keresztjének ellenségei. „ . . . a Krisztus keresztjének ellenségei: kiknek végok veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.“ (Fii. 3, 18—19.) Plakátot látunk sokfelé, amely a megfeszített Krisztust ábrázolja s rajta ez a felírás: miért bántod? Ezt látva mindig megmozdul bennünk valami: én bántom? Nem bántom én! Ez az ige is megmozdít bennem valamit. Ilyen vagyok én? Nem vagyok én ilyen! Pedig nekünk szól: miért vagy a Krisztus keresztjének ellensége?! Miért van, hogy a mindennapok kenyérgondja fontosabb, mint Isten igéjének, egyházamnak dolga? Miért van, hogy egy-egy ünnepi ebéd jobban leköti képzeletemet és hangulatomat, mint egy-egy ünnepi istentisztelet? Miért lényegesebb kérdés nálam a magam puha kis kényelme, mint a szegények korgó gyomra és rongyos ruhája? Gerinces jellememet eladom a fekete piacon, csakhogy a gyomromat megtölthessem. Ave has-isten! — mondom minden cselekedetemmel. Számító és ravasz vagyok, amint az életemről, biztonságomról van szó. Mert ez az egy életem van, ez drága nekem s ez csak a halálig tart. Rettegett papiros számomra a katonai behívó, mert rongyos kis életemet féltem. Földi dicsőségért, e-világi biztos létért küzdők nap mint nap. örökélet? Ó, az édes-bús vallásos mese. Ave földi élet! Azt hisszük, hogy így jól van. Szépen megszedjük magunkat, az egészségünk remek, gyarapodunk anyagi javakban, biztos a megélhetésünk, az emberek becsülnek — s óh, ez nagyon fontos! Sugárzik rólunk a megbecsültetés és tekintély. Pedig — de gyalázatosak vagyunk. Istentől kapunk mindent s a dicsőséget mégis magunk aratnánk le. Amikor Isten az emberiség életében nagy dolgokat akar véghez vinni, vagy valami rendkívülire akarja előkészíteni, ad neki egy embert. Izraelnek az egyiptomi szolgaságból való kiszabadítására elküldi Mózest. Az elpogányosodó népnek Isten félelmében való megtartására adja Illést. A messiási ígéretek elmondására megszólaltatja a prófétákat. Amikor Isten a legnagyobb dolgot, a világ megváltását akarja véghez vinni, ennek előkészítésére is küld egy embert: Keresztelő Jánost, ő a megváltásra érkező ádventi Királynak az út- egyengetője. Nézzünk a mostani ádventben rá és tanuljunk tőle! Egyszerű igénytelen ember. Elhagyja az otthon kényelmét, a Jordán környéki hegyek, völgyek adnak neki hajlékot. Legnagyobb igénytelenségben él itt. Egyszerű a ruhája, az eledele. Szélvihar, perzselő nap nem ismeretlen előtte. A mai kényelemhez szokott igényes embereknek mennyit mond az élete. Tanuljatok az életet leegyszerűsíteni, az igényekről lemondani! őszinte és igaz ember. Emberek tömegei keresik fel s ő beszél nékik a bűnről, gonoszságról, gyűlöletről, kora hibáiról, leplezetlenül, megváltozást, bűnbánatot követel. Könnyek, összetörettetés, megtérés jelzi az útját. Ebben a hamis, hazug világban hogy tanit minket a nagyobb*igazságszeaeformätüs Fúism Y vt kn* S ha majd „az ég s a föld meg fognak rendülni“ s az én Uram, az igaz Bíró eljön „a világot lángokban ítélni“?! Ó jaj, ha jön a végső veszedelem! Koren Emil. retetre és megtérésre. Elvhü, határozott ember. Akiket a kíváncsiság, a hízelgés, a gőg hoz ide, végigsujtja haragjának, megtérésre hívó szavának vesszejével. Ne keményítsétek meg a szíveteket. Ne csaljatok. Senkit ne bántsatok. Olyan, mint az Isten ostora. Ebben a konjunktúrázó, megalkuvó világban hogy tanít minket határozottságra, jellemszilárdságra. Kérlelhetetlen ember. Amikor Heródes udvarába is eljut a híre, innen is kimennek hozzá és Ö mer beszélni ennek a gonosz embernek hitványságáról, bűneiről. Milyen kérlelhetetlen ember. ígérgetés, ajándékkínálás, fenyegetés, lebeszélés mind hiábavaló. Ebben a fölfelé hízelgő, kegyeket kereső világban hogy tanít minket ez az ember az igazság egyenes útján való járásra. A legalázatosabb ember. Érzi a kicsiségét. Amikor Krisztus jön hozzá, eléje alázkodik. Mellette el akar tűnni, hogy Ö legyen nagy. Senkivé akar lenni, hogy Ö legyen valaki. Annak növekedni kell, nékem pedig alászállnom. Milyen alázatos ember. Ebben a mi fennhéjázó, gőgös világunkban hogy tanít minket: Emberek alázzátok meg magatokat ő előtte. A Krisztus igazi útegyengetője, aki nemcsak beszél, hanem életével is igazolja azt, amit mond. Nézzünk rá és tanuljunk tőle! Lukács István. Asz ádventi Király útján. Keresztelő, az útegyengető.
