Harangszó, 1942

1942-02-22 / 8. szám

83. évfolyam. 1942. február 22. 8. szám. Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthsr-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Inpryan maüéklat tané» alatt kéthatankint a KIS HARANQ3Z0. Baolradt lapoki 935-ban a Jöjjetek ónboziim 9?8-tan a folvíáókl Luther 942-ben a Lelki Harmat. Írót vár a ml Intenünk, Jó fegyverünk ét pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmuakl A Harangiad •aarkaaztd-kladóklratale GYŐR II., Patöfl-tér 2. KUflsatéal árai aagyadéTra 1 P 2t fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P M fillér. Caoportoe kildéaiel 10%-oa kedvezmény. Amerikába egéig. évre 2 dollár; az utódálla­mokba *4 évre 1.60 P. Poetaciekkszámla 30.S2I Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja telkemet, Minden földi nagy ínségbe’ Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok És már bűnre gondolok. Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. Mit használ ? „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall.“ Máté 16, 26. Az emberek cselekedeteinek ru­góját sokszor ez a kérdés moz­gatja: mit használ? Megtesszük, ha nekünk hasznos, ha nem fizet­nek érte, nem csináljuk. Isten szol­gálatában is nagy kísértés a meg­fizetés gondolata. Még jó, ha „lelki“ fizetséget várunk a szol­gálatunkért. Sokszor azonban tet­teinkért csak e világi jutalmat ke­resünk. Mindent megnyerni, bírni — égő lázzal rohanni a kincs után — ké­nyelmes életet biztosítani -— elke­rülni mindent, ami szenvedés, koc­kázat és áldozat — ez vágyálma igen sok embernek. Az Ür szerint azonban — ez sátáni gondolat. Isten gyermekei elsősorban az egy szükséges dologgal foglalkoz­nak, azzal törődnek, hogy lelkiek­ben kárt ne valljanak. Nagyon jól tudják, hogy ha lezáródik e földi élet, nekünk semmi sem használ. „E világra mit sem hoztam — S mit sem viszek, ha távozom“ — semmi sem segit rajtam. Kárt val­lani e világiakban nem szeretünk és inkább lelkieket is feláldozunk értük. Az Úr a fordítottjára tanít! Meg kell tanulnunk lelkűnkért mindent vállalni: szenvedést, ke­resztet, elhagyatottságot, még az életet is elveszteni és odaáldozni, csak lélekben kárt ne valljunk. Amit lelkiekben veszítünk, azért soha semmi nem kárpótol — de ha lelkünk ügyéért, az üdvösségért mindenünket elveszítjük is — tel­jes kárpótlást kapunk! Ne akarjunk tehát megnyerni olyasmit, ami káros a lelkünkre! Kérdezzük meg elhatározásaink előtt magunktól, hogy mit hasz­nál? Kevesebbet tülekednénk, A böjti időszak Krisztus életút­jának szenvedések töviséit termő, mély szakadékokon át a kereszt­hez vezető szakaszát világítja meg. Amikor ezen az útszakaszon kísér­jük, körülötte a legkülönbözőbb embereket látjuk. Mindegyiknek van a szenvedéséhez valami köze. Böjtben lapunk hasábjain szeret­nénk ezek közül néhánynak az ar­cába világítani, egyéniségét, lelkű, letét, Krisztus iránti magatartását olvasóink elé állítani és megkér­dezni: Nem hasonlítasz hozzá? Nem te vagy ez az ember? A szenvedő Krisztus körüli em­berek között mindjárt az út legele­jén látható egyik tanítványa, Péter. Ha ránézünk, az első pillanatra észrevesszük, sokféle, egymástól nagyon elütő vonásokból rajzoló­dik meg az arca. Ha jobban szem­ügyre vesszük, azt látjuk, feneket­len mélységet és szédületes magas­ságot mutat életpályája. Ha lelki életének alakulását figyeljük, szem­léletesen látjuk, hogy Krisztus a legdurvább fából a legszebb szer­számot hogy faragja. Ha a ráható erőket-' kmátjtík? ‘csodálkozunk, irigykednénk, ha uralkodnék fe­lettünk ez a kérdés és többet gon­dolnánk „Isten dolgaira“. Ha így gondolkozunk, rájövünk, hogy Isten dolgai a mi dolgaink még akkor is, ha érte mindent, ami a miénk, elveszítünk is. Z. P. milyen nagy a Krisztus életmentő s viszont a Sátán életvesztő ha­talma. Figyeljük meg életének néhány fordulópontján. Legelőször a galileai «tenger partján látjuk. Egyszerű ember, akit minden adottságával együtt elnyel a hétköznapi élet szürkesége. Ha magában marad, elkallódik, senki emberré lesz. De ha valaki rátalál és kézbeveszi, kősziklát faraghat belőle. Egyszer feléje jön Jézus, az ismeretlenségből kiemeli és Isten országába beépíti. Ez a Krisztussal találkozó nyers ember milyen en­gedelmes, bűntudatra ébredt ember tud lenni. Ha tovább nézzük, azt látjuk, a hit magaslatán áll már. íme, a hívő ember, aki Krisztus előtt meghó­dolva a hitét megvalija. Krisztus kőszikla-embernek mondja. Ilyen­nek kell lenni! Ez az erős hit lobo­gott-e már benned? De nézd, milyen ingadozó em­berré lesz, mikor a szenvedés útján kell Jézust követni. Szinte alig le­het ráismerni. Az erős hit hogy Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom