Harangszó, 1943

1943-03-28 / 13. szám

98.

dottabb forma: az Ö szent akarata szerint. Amíg szívünkből, lelkűnkből, emberi énünkből ki nem ég a bűnnek keménysége, amely ellenállt minden formálási szándéknak, addig nem alakulhat életünk Isten akarata szerint. De ha a szenvedés fájdalmas tüzében felolvad szívünk ellenállása, keménysége, akkor Isten akaratához simul és alakul életünk. Megtörténhetik Isten kegyelmének legszentebb, legnagyobb csodája: bűnös emberekből, ,,ör- dögfiak“-ból, istenfiak formálódnak ki.

Ne meredj hát reá értetlenül szenvedéseidre! Lássad meg bennük bűneid büntetését, amelyeket Isten mentő eszközökké varázsol áldó kezével. Mentő eszközökké, amelyek megtisztítanak, formálhatóvá tesznek s végül Isten gyermekévé avatnak. Csak fogadd el azokat alázatos, bűnbánó, de szilárd hit• Kiss György.

A diakonissza

a Krisztus könyörülő szeretetének szolgálatát végzi az árvák, elhagyottak, szegények, betegek között. — Aki hivatást érez erre a szolgálatra, március 31-ig felvételre jelentkezhet a győri Diakonissza Anyaház vezetőségénél. Győr, 11., Ráth Mátyás-tér 1. II.

Tavaa&fl áracáki

Történeti regény a magyar reformáció korából.

Irta: Mohr Gedeon.

(Folytatás.)

András szemmel becsülte fel őket.

— Százan innen vannak!

Dobay bólintott.

— Nyolcvanon is!

— Számíthat reám! — ígérte a magiszter. — Megállók végig a kegyelmed gondolatján.

— Ügy értettem én is! —• törtetett előre Dobay a nép között. Vitázó, nagyidejű csapatok verődtek a házak elébe. Valami olyan hatalom dolgozott bennük, amely még a förgeteg korbácsánál is erősebb.

András félfüllel hallotta a hangosabb szókat.

— Ezek sincsenek őfelsége pártján! — villant elő a foga.

Dobay elsőnek lépett a tanácsházba. Alacsony termetének döngő járásával parancsolt tekintélyt. Magasra tartott fejjel foglalta el helyét az asztal külső félkörén.

Belül díszes széken daliáskodott a kapitány. Kardját térdére fektette s erősen markolászta is. Jól tudta, hogy nemcsak test szerint van szemben a tanáccsal.

— Mióta van a tanácsnak tizenhárom tagja? — kifogásolta a magiszter jelenlétét.

HARANGSZÓ

Szolgálatból születik a fövendő.

A szabadság ünnepén D. Kapi Béla püspök rádiósistentiszteleten prédikált s ebben az egységről és szolgálatról minden magyar szívéhez szóló szavakat mondott: Fegyverben áll ma is ez a nemzet odakinn éppúgy, mint itthon, mondta Kapi püspök. Szóljon hozzánk Isten: az én telkemet adom belétek, ő erősítse meg a hitet bennünk: nem azért hagyta reánk az ősi földet, hogy annak egy hantja is elvesz- szen. Népünk szintjét erkölcsben és életszínvonalban éppúgy, mint tudásban emelnünk kell! A mai idő kockázata nagyobb, mint valaha: földmívesek, iparosok, magyar intelligencia, magyar római katolikus egyház, református egyház, evangélikus egyház, Magyarországon élő magyarság, németség, szlovákság, ruténség, magyar szegények és magyar gazdagok legyetek eggyé! Lehet hivatástok, munkátok különálló, mégis ugyanannak a nemzettestnek alkotórészei vagytok! Nem engedhető meg, hogy csak félerődet add a nagy közösségbe! 48/49-ben se válogatott kicsiny és nagy a nemzetért való szolgálatban. Csak visszaad 1943. piárcius 28.

juk ezzel a nemzetnek, amit tőle kaptunk. Kérdezi tőled a ma: mivel szolgálod te a magyar nemzetet? Az orosz mezőn harcolók és föld alatt pihenők tesznek bizonyságot: az életemmel szolgálok, betegek, bénák: az erőmet, egészségemet, lábamat-karomat adtam oda, mondják az özveggyé lettek, a gyermeket vesztettek: a férjemet, a fiamat adtam oda, boldogságom egy részét. És szólaljon meg mindenki: szolgálom nemzetemet egész munkaerőmmel, va- gyonommal, hűségemmel, önfeláldozásommal! Mert csak akkor lesz a nemzetnek jövendője, ha fiai- leányai szolgálatukat készek életükkel megpecsételni... (MÉ.)

A keresztyen egységmozgalom

gyakorlati vonatkozásairól — mint a Magyar Értesítő jelenti — érdekes nyilatkozatot tett Túróczy Zoltán tiszakerületi evangélikus püspök egy nyíregyházi lapban. — Van-e szükség a keresztyén egyházak együttműködésére? — olyan kérdés ez, amelyre minden különösebb magyarázat nélkül, minden istenfélő és józan gondolkozáséi ember csak határozott igennel fe— Amióta karddal rontják az Isten akaratját! — felelt meg neki Dobay. — Lelki tanításunk dolgában Batizi András uram illetékes! — vendégszéket húzott maga mögé és Andrást rátessékelte.

— Nem bánom! — kelt föl a kapitány. — Egybehívhatják akár a feketeközséget is. Én a prédikátor miatt jöttem. Paranccsal érkeztem. Katona va- j gyök. Én semmiképen meg nem hátrá- | lók. Kegyelmetek kiadják Dévay uramat és én magammal viszem. Kegyelmetekre i bízom, hogy miképpen? Együtt vannak. , Fölös számmal is. Tanácskozhatnak. Most már megtehetik!

Nagy kardcsörtetéssel hagyta el a termet.

— Hallották, esküdt urak! — nézett; körül a főbíró.

Dobay fölkacagott.

— Önagysága szörnyű módon téved! — pödörgette bajuszát.

Az esküdtek megrökönyödve kapták fel lógó orrukat. Ez a hangos jókedv. sehogy sem illett a gyászos hangulatba.

Dobay kényelmesen dőlt hátra karosszékén. Ügy fejtette ki a tervet. Ö van a mi hatalmunkban. Csak a kapukat kell. lezárni. S akkor valamennyien a város! foglyai. Még ő fog könyörögni, hogy bocsássuk szabadon!

A tanács nem lelkesült föl Dobayval.

—• És a külső hadak? — ejtette el a: szót az egyik esküdt.

Dobay erre is gondolt.

— Csak két hétig tartsuk magunkat!

— És akkor?

— Addig megérkeznek a felmentő hadak!

—- Ugyan ki merne ujjat húzni Ferdi- nánd királlyal?

— Ki? — szelleműit át a gróftiszt arca. — Zápolya János. Az igazi király!

A tanácsnak ez még kevésbbé tetszett.

— Jankó, az ebkirály?

Dobay szilárdan védte a magáét.

— Mindegy, hogy minek gúnyolják. Övé az ország nagyobb fele, ha eb farkához kötik is címerét! — ez a szokatlan eljárás néhány esztendeje épp itt csúfolta meg Zápolya Jánost, Kassán. Szalmacsutakkal kötözték a címert a kutya farkához és meggyújtották. Vonítva rohangászott a megkínzott állat, míg a sihederek egyre királynak szólon- gatták.

A főbíró csendet intett.

— Hagyjuk ezt, uraim! Ne essék csorba köztünk Zápolya János becsületén.

— Szégyen is volna — vágott közbe András —, mikor most ő a mi egyetlen reménységünk!

Dobay dicséretet vetett hátra szemével.

— Csak tőle várhatjuk prédikátor urunk épségét! — buzdult fel a magiszter újabb szóra.

— Már pedig — rázta fejét a főbíró — mi őreá nem hagyatkozhatunk!

— Nem? — horkant fel haréiasan a gróftiszt.

—• őfelsége személyétől akár mindenki is elpártolhat, de mi nem.*Prédiká-