Harangszó, 1942
1942-03-22 / 12. szám
HARANGSZÓ SD. kezébe adja, hogy halálra vigyék. Pilátus a félrendszabályok tipikus képviselője, a vérontás bűnét a vádlókra hárítja, de nincs ereje, hogy azt megakadályozza. így válik a szenvedéstörténet szánalmas alakjává, aki mint egy kicsiny báb vergődik a népszerűséghajhászás és a meggyőződés hullámain. Nád- szál-magatartásával megérdemelte azt, hogy , az apostoli hitvallásban úgy legyen neve beiktatva, mint Jézus szenvedéseinek egyik legfőbb okozója, „kínzatott Pontius Pilátus alatt“. Ha a böjt csendjében elgondolkozunk a szenvedéstörténet sok megható részlete fölött, belátjuk, hogy Jézus ma is ítélő bírái előtt áll! Megítéli őt ez a világ és megítéli saját szívünk és lelkünk. A nagy világégésben, amely az egész világot emészti és pusztítja, kemény ítélet alatt áll Jézus. Amióta Moszkvában kimondották, hogy a szovjet birodalom fundamentoma az istentelen világnézet, s a vallásnak el kell pusztulnia, azóta orosz földön mérhetetlen szenvedés, vérontás, pusztítás zúdult Krisztus híveire és az egész Európa, sőt az egész világ „kézmosó Pilátusként“ nézte ezt a pokoli színjátékot egészen az utolsó időkig, amikor keresztes hadjárat indult el a szovjet uralom porbadöntésére. Kemény ítélet alatt áll Jézus a nagy nyugati államok népeinél is, amelyek szövetkezve — világuralmuk megIsten nélkül. Elbeszélés. írta: Dr. Schlitt Gyula. Estefelé jár az idő és megcsönde- sedik a falu. Az élet zaja a növekvő homályba rejtőzik, hol pirkadásig meghúzza magát, hogy aztán újult érővel ismét előbújjon. Hosszúak a napok, s a tavaszi munkák elbágyasztják a dolgozó világot. Mindenki fáradt és siet lepihenni. Hazaáramlottak már a csordák is. Nyomukban megelevenedett az utcán a por; felkapaszkodik a levegőbe, megtelíti, s ránehezedik gyilkos súlyával a falura. Nagy ólomburok, mely alatt bomladoznak a tüdők. Nem a legelra- gadtatóbb mozzanata ez a falusi alkony hangulatának. Törökéknél is befejeződött a nappal. Ágnes, az asszony megtömte ép a libákat és megy teríteni. A férfiak is végeztek. Nem sok a tennivalójuk. Van egy kis tehenük, ezt elintézte Jóska. Odavetett neki még éjjelre egy kéve kuko- ricaszárt, hadd töltse vele az idejét, s ne unatkozzék. Jóska a ház egyetlen gyermeke. Vigyáznak is rá, hogy valamiképpen terhére ne essék az élet az egyetlennek és megerőltesse magát. András, Hl ap», kiút áll a kiskapuban és pipámentésére — imádkoznak a szovjet hadsereg győzelméért. De ítélet alatt áll Krisztus a mi saját lelkünk ítélőszéke előtt is. A mi saját szívünk az a törvényház, a mi lelkünk ennek a szomorú ítélettartásnak a színtere, ahol sokszor nem hangzik más az ő intő, óvó, tiltó szavára, csak „feszíttessék meg“. És a mi gyenge, ingadozó hitünk az a Pilátus, amely megmenthetné ugyan a Megváltót, de mégis bukni hagyja. A világ tele van megalkuvókkal és alkalmazkodókkal, kézmosó Pilátusokkal. Az . emberek máról-holnapra megváltoztatják meggyőződésüket. Ki ütközik meg ma azon, hogy az ember alattom- ban mást tesz, mint amit hirdet és közben bukni hagyja az igazságot? Mentegetőzni, másra hárítani a felelősséget, mást okozni a történtekért és soha nem látni a saját bűneinket, ez a kézmosó Pilátusoknak a tulajdonsága. A böjti idő hasonló a csillagos éjszakához. Minél sötétebb az éj, annál tündöklőbbek a csillagok. Ennek az égboltnak sok ragyogó csillaga van. Ott ragyognak az Isten szeretetének, a Krisztushoz hű lelkeknek fényes csillagai. Pilátus erre az égboltra csak mint világi hatalmasság került fel s „kétes fényével“ arra int, hogy forduljunk el ingadozó, tétovázó, alkalmazkodó alakjától és forduljunk és csatlakozzunk teljes szívvel a szenvedő Igazsághoz. K. Gy. zik. Nem igen áll oldalához a dolog, s ha lehet, elengedi maga mellett. Makacs tervszerűséggel egész életén át rajta volt, hogy munkája ne szaporodhassak, és sikerült neki. Harminc éves házassága alatt még nem szerzett semmit. Nem kellett neki a vagyon, mert az csak gond, a gond pedig rágja az élet gyökerét és bolond, aki megrövidíti földi napjait, mikor nem kell. Ez volt bölcseségének a summája. Mert hát András okos embernek tartotta magát. Négy gimnáziuma volt és írni úgy tudott, hogy nincs az az ügyvéd. Szóval Andrást nem igen izgatták a földiek. Felesége, Ágnes ép az ellenkezője. Vagyonéhes és úrhatnám. Vágyai mindig a magasban keresgélnek, s orrát az ötvenholdasok kazlaiba ütögeti. -Tehernek érzi a szegénységet, sőt szégyennek. Meg is lett volna nála a szorgalom, de urának végtelen- nyugalmú mihasznaságán megtört minden igyekezete, hogy jobb sorsba jusson. Nem tudott felemelkedni a sóvárgott magasságokba. A szorgalom, a leg- odaadóbb törekvés is csak ott tud eredményt elérni, ahol van munkatere, levegője, de András mindenütt útban állt. Andrást azonban a lelkiek sem izgatták. Istentelen volt és a vallásnak határozott ellensége. Az ő Istene a tarmé- i szét. Frivilí geiedet tg ága aem bírja a i A miniszterelnök rádiószózata. Kállay Miklós miniszterelnök március 15-én rádiószózatot intézett a nemzethez. A nap jelentőségére, a mai kor feladataira mutatva ezeket mondta: „Végre egyszer az igazságot válasszuk el a hazugságtól. Ami igazság, azt meg kell csinálni, de egészen és megalkuvás nélkül. Ami nem az, dobjuk ki lelkűnkből, gondolatunkból és még inkább szólamainkból. Igaz mindaz, ami jó, minden, amit meg lehet tenni: amiből egyetemes jó fakad nemcsak egyeseknek, de mindenkinek, az egész köznek, a hazának. Van, amit ma hozhatunk, van, amit elő kell készítenünk, semmit sem szabad elhanyagolni, csak ami ámítás, azt kell kidobni. Mert míg ez nem történt meg, míg ez a tisztulási folyamat végbe nem megy bennük, míg a való a valótlannal keveredik, addig nincs előrehaladás, nincs megnyugvás, nincs eredmény. Egyszer Szegeden már megtaláltuk a magunk igazát, a mi, de csakis a mi, csak magyar létünk, életünk útját. Ezen haladni megkísérlem, segítsetek. Én ennek az országnak, az Alföldnek keleti végéről jövök. Csak hű maradok szükebb hazámhoz, ha Bethlen, Bocskay, Rákóczi, Bessenyei és annyi nagy magyar megmozdulás vezérét választom minta1942 március 22. _ d ajkamesét. Műveltségének észszerűbb Istenre van szüksége. Eleme volt a politizálás, társaságban meghányni-vetni a világ sorsát. Mindent bonckés alá vett, mindent bírált. Legaláb is akart. A feje- bubjáig ellenzéki lelkűiét. Demokrata vagyok, szokta mondani. Ez annyit jelent, hogy ő az ész, az erő, a csalhatatlan. Mindig voltak elgondolásai, melyek megoldják a társadalmi bajokat és kevés munkával nagy darab kenyeret biztosítanak. S a nép szívesen hallgatta. Megértéssel, áhítattal. András ismerte a figyelemébresztésnek a legegyszerűbb és a legbiztosabb módját. Szidta az urakat. Ez a falun soha nem téveszti a hatását és ebből indult minden nyomorúság megváltó okfejtése. Gyakorolta is rendületlenül. Ha tudott fogni két-három atyafit, már is szónokolt. Ezért állt reggeltől estig a kiskapuban. így most is. Hívták vacsorázni. Andrást nem érte kellemetlenül a hívás, szerette a gyomrát és sietve ment. A szoba ha nem is volt gazdag bútorzatú, de rendes és tiszta. Meglátszott rajta, hogy itt korlátlanul Ágnes az úr. A vacsora egyszerű, de egészséges. Tejfölöstúró sültkrumplival és hagyma. A szerteáradó sültkrumpli szaga egészen barátságossá | tette a helyiséget. Nem igen szóltak va- l csora alatt. Az asszony mintha ideges
