Harangszó, 1942
1942-12-27 / 52. szám
1942. december 27. 419. HARANGSZÓ Betlehemi harangszó ... Szent karácsony estéjén láthatatlan angyalkezek megkondítják a betlehemi harangokat... Ezüst hangjuk átszáll a vérben álló világ felett és egy drága pillanatra nem halljuk a bombák süvítését... ágyúk moraját, népek és világok szenvedését... Azon a szent éjszakán angyalok harangoznak majd, hogy felébresszék az elalélt emberiséget. Mert ki merné ma tagadni, a gyűlölet és elfogultság sötétjébe borult világban, hogy virradni Betlehem felől fog majd az emberiségnek? Szólnak, szüntelenül zúgnak majd a betlehemi harangok... és mintha elsűlyedt világok üzenetét hallanék, varázslatos gyermekségünk színes álmai jönnek felénk, hogy egy drága estére letakarják napjaink szomorú valóságát. És ahogy elér hozzánk a betlehemi harangszó, felriadnak a magyar harangok, ezüst csengetyűként szólalnak meg apró magyar faluk harangjai és komoly méltósággal búgni kezdenek székesegyházak sokmázsás büszkeségei... Kinek szólnak a magyar harangok? Miért kondidnak ma különösen mély áhítattal? Zúgják a kegyelem drága üzenetét azoknak, akik már ott porladnak a Don-menti temetőkben, megszentelt, drága hantok alatt. Hozzák a jobb jövendőnek áldó reménységét azoknak, akikre fehér kórháztermekben száll alá a karácsony igézete, valamelyik békés pihenőhelyen, a nagy csaták után. És elviszik messze a Volga partjára az otthon vigasztaló és békéltető melegét az őrállókhoz, a virrasztókhoz, az értünk tusakodókhoz, véreinkhez, drága katonáinkhoz. Nékiink legyen bár viseltes a ruhánk, csak az övék legyen erős és viharálló. Tőlünk elmaradhat az ünnepi ebéd, csak ők ne érezzék semminek hiányát. És hallják meg... hallják meg a betlehemi harangokat, amint üzennek velük hitvesek, szülők, testvérek, gyerekek... Azon az estén békes- séges csillagok virrasszanak felettük, hogy hinni, bízni tudjanak: Isten kezében van árva magyarok sorsa... Aztán szálljon el a harangszó, mint erősítő, drága dallam azokhoz is, akik a szent estén, az otthon frontján kint járnak az éjszakában. Simogassa meg az őrszemek lelkét, akik vigyáznak álmainkra, fogja meg a vezető kezét, aki irányítja gépét a messzeségbe, emelje fel a társtalanokat, az elhagyottakat, hogy ők is zengjék, mint tiszta gyermekek: „Nincs ma szegény, nincs ma árva, Üdvözítő született“. Legyen minden magyar hajlék áldozati oltár, ahol hittel és bűnbáAz orosz fronton karácsony éjjelén őrtálió honvéd felett is ragyog a betlehemi csillag. ; nattal életünket ajánljuk fel minden magyarok hű Pásztorának, az Úr Jézusnak. Legyen minden magyar szív kicsike templom, ahol betlehemi harangok szavánál hő imádságban könyörgünk sorsunk és jövendőnk bölcs Kormányosáért, Nagyurunkért ... Zúgnak a betlehemi harangok. Ezer esztendők óta zúgnak ... és örökké zengeni fognak. Mindenkinek üzennek valamit... és mindenkinek szívéből régi emlékeket hoznak fel. Emlékezem egy régi karácsonyestére, gyermekségem drága földjén, Alsólendván... Betlehemi harangok helyett akkor géppuskák kelepeítek... és nem karácsonyi csillagszórók, hanem világító rakéták röpködtek az éjszakában. Akkor szakadt rá a rabság sötétje árva magyarokra __ I rtózatos, félelmetes sötétség vett ' akkor körül bennünket, de lelkünk I mélyén mégis éreztük valameny- nyien, hogy virrad még az éjszakában és Isten kegyelméből muzsikál még felettünk, örömet hirdető betlehemi harangszó ... Halász Béla. Karácsonyi látomás. Ellentmondások korát éljük. Életnek mondjuk azt, ami rohanás, tülekedés, megállás nélküli habzsolás a meggazdagodás lehetőségéből, keresztyénnek nevezzük azt, amit mostanában pajzsként magunk elé tartunk s mögéje bújva farizeusokat megcsúfoló lélekkel tesszük, éljük és gondoljuk mindazt, ami a keresztyénség fogalmától olyan, de olyan messze esik. Ellentmondások korát éljük. A szeretet ünnepét üljük s gyűlölet ég a szívünkben, karácsony békéjét hirdetjük s háborútól lángol a világ. Karácsony van, a család ünnepe s nincsenek együtt a családok. És ha a világ az egyetértés korát élné? Életnek neveznénk a Szentírással való áldott közösséget. Keresztyénnek a krisztusi emberszemléletet. Nem ismernénk a gyűlöletet, mert a szeretet elhomályosítaná előttünk, nem is- nénk a háborút és borzalmait, mert örök béke vigyázná életünket. Karácsonykor, a család ünnepén együtt lenne a család s együtt várná a karácsonyi csoda beteljesedését. Hogyan valósíthatod meg az ellentmondások korában az egyetértés karácsonyát? Fogadd hálával Isten ajándékát, az életet. Tartsd meg olyannak, amilyennek kaptad. Nyisd meg minden szépségét befogadására s ha elmúlt a karácsony ünnepe, gyújtsd meg szívedben újra az ádventi várakozás örökmécsesét, hogy minden karácsonykor mindig igazabban születhessen meg benned a Gyermek. És állj ki életeddel oda, ahol a legnagyobb a tülekedés, a rohanás, emeld magasba a karácsonyi csoda megtapasztalásától lobogó, örökégő-szívedet, meglátod, lesz aki megáll s tüzet kér tőled. Légy külön-külön ember és keresztyén. S légy a kettő együtt:
