Harangszó, 1942
Kis harangszó
50. oldal KIS HARANGSZÓ 1942. március 1. Értékek. Annyit láttam rajtuk csupán, hogy egyszerűen, kevés gonddal élnek. Pedig mindössze 5—-6 hold földjük volt csak, mégis 20 holdas gazdának látszott a főszegi Fodor. Vájjon miért? Hiszen mindössze két tehenet, két tinót s egy anyadisznót mondhatott a magáénak, honnan volt hát a feltűnő megelégedettség? Vannak kérdések, melyekre nem lehet pár mondattal kimerítő s megnyugtató feleletet adni. A ház körül rend, tisztaság s minden a helyén. A gyerekeken egyszerű tiszta ruha s hozzá oly szépen mosott, mint a hab. Üjat nagyon ritkán hordtak, hanem csupa régit és rendkívül szépen fokozottat. A család minden tagján lélekmelegítő, kötött ujjas, érmelegítő, keztyű, nyakravaló, bokavédő stb. Akaratlanul is kérdésre nyílt az emberek szája: — Hol vettétek? Hogy volt? — Anyuka kötötte — hangzott a mindig egyforma felelet. Valami megnyugtató, jóérzés mosolygott minden szögletből, ahol a szem megpihent. Pedig semmi más mellékes keresete, jövödelme nem volt a gazdának. Hiába kérdeztem volna, hogy hogyan tud magának ilyen rendezett életet teremteni, meg se tudta volna mondani. Hisz a valóságot el se hittem volna. Valótlanságot meg hamar észreveszi az ember. Nem látszott hát más mód a titok megfejtésére, mint gyakran elmenni hozzájuk, még ha gyanút fog is sűrű látogatásom miatt és a valóságban meggyőződni mindenről. Minden másnap ott voltam. Vagy ebéd után, vagy este. Vasárnaponként meg a reggeli órákban kukkantottam be valami ürüggyel. Arról már a második napon meggyőződtem, hogy örökös munka az életük. Apraja, nagyja otthon volt mindig s tette a dolgát. Soha nem éreztem, hogy terhűkre vagyok. Ha etetési idő volt, tovább tették a dolgukat s velem a munka mellől is oly kedvesen beszélgették, mintha minden gondjuk a vendég szórakoztatása lenne. Ha a gazda nem volt otthon, a háziasszony fogadott. Csudálatosképen mindig akkor végzett egyik dolgával, amikor betoppantam, s rögtön kötésbe, foltozásba kezdett. Közben beszélgettünk. Ebédfőzés idején a konyhában ültetett le. Nem sértődtek meg, ha rögtön távoztam is. Jól esett, hogy nem marasztaltak túlságosan. Ha észreveszem, hogy rossz időben jöttem, azzal se törődött volna. Ez is oly megnyugtató volt. Aki nem tudja a látogatás idejét, az nem bírálhatja a fogadás minéműségét sem. Falusi kisgazdának hétköznapon, csak a munkaközben kerül néhány perce a beszélgetésre. A konyhában ragyogott minden a tisztaságtól: tűzhely szélétől, vízmelegítő csapjától az utolsó bádog dobozig, melyek a tűzhely szélén sorakoztak. A fal fehér, mint a hó. Az egyszerű szoba bútorai fénylettek a sok törülgetéstől. A gyerekeken szépen foltozott tiszta ruha. Még etetés 'közben, favágáskor is olyan, mintha naponként mosva lenne. A foltozás szélei megvasalva, legtöbbször géppel tűzve. A gazdaságban nagy zsák, vagy olyan bőrkötényféle volt előtte. Ami valamikor az asztalos, vagy kovácsmesteré lehetett s ha ezt ledobta, már a községházára is elmehetett. Az asszony azért mindig végignézte, hogy rendben megy-e el? Öröm volt nézni, milyen tiszta zsebkendő került elő a zsebekből. Mindenesetre az asszony érdeme, aki így tudott mosni, rendet tartani. Nem ment soha ok nélkül sehova, még a szomszédba sem. Ügy tudott intézkedni, hogy se boltos, se iparos nem merte felületesen kiszolgálni. Pedig néhányszor visszaküldte ám a nem megfelelő dolgokat, de az üzletemberek is belátták, hogy Fodorné jobban ismeri a portékájukat s apró élelmességnek álcázott csalafintaságaikat, mint saját maguk. Az utcán is csak pár szóra állt meg asszonyismerőseivel. Egyszerűen nem lehetett hosszabb tere-ferére bírni. Szépen, ízes paraszttapintattal kimentette magát, ha valaki hosszabb lélegzetű pletykába kezdett. Asszonygyűlésékre nem járt. Nem mondta meg miért. Valószínű, látta a szegénygondozás helytelen szervezetét, az uányitott jótékonykodást, a protekciós könyörületességet. Ahol akarnokok vezettek, onnan távol maradt, adományait azért nem vonta meg tőlük. Mellette azonban annyit segélyezett, igazán arraszorulókat, mint másik három hozzá hasonló. Csak azok tudták, akik jó lelkének részesei voltak. Lenyűgöző volt anyai s asszonyi gondoskodása is. Mihelyt egyik dolgát elvégezte, már nyúlt a másik után. Gyermekei, s a cseléd is hozzáidomult hamarosan. Mert még cselédje is volt,
