Harangszó, 1942
Kis harangszó
1942. február 15. KIS HARANUSZO 47. oádal „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájéból származik.“ ■(Mese Máté evangéliuma 4 : 4-hez.) Esztike szorgalmasan látogatta az Isten házát, soha nem mulasztott volna el egyetlenegy istentiszteletet sem. Pedig senki nem kényszerítette, mégcsak nem is mondta neki, hogy menjen a templomba. Magától, szívének indításából sietett minden alkalommal az Isten házába. Édesanyja boldogan figyelte Esztike buzgóságát és titokban hálát adott az Istennek, hogy ilyen templomszerető, jó kislánnyal áldotta meg őt. Egyszer próbára akarta tenni Esztikét. Tudta, hogy kislánya milyen nagyon szereti a krémest, azért egy vasárnap délután, amikor látta, hogy Esztike templomba készül, így szót hozzá: Esztikém, öltözz fel gyorsan, elviszlek a cukrászdába és ma annyi krémest ehetsz, amennyi jólesik. Esztike egy pillanatig sem tétovázott, hanem így felelt: édesanyám, szeretem a krémest, de az istentiszteletet mégsem mulasztom el érte. Nem esne jól nekem a krémes, ha tudnám, hogy az Isten háza nyitva van és én nem vagyok ott. Isten hív és vár, nekem oda kell mennem! Esztike kiállta a próbát, a cukrászda helyett a templomba ment. Később mosolygós arccal jött haza és örömmel mondta: ma úgy éreztem, mintha éppen nekem üzent volna a jó Isten. Jézus megkisértetését magyarázta a tisztelendő úr, különösen arról beszélt sokat, hogy: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.“ — Olyan boldog voltam, hogy a cukrászda helyett Isten igéjének hallgatását választottam és mint egykor Jézus lemondott a kenyérről, úgy én is lemondtam a kré- mesről. Édesanyja szeretettel ölelte magához a kis Esztikét, megsimogatta, megcsókolta, majd bevitte az éléskamrába, ott volt egy nagy tál krémes, amiből Esztike annyit ehetett, amennyi jólesett. Mohácsi Anna tanító néni. A Kis Harangszó barátod! Barátja vagy-e a Kis Harangszónak? KICSINYEK BIBLIÁJA Febr. 15. — I. Kor. 12:31. Pál após. tol új út at akar számunkra mutatni. Figyeljünk csak, milyen az az új út? Febr. 16. — I. Kor. 13 : 1. Az igazi szeretet nélkül üresen kong a legszebb prédikáció, a vigasztaló, bátorító szó. Febr. 17. — I. Kor. 13 : 2/a. Az igazi szeretet nélkül semmit sem ér a legnagyobb tudás sem, még akkor sem, ha az emberek talán megcsodálnak érte! Febr. 18. — I. Kor. 13 : 2/b. Az igazi szeretet nélkül nem lehetsz hívő diák sem! Hited ugyan lehet sziklaszilárd, mégis kénytelen leszel előbb-utóbb bevallani: „semmi vagyok“. Febr. 19. — I. Kor. 13:3. Az igazi szeretet nélkül hiába adakozol bőkezűen. Hiába igyekezel megjavulni, rossz szokásaidat elhagyni: az igazi szeretet nélkül mindez semmit sem ér! — Milyen hát az az igazi szeretet? Febr. 20. — I. Kor. 13 :4. Az igazi szeretet önzetlen. Akiben ez a szeretet megvan, az tud tűrni; nem irigykedik társára; nem gőgös. Febr. 21. — I. Kor. 13:5. Az igazi szeretet megbocsátó szeretet. Akiben ez a szeretet van meg, az nem lobban haragra társa ellen minden kis megbántó- dásért, sőt a súlyos bánfáimat is készséggel elfelejti. Febr. 22. — I. Kor. 13 :6. Az igazi szeretet nem tűri a csalást. Akiben ez a szeretet van meg, az nem súg társának, ha az nem tanulta meg a leckét, de szívből együtt örül vele, ha szorgalmas munkájáért megdicsérik. Febr. 23. — I. Kor. 13:7. Az igazi szeretet mindent remél. Akiben ez a szeretet van meg, az nem árulkodik társára, hanem inkább mások előtt elfedezi, semmibe veszi társa hibáját, ha az megbántotta őt, és igazán tudja remélni annak megjavulását. Febr. 24. — I. Kor. 13 :8/a. Csodálatos ez az igazi szeretet. Soha el nem fogy. Mennél inkább pazaroljuk mindenkire, annál több marad számunkra. Febr. 25. — I. Kor. 13 :8/b. Minden más eltöröltetik. Tudás, emberi erő, hatalom egyszer megszűnik. Febr. 26. — I. Kor. 13:9—10. Most gyarló értelmünk meg nem értheti Isten
