Harangszó, 1942

1942-03-22 / 12. szám

92.

HARANGSZÓ

1942 március 22.

Böjtben virágvasárnap estjéig- lila.

Nagyhéten nagyszombat estjéig, nagy- csütörtök kivételével fekete.

Nagy csütörtökön fehér.

Husvét ünnepén és utána pünkösd előestjéig fehér.

Pünkösdkor Szentháromság ünnepe előestjéig vörös.

Szentháromság ünnepén estig fehér.

Szentháromság ünnepe után ádvent előestjéig zöld.

István király napján vörös.

Reformáció ünnepén és azon a héten, amikor a reformációi előadássorozat van vörös, de azon a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapon, mely beleesik a reformáció hetébe, zöld marad. Reformáció napján, ha vasárnapra esik, akkor is vörös.

Bűnbánati napokon és istentiszteleteken lila.

Halottak napján és gyászistentiszteleteken fekete.

Nemzeti ünnepeken mindig az a szín marad, amelyik az egyházi esztendő szerint épen soron van.

Aratási hálaadó ünnepen zöld.

Egészségvédelem.

Irta: Dr. Ittzés Zsigmond.

(Folytatás.)

Házépítés előtt jól meg kell fontolni, hova és hogyan építsünk. Az építkezéshez ki kell választani a telek legszárazabb, tehát legmagasabban fekvő részét. Mindenesetre arra törekedjünk, hogy a telken a csapadékvíz ne a ház felé ömöljön, hanem attól elvezettessék. A ház elkészülte után pedig a talaj egyenetlenségeit, a gödröket, mélyedéseket el kell tüntetni, hogy az udvaron a víz seholse gyűlhessen meg, pocsolyák ne képződhessenek.

így, amint azt már a talajlég, talajvíz tárgyalásakor, s fentebb is említettük, a talaj, amelyre a házat építjük, legyen száraz és tiszta. A szennyezett, vagy szennyanyagokkal feltöltött talaj (szeméttelep) mérgező gázakat tartalmaz, amelyek betódulnak a pincelakásokba, vagy az alá-nempincézett, mélyfekvésű épületekbe különösen télen, amikor a fűtött helyiségek levegője beszívhatja a környező talaj levegőjét.

Házak építéséhez legtöbbször a háztelken nyerik a földet. Az így képződött ú. n. anyaggödröt, amely pl. vertfal készítésénél tekintélyes nagyságot ér el, a legkülönfélébb anyagokkal töltik be. Oda hordják hónapokon át válogatás nélkül faltörmelékkel együtt a háziszemetet, amely majdnem mindig tartalmaz rothadó, bornló anyagokat. Az anyaggödörbe szórják a kukoricaszárat, s minden más korhadó anyagot, csakhogy mielébb megteljen a gödör és ne kelljen távolról hordott, s fáradsággal és nagy költséggel kitermelt földet szállítani. Ennek a könnyebb eljárásnak sokszor nagy ára van, mert a szeméttel megtöltött gödörben képződő gázak hosszú időn át beszivároghatnak a lakásba és megmérgezhetik annak levegőjét. De fertőződhetik az ilyen anyaggödör közelében lévő kút vize is. A háztelken lehetőleg ne ássunk anyaggödröt: hordjuk az építéshez szükséges földet

máshonnan. Vagy ha csak a háztelken van vertfal készítéséhez, vagy vályogtéglának alkalmas anyag, az építés befejeztével iparkodjunk minél rövidebb időn belül telehordani a gödröt máshonnan nyert tiszta földdel.

Ha földszintes ház falaihoz használunk is agyagtömést, vagy vályogot, az alapozást és a sarokoszlopokat okvetlenül téglával, kővel vagy betonnal készíttessük, mert nagyobb esőzés és hóolvadás alkalmával a tömésből vagy vályogból készült alap és házsarok átázik, ami könnyen a falak összeroskadásával járhat. Legajánlatosabb a falakat jól kiégetett, lehetőleg üreges téglából rakni. Az üreges tégla ugyanis rossz hő- és hangvezető; ennek a követelménynek annál jobban felel meg, minél kisebbek az üregek (sejttégla). A téglafal amelŰrvacsoraosztás a finn harctéren.

let hogy szilárd, még a lakásnak a falon át történő természetes szellőzését is jól biztosítja.

Hogy a talajvíz és a csapadékvíz az alapfalazatból a falakba föl ne szivároghasson, az épület padlószintje alatt néhány centiméternyire az összes falak, tehát a helyiségek válaszfalai is szigetelve legyenek. E célra leghasználatosabb az aszfaltszigetelőlemez; az egyes lemezek szélesebbek legyenek a falnál, tehát azon túlérjenek és a lemezeket érintkezési végeiknél forró aszfalttal kell összeragasztani. Aszfaltlemezekből a legjobb minőségűt kell beszerezni, mert a vékonyabb lemezek rövid ideig tartanak, könnyen elkorhadnak, s ezért idővel rendeltetésüknek nem tudnak megfelelni. Drága, de legjobb falszigetelő az ólomlemez; ezt mészrétegbe ágyazva, vagy két vékonyabb aszfaltlemez közé helyezik el a falba. Cementet e célra nem szabad használni, mert a cement az ólmot megtámadja.

A padlózat szintje a talaj szintje felett legalább fél méterre legyen, mélyfekvésű, nedves talajnál jóval magasabban. Az utóbbi esetben célszerű a talaj- nedvességnek a padlón át való szivárgását oly módon megakadályozni, hogy a padlózat alapját beton alkossa, amelyre aszfaltszigetelés kerüljön, s csak e fölé készíttessék' el a padlózat. Még tökéletesebb módszer a lakás elnedvesedésének meggátlására a ház alápincézése. Szigetelő réteget ez esetben is kell alkalmazni a pincefenék alatt, valamint a talaj felszíne felett néhány centiméternyire a falakban, sőt a pince mennyezetének magasságában is. Manapság nem lehet számításon kívül hagyni a légoltalmi pince építését sem.

(Folytatjuk.)

Kemenesalja.

Ahol a magyar Horácius született s ahol rajíakívül, több irodalmi jelesünk is élt.

Vas vármegye kies tájakban bővelkedő földjének van egy különösen ritka és kedves darabja, ahova mindig visszavágyik az, aki egyszer ott megfordult. Ez á kedves föiddarab a szelíd lankákkal változatos, költők által is megénekelt Kemenesalja, csodálatos kúphegyeivel. Kemenesalja a Rába és Marcal közé benyúló dombsor alatt elterülő termékeny, szép síkság, a Kisalföld déli felében. Kitűnően megművelt, sűrűn lakott színmagyar vidék. Központja Celldömölk.

■ Azt mondottam, hogy aki idegen ott egyszer megfordult, újból visszavágyik oda. Igen, mert nemcsak a kies tájék csalja vissza, hanem lakosságának az a jellemző szép tulajdonsága, hogy őszinte magyar vendégszeretettel fogadja nemcsak az ismerőst, hanem az ismeretlent is. Az idegen azért is jól érzi itt magát, mert olyan tőzsgyökeres magyar nép között forog, amely a kultúra iránt is kiváló érzéket mutat. Mintha csak a magyar Horácius: Berzsenyi szelleme lebegne itt! E vidéken alig van olyan község, amelyből több, úgynevezett tanult ember ki ne került volna.

Kemenesaljának egyik-másik kies vidékén magam is többször megfordultam. Álltam jellegzetes alakú kúphegyeinek lábánál s mindannyiszor elbűvölt lélekkel szemléltem a természet Urának csodálatos alkotásait. Engemet azonban nem csupán e kúphegyek látványossága késztetett ide, hanem bizonyos tudásvágy is, hogy megismerjem e kies vidéket s az ennek különleges hegyeihez fűződő történeti feljegyzéseket, valamint azoknak geológiai alakulásait. Ez a költészettel, szépségekkel gazdagon megáldott vidék megérdemli, hogy az idegen felkeresse, márcsak azért is, mert ennek a kedves vidéknek napsütéséből az újraéledő magyar költészet színpompái bomlottak elő. Itt élt a Ság-hegy tövében, Egyházashetyén, a magyar Horácius: Berzsenyi Dániel, irodalmunk

klasszikus ódaköltője, a „Fohászkodás“ örökszép bölcseleti költemény írója. Nem messze tőle, a „Kissomlóhegy“ szomszédságában, Dukán született dukai Takács Judit, a népszerű költeményeivel korára nagy hatást gyakorolt kiváló költőnő. Jómódú nemesi családból származott s már gyermekkorában írogatott. írói neve Malvina volt, Festetics György gróf meghívására a Helikoni ünnepeken is szerepelt. Hasonlóképpen Egyházashetyén született Kunoss Endre költő, kinek költeményei a negyvenes években igen népszerűek voltak. Legismertebb köztük „Kitárom reszkető karom“ kezdetű dala. — Nem itt született, de itt élt és működött, mint evangélikus