Harangszó, 1942
1942-03-22 / 12. szám
1942 níártius 22. HARXNGSZŐ ST, képemnek, akik mind közülünk jöttek és soha meg nem alkudtak. ötven éve megszakítás nélkül veletek élek. Parasztgyerekek voltak a játszótársaim, budai polgárfiúk a tanulótársaim. Ha otthon vagyok falun, tele van a tornácom ügyes-bajós emberekkel, sokezer panaszos- és kérőlevél az évi postám, őket hívom most tanuságté- telre. Én mindenkit meghallgattam, most én kérem magyar népemet, az egész nemzetet, hallgasson meg, hallgassatok rám.“ A nagy feladatokat látó, az igazságért küzdő s a népet szerető kormányelnököt aján- p dékozza meg minden magyar a bizalmával! gondolatát. Itt fáradozó, buzgó elődük ápolták a tervet, ami a közeli és távoli hívek áldozataiból valóság lett. Megépült az imaház, ez azonban nem jelenthet kézösszefonást, célbaérkezést. Még nagyobb horderejű feladatként döbben elénk a 620 léleknek lelki házzá való megépítése. Ez az igazi, tulajdonképpeni haj léképítés még csak ezután következik, mondotta Kapi püspök imaházava- táskor mondott avatóbeszédében. Kettős ez a munka! Az élen az Ür halad, s utána kell menetelnie az ö követségében járónak! őrségen az őrségben! Ez az itteni szolgálat! Annál felelősségteljesebb ez a szolgálat, mert tizenkét körzetre terjed ki, melyek a középponttól 6—18 km- es távolságra feküsznek. Akkor növekŐriszentpéler. Az őriszentpéteri misszió 1932- ben létesült a vasmegyei őrségben. Az hívta életre, hogy a már azóta megszűnt jugoszláv állam nem engedte meg a szórványokat magukba ölelő anyagyülekezetek lelkipásztorainak a határokontúli pásztori szolgálatot a reformátusok közé mélyen és rejtetten beékelt evangélikusok között. Egyházi felsőbbségünk megteremtette a megbénult munka folytatásául az őriszentpéteri missziói kört. Mint minden induló munka, ez is zökkenőkkel kezdődött, de odaállt melléje az egyházunkban több szervnek a segélyező jobbja. Isten Lelke dolgozott a lelkekben, mert elvetette beléjük az imaházépítés Az őriszentpéteri missziói imaház. szik meg ezeknek a távolságoknak a becse előttünk, ha az ember egyszer bejárja, illetve megmássza kétkerékkel, lépten-nyomon felmagasodó emelkedőit. Missziói gyülekezet. Azok, akik ilyenekben sürögnek-forognak, tudatában vannak annak, hogy egy ilyen községben és munkaterületen egyet nem szabad nélkülözni: az Isten Szentlelkétől nap, mint nap érkező irányító ihletadást, az eléje való odaborulást, hogy a test cserépedényébe zárt emberi lélek amire kész, a test arra ne legyen erőtelen! Káldy Lajos. oooocoooooocoooococooooooo Az egyházi esztendő liturgikus oltárteritő szinei. Többen érdeklődtek olvasóink közül, hogy az egyházi esztendő különböző ünnepein és vasárnapjain milyen színű oltárterítőket kell használnunk. Itt közöljük azt a táblázatot, melynek alapján ajánljuk oltáraink oltárterítővei való díszítését. Egyházi életünkben helye van a művészetnek. Így helye van a művészi és egyházias kézimunkának. Oltárterítőinket és szószékterítőin- ket csak kézimunkával díszítsük. De arra vigyázzunk, hogy ezek nem a saját elgondolásunk és tervünk szerint készítendők. Oltár- terítőinkre csak olyan díszítéseket hímezhetünk vagy szőhetünk, melyek megfelelnek a bibliának és egyházi felfogásunknak. Akármiféle virág nem való az oltárra és az oltárterítőre. így a színek is csak előírás szerint választhatók ki. Ezért közöljük az alábbi táblázatot. Külön cikkben megemlékezünk az oltárterítők ábráiról, jelképeiről is. Advent előestjétől december 24-én délig lilá. Karácsony szent estétől január 6.-a estig fehér. Vlzkereszt ünnepe után hamvazószerda reggelig zöld. lenne. Látszott az evésén; a szeme járásán. Folyton Jóskát nézte, hogy ügyetlenkedik azzal az evéssel. Hol a kést ejtette le, hol a krumpliért bújt az asztal alá. Ágnes nem bírta soká és rászólt: — Ne piszmogj már annyit azzal a krumplival, s iparkodj, hogy mehess. Az a Kovács gyerek már biztosan egy órája kerülgeti Bodóék házát. — Hadd kerülgesse — jegyzi meg előkelő fölénnyel András —, miért nem mindjárt a kínai császár leányát szánod Jóskának!? Csak már ne kapaszkodnál annyira. Az asszony szeme rávillan Andrásra, s lobot vet. — De fogja be kend a száját — tör ki belőle fenyegetően — s ne törődjék vele, hogy én hogy kapaszkodom, mert az aztán már igazán az én dolgom. — Fenét a te dolgod. Jóskának a dolga és bizony én sem akarom, hogy megint valami szégyen essék belőle és röhögjön rajtunk a falu. Elég lett volna már az ilyenekből. — Hát ha röhögnek, csak rajtad röhögnek — visítja keserűen az asszony s van miért röhögni rajtad, csak rád kell nézni. Mafla nagy darab ember s harminc év alatt még egy hold földet sem tudott szerezni. Szégyen, gyalázat. — Kenyered azért volt még mindig — lódítja oda szánakozó megvetéssel András. — A koldusnak is van, a kutyának is, de azt megmutatom, hogy amitől harmincévi léhaságoddal megloptad a fiadat, azt én a nősülésével megszerzem neki. S ebbe nem lesz beleszólásod. Mihaszna! Jóska az asztalt nézi, s rakosgatja a kenyérmorzsákat. Mintha mosolyogna. Csöppet sem izgatja a vad perpatvar. Hozzá van szokva. De megjegyzi csendesen. — Ne rohanjunk, édesanyám, olyan szekér után, amelyik úgy sem fog felvenni. — Fiadnak több az esze, mint neked, asszony — mondja feddéssel András — és ne áltasd magadat ilyen haszontalan ábrándokkal. Csak nem gondolod, hogy Bodóék leereszkednek hozzánk? Nem ismered akkor azoknak a nagy gőgjét. Hagyjuk őket, nem szeretek a nagyok bársonyába dörgölőzni. Az asszony erre lehiggadt, s arcáról leolvadt a merevség. Egyenesbe zökkent s folyik belőle a szó. Símán, szinte lelkesen. — Nem áltatom magam, András, igazán nem —. mondj a, —< Annyi gőg yan bennem is, de tudom én a dolgokat, s mindent figyelek. Jó az én szemem, s az értelmem is világos. Látom én. Bodóék érdeklődnek, ha mondom és akarnak közeledni. Ma is hogy jöttem a boltból, összefutok Bodónévaí. A Julissal. Mindjárt lefogott és azt sem tudta, hogyan kedveskedjen. Látni az ilyesmit. Mi dolga lett volna velem? S aztán rögtön a gyerekekre fordította a szót. Azt hiszem, nem igen kapálóznál te se ellene, ha Bodó Péter lenne a nászod? — No aztán, hogy volt az a ráfordu- lás a gyerekekre? — kérdi egykedvűen az öreg, mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog, s csak éppen azért szólt, hogy valamit mondjon. Szavából azonban elősziszegett a kíváncsiság és kiérzett belőle, hogy ő sem bánná a dolgot Bodóékkal. Nem volt azért az öreg demokrata sem teljesen érzéketlen a könnyebben megszerezhető földi kincsek és az előkelőbb atyafiság irányában. — Hát úgy volt az, hogy Julis kérdezte ízibe — fonogatja Ágnes tovább az édes fonalat — igaz-e, hogy Jóska Nagy Pálék leánya után jár? Mert hát ez a hír járja a falut. — Aztán ilyenekre építesz te emeletes házat — dörmögi csalódottan maga elé András. (Folytatjuk.)
