Harangszó, 1942
1942-06-21 / 25. szám
1942. júnlui 21'. HARANGSZÖ 201 Hősi halott bajtársam emlékére. Csendes őszi nap volt, a behívót hordták, Katonavonatra a virágot szórták. Szülő, hitves, gyermek könnyei hullottak, Azokért, kik akkor csatába indultak. A vonat robogott, hol a csatát vívták, Ott volt akkor ö is; Nagy Istvánnak hívták. Együtt voltunk ott kinn, hideg, orosz télben, Ott álltunk a vártán, fagyos, hideg szélben. Egyik nap roham lett, mely sokáig tartott, Kevesen vettük fel azt az ádáz harcot. A nagy csatazajban egy kiáltást hallok, Ismerősnek tűnt fel, arra felé tartok. Testvér! gyere kösd be, itt ahol úgy vérzem. Golyót kapott testem, meghalok, úgy érzem. Odakúszom hozzá, közben újra jajgat, Mire odaérek, néma csendben hallgat. Arcán már mosoly ül, a béke mosolya, Utolsó szavait, halkan emígy szólja: Kisfiam, Apukád indul hazafelé, Anyukával gyertek ki a vonat elé. A szeme felnyílik, sűrű könnybe lábad, Én Uram Istenem, jelentkezem nálad. Ajka még ezt szólja, csend lesz megint újra, Nagy István hős honvéd, elkészült az útra. Odahaza várják, kalácsot is sütnek, Hazajön Apuka, újra együtt lesznek. De hiába várják, sokáig nem jön már, A tavasz is elmúlt, a nyár is múlik már. Egyszercsak posta jön, szomorú hírt hozván, Kint a csatatéren meghalt hős Nagy István. Utolsó szavait a lelkembe véstem, Hogyan halt meg» e hős, szomorúan néztem. Lelke már fent ragyog a csillagos égen, Teste pedig porlad, messze csatatéren. A nevét rávésték szép márvány táblára, Életét áldozta a hon oltárára. Horváth György. szebben felszerelt, külsőleg, belsőleg egyik legékesebb temploma, az Isten dicsőségére — egy fillér adósság nélkül. Mikor a templom kész volt, akkor aztán lelkészért jelentkezett Kapi Béla püspök úrnál. A kihelyezett segédlelkészt is tisztán a maga erejéből tartotta el a gyülekezet, míg az állam fel nem karolta ügyüket. Mikor aztán minden rendben volt már és az egész szervezés és építés Bábolnán befejezést nyert, akkor a Kormányzó Űr öfőméltósága az egész magyar lótenyésztés élére állította. Isten addig hagyta Bábolnán, míg mindent felépíthetett és aztán elküldte más területre építeni. Ő maga mondta búcsúbeszédében: nem voltam és nem is akarok soha más lenni, mint eszköz az Isten kezében. Hódi Pál. Borbánya. Amilyen szokatlan és ismeretlen hangzású ez a név, olyan megtévesztő is. Kincsesbányát, dúsgazdag termő telepet sejtet és mégis a legsívárabb homokot, a legszegényebb népet hordozza egész Szabolcsban. Nem önálló község ez, hanem Oros község egyik tanyája; egy- házilag pedig a délszabolcsi szórványegyház egyik legnagyobb és legegységesebb gyülekezete. Jellegét meghatározza egyrészt az a két nagybirtok, amely földjét teljesen leköti, másrészt Nyíregyháza városának közelsége, amelyből él. Kis területen, igényelt földeken 2000 ember talál itt menedéket. Az evangélikus hívek száma meghaladja az 500-at. Nemcsak a község, hanem magának az evangélikusságnak az összetétele is igen jellegzetes. Tipikus szegény emberek, kiöregedett urasági cselédek, a városból kiszorult sokgyermekes nincstelenek, akik alkalmi napszámmunkából tengetik életüket. A város szolgálói, kifutói, napszámosai, favágói mind innen kerülnek ki és aránylag kevés az, aki az uraságnál feles földet kap, vagy az ipari pályára lép, azok el is szakadnak innen és átadják a helyüket a városból kifelé tartó új nincsteleneknek. Ez az anyagilag teljesen szegény, lelkileg a megfelelő gondozás hiányában széteső nép, még évekkel ezelőtt kész prédája volt az egyes szekták hódításainak. Ennek a belső bomlásnak nyomai még ma is megvannak. A délszabolcsi szórványegyház megalakulása után azonban itt is megkezdődött az öntudatra ébredés. Alig egy pár hónapi munkálkodás után az egyik napszámos hívünk már azzal állt elő, hogy templomot kellene’ ide építeni, vagy imaházat. Kérésének nyomatékot is adott azzal, hogy keresetének egy részét felajánlotta erre a célra. Azóta szorgalmasan teljesíti ígéretét és hétről-hétre hozza a maga szerény adományát az imaházra. Nyirszöllős és Kálmánháza miatt a gyülekezet vágya háttérbe szorult, de most, midőn Isten kegyelméből mindkét említett helyen áll már a templom, megindult ismét Borbányán lázasan a gyűjtés a Sándy Gyula tervezte imaházra. Nagy itt a szegénység, de nagyobb ennél a szeretet és hit, amellyel a lehetetlent is megkísérlik. Isten kegyelme bizonyára megáldja az ilyen hitet, mint Nyirszöllősön megáldotta. M. L. Üzennek a honvédek. 107. Zsoltár 1—4. v. Hittestvéri szeretettel üdvözöljük a kedves hittestvéreinket a távolból. A kötelesség őrségre szólított bennünket. Az Űr Jézus vezérlete alatt állunk és bízunk benne, hogy győztesen fogunk hazamenni. A hittestvéreket kérjük, a győzelem kivívásáért buzgó lélekkel imádkozzanak. Mi is imádkozunk az otthonmaradottakért, hogy legyen meg a bizalmuk és szeretetük küzdő magyar honvédeink iránt. Egyébként a legnagyobb nélkülözésünk, hogy mióta itt vagyunk nem volt közös istentiszteletünk. A jó Isten segítségét kérjük az otthonvalókra és reánk is. Erős vár a mi Istenünk. Üzenet honvédeinknek! A Harangszó útján üzenek néktek, evangélikus magyar honvédek. A szivemen hordom a ti ügyeteket, kérem a jó Istent, vezessen benneteket győzelemre!, imádkozom értetek, hogy megerősödött hittel és győzelemmel térhessetek haza. Munkátok gyümölcsét sokszorosítsa és áldja meg a jó Isten. A Harangszó hű olvasója: E. I. Farád. • Katonáinknak Bibliát, iniakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Evang. Leányegylet Pusztaföldvár 2 Üjtestámentum. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Schifter Márta Ózd 4.80 P, Evang. Leányegylet Pusztaföldvár 2.40 P, Muraszombathoz tartozó faludi evangélikusok 21.60 P, Bertalan Ibiké és Sanyika Kemenesmagasi 2.40 P, Szényi Eszter Kemenesmagasi 2.40 P, D. J. Rákosliget 5.— P.
