Harangszó, 1942

1942-03-29 / 13. szám

83. évfolyam.

1942 március 29.

13. szám.

Alapította! KAPI BÉLA

1910-ban. *

Laptulajdonoi: Dunántúli Luthar-8zSvatség.

Megjelinlk mlndan vsnárnap.

legyen melléklet tértin «lett tithotenkint • KIS UAHANQ8Z0.

Beolvadt lapoki B35-ban a J (Illeti t én kotlám 938-ban a falvi áákl Luthar 942-ben a Lelki Harmat.

ORSZÁGOS evangélikus képes néplap.

Ir6i vir a ml Intenünk,

Jó fegyverünk it pajztunk.

Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk!

A laraaleil

•aerkeaitá-kladéklTaUI«

GYOl

II., PetOll-tár 1.

Iláilietáel árai aalyadáTra 1 P 28 llllér, >4l4vr. 2 P át flllir, ily Ívre «PH fillér. Csoportoa ktldéiael 10%-oe kedTaanéay.

Amerikába egéaa érre 2 dollárt az utódállamokba í4 árra l.M P„

Poetacsekksiámla 31,121

Jézus, sebeidnek, mélye Vigasztalja lelkemel, Minden földi nagy Ínségbe' Olt látom keresztedet.

Ha kísértnek a balok És már bűnre gondolok. Szenvedésed emlékeztet. Hogy kerüllek minden 'vétket.

Jézus iránti hála.

Mária azért elővévén egy font igazi, nárdusból való kenetet, megkenő a Jézus lábait és megtorló annak lábait a saját hajával. János 12, 3.

Ezek a napok, Krisztus kínszenvedésének s halálának napjai, egészen új fordulatot adtak az emberiség életének, új mennyei szent életet teremtettek ezen a bűnös földön, megmutatván az igazságnak azt az élő forrását, melyből üdvösségünket meríthetjük.

Áldanunk kell az Ür Jézus szent nevét, mert szenvedései által békességünk fejedelmévé lett.

Mi tudjuk, hogy Krisztus emberekét ment hódítani Bethániába és Jeruzsálembe, de azt is tudjuk, hogy az ő, országa nem é világból való. Tudjuk, hogy hódítani ment, de nem tűzzel és vassal, hanem az igazság fegyvereivel. Nem alattvalói életének és vérének árán lett királlyá, hanem saját ártatlan életének feláldozásával. Tehát azért ment először Bethániába, azután pedig Jeruzsálembe, hogy érettünk emberekért áldozatot hozzon, hogy szenvedjen és meghaljon.

És midőn látjuk, mily rettenthetetlen bátorsággal vonul be a prófétákat gyilkoló városba, ellenségei közé, előre látván a szenvedéseket és a kínos halál fájdalmait, ha érző szívvel szemléljük azt a lelki fenségét, nem kell-e térdre borulnunk előtte! Nem kell-e nekünk is ama virágvasárnapi néptömeggel. együtt zengedeznünk: Dicsőség legyen a Dávid fiának,

áldott legyen, aki jött az Ürnak nevében.

S valamint bethániai Mária egy font igazi, drága nárdusból való olajat áldozott Jézusra, a jeruzsá- lemi néptömeg pedig hódolata és hálája jeléül ruháit terítette az útra, úgy áldozzuk fel mi is mindenünket, — valamivel csak bírunk, — őneki.

Hozzuk neki áldozatul szívünket. Bizodalmunkat helyezzük egyedül ö beléje, ő legyen legjobb barátunk s tanácsadónk az élet örömeiben, vigasztalónk a szomorúságban, megtartónk a szenvedésekben, oltalmazónk a veszedelemben s éltetőnk a halál órájában.

S mü 'mt a bethániai Mária az ő tettével nalaját és nagy szeretetét mutatja meg Jézus iránt, cselekedjünk mi is hasonlóképpen e nagyhét minden napján. A golgotái keresztfa, melyen Krisztus földi életét oly dicsőén befejezte, hirdesse nekünk Istennek bölcseségét, atyai szeretetét és bűnbocsátó kegyelmét. Legyen dicsőség Istennek, aki megbocsátott nekünk az ő Fiában, legyen dicsőség a Fiúnak, ki engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért, legyen dicsőség neki az ő kín- szenvedéséért és haláláért, mellyel üdvöt és életet szerzett nekünk.

Hári Lipót.

Kafafás.

Az emberiség történelmének legfelségesebb drámája beteljesedése felé közeledik. Már csak néhány tűnő óra van hátra és valóra válik az ősi prófécia, a megrázó jövendőmondás: „Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek“. Zsolt. 22, 19.

A fájdalmak útjának legnehezebb szakasza azonban mégcsak most kezdődik! Ellenségeit eddig csak hírből ismerte Jézus és legfeljebb csatlósaikkal találkozott egyszer-egyszer, most ázonban látni fogja őket színről-színre; magán fogja érezni gyűlölködő tekintetüket és hallani fogja végzésüket, amellyel „a gonoszok között adtak sírt néki“.

Gecsemánei elfogatása után Jé- ( zust a katonák és a poroszlók el- 1

I vitték az akkori főpap, Kajafás elé, aki Annásnak volt a veje. A főpapi székig való emelkedését is minden valószínűség szerint ennek a rokoni kapcsolatnak köszönhette Kajafás. Eredetileg Józsefnek hívták, de a nép Kajafásnak nevezte, ami magyarul kősziklát jelent. Tisztét szokatlanul hosszú ideig, tíz évnél tovább viselte, ami figyelemre méltó dolog, már csak azért is, mivel a főpap volt az ütközőpont a római államhatalom törekvései és a nép ellenállása között. Két-három évnél tovább nem is maradt hivatalában rajta kívül egy főpap sem.

A zsidóság főemberei mind egyek'voltak abban a felfogásban, hogy Jézus működése roppant veszedelmet jelent az egész nem-