Harangszó, 1942

Kis harangszó

50. oldal KIS HARANGSZÓ 1942. március 1. Értékek. Annyit láttam rajtuk csupán, hogy egyszerűen, kevés gonddal élnek. Pedig mindössze 5—-6 hold földjük volt csak, mégis 20 holdas gazdának látszott a fő­szegi Fodor. Vájjon miért? Hiszen mind­össze két tehenet, két tinót s egy anya­disznót mondhatott a magáénak, hon­nan volt hát a feltűnő megelégedettség? Vannak kérdések, melyekre nem le­het pár mondattal kimerítő s megnyug­tató feleletet adni. A ház körül rend, tisztaság s minden a helyén. A gyereke­ken egyszerű tiszta ruha s hozzá oly szépen mosott, mint a hab. Üjat nagyon ritkán hordtak, hanem csupa régit és rendkívül szépen fokozottat. A család minden tagján lélekmelegítő, kötött uj­jas, érmelegítő, keztyű, nyakravaló, bo­kavédő stb. Akaratlanul is kérdésre nyílt az emberek szája: — Hol vettétek? Hogy volt? — Anyuka kötötte — hangzott a mindig egyforma felelet. Valami megnyugtató, jóérzés mosoly­gott minden szögletből, ahol a szem megpihent. Pedig semmi más mellékes keresete, jövödelme nem volt a gazdá­nak. Hiába kérdeztem volna, hogy ho­gyan tud magának ilyen rendezett életet teremteni, meg se tudta volna mondani. Hisz a valóságot el se hittem volna. Valótlanságot meg hamar észreveszi az ember. Nem látszott hát más mód a ti­tok megfejtésére, mint gyakran elmenni hozzájuk, még ha gyanút fog is sűrű látogatásom miatt és a valóságban meg­győződni mindenről. Minden másnap ott voltam. Vagy ebéd után, vagy este. Vasárnaponként meg a reggeli órákban kukkantottam be valami ürüggyel. Arról már a második napon meg­győződtem, hogy örökös munka az éle­tük. Apraja, nagyja otthon volt mindig s tette a dolgát. Soha nem éreztem, hogy terhűkre vagyok. Ha etetési idő volt, tovább tették a dolgukat s velem a munka mellől is oly kedvesen beszélget­ték, mintha minden gondjuk a vendég szórakoztatása lenne. Ha a gazda nem volt otthon, a háziasszony fogadott. Csudálatosképen mindig akkor végzett egyik dolgával, amikor betoppantam, s rögtön kötésbe, foltozásba kezdett. Köz­ben beszélgettünk. Ebédfőzés idején a konyhában ültetett le. Nem sértődtek meg, ha rögtön távoztam is. Jól esett, hogy nem marasztaltak túlságosan. Ha észreveszem, hogy rossz időben jöttem, azzal se törődött volna. Ez is oly meg­nyugtató volt. Aki nem tudja a látoga­tás idejét, az nem bírálhatja a fogadás minéműségét sem. Falusi kisgazdának hétköznapon, csak a munkaközben kerül néhány perce a beszélgetésre. A konyhában ragyogott minden a tisztaságtól: tűzhely szélétől, vízmelegítő csapjától az utolsó bádog dobozig, me­lyek a tűzhely szélén sorakoztak. A fal fehér, mint a hó. Az egyszerű szoba bútorai fénylettek a sok törülgetéstől. A gyerekeken szépen foltozott tiszta ruha. Még etetés 'közben, favágáskor is olyan, mintha naponként mosva lenne. A foltozás szélei megvasalva, legtöbb­ször géppel tűzve. A gazdaságban nagy zsák, vagy olyan bőrkötényféle volt előtte. Ami valamikor az asztalos, vagy kovácsmesteré lehetett s ha ezt ledobta, már a községházára is elmehetett. Az asszony azért mindig végignézte, hogy rendben megy-e el? Öröm volt nézni, milyen tiszta zsebkendő került elő a zsebekből. Mindenesetre az asszony ér­deme, aki így tudott mosni, rendet tartani. Nem ment soha ok nélkül sehova, még a szomszédba sem. Ügy tudott in­tézkedni, hogy se boltos, se iparos nem merte felületesen kiszolgálni. Pedig né­hányszor visszaküldte ám a nem meg­felelő dolgokat, de az üzletemberek is belátták, hogy Fodorné jobban ismeri a portékájukat s apró élelmességnek ál­cázott csalafintaságaikat, mint saját maguk. Az utcán is csak pár szóra állt meg asszonyismerőseivel. Egyszerűen nem le­hetett hosszabb tere-ferére bírni. Szépen, ízes paraszttapintattal kimentette magát, ha valaki hosszabb lélegzetű pletykába kezdett. Asszonygyűlésékre nem járt. Nem mondta meg miért. Valószínű, látta a szegénygondozás helytelen szervezetét, az uányitott jótékonykodást, a protek­ciós könyörületességet. Ahol akarnokok vezettek, onnan távol maradt, adomá­nyait azért nem vonta meg tőlük. Mel­lette azonban annyit segélyezett, igazán arraszorulókat, mint másik három hozzá hasonló. Csak azok tudták, akik jó lel­kének részesei voltak. Lenyűgöző volt anyai s asszonyi gon­doskodása is. Mihelyt egyik dolgát el­végezte, már nyúlt a másik után. Gyer­mekei, s a cseléd is hozzáidomult ha­marosan. Mert még cselédje is volt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom