Harangszó, 1942
1942-12-20 / 51. szám
m HARANGI!0 1941 December 20. /I Harang szó elöfiztziöineH tisztelettel bejelentjük, hogy az egyre növekvő drágaság miatt lapunk előfizetési díját a jövő év elejétől kénytelenek leszünk évi 80 fillérrel felemelni. így a Harangszó évi előfizetési díja az eddigi 4.80 P helyett 1943. január 1-től 5.60 P lesz. Ameddig lehetett, igyekeztünk ezt a díjemelést elkerülni. Mikor mindennek felment az ára, mi a régi alacsony árnál maradtunk. A nyomdai- és papírárak többszörös emelkedése folytán minden más lap emelte az előfizetési díjat, mi ameddig lehetett, tartottuk a régit. Most kénytelenek vagyunk mégis emelni. Igaz, csak 80 fillérrel. Szeretettel kérjük Kedves Előfizetőinket, ezt az előfizetési díjemelést fogadják megértéssel. Hadiárvák segélyezése. Az alábbi levelet hozta a posta: A mai napon'befizettem a 30526. sz. b. csekkszámlájuk javára 20 P-t és arra kérem a t. Szerkesztőséget, hogy ez összeget szíveskedjék eljuttatni egy hadiárva részére karácsonyi ajándékul. Nekem nincs hozzátartozóm kinn a harctéren — az Önök „nagy családjában“ hiszem, hogy van, akinek ez a jó szívvel juttatott összeg — csekélysége mellett is — segítséget jelenthet. Szeretném az Önök által ajánlott hadiárvát havonta rendszeresen segélyezni, s ezért kérem, hogy címét velem közölni szíveskedjenek. Esetleg egy többgyermekes családot segítenék, kinek fenntartója a harctéren van. Nevem megemlítése nélkül kérem az összeget eljuttatni és vagyok fáradságukért köszönetemet | jelentve, tisztelettel: a Harangszó olvasója. — Igazán szép, követésre méltó példa! Harci riadóban ádventi csendes kopogás. Ködös, bús, háborús december. Tudjuk-e a régi lélekkel várni a karácsonyt? Meghalljuk-e Krisztus szavát: „Én zörgetek szent ádvent idején ajtódon, gyermekem, Boldog, ki hallja szóm, siet felém s ajtót nyitánd nekem.“ ? A modern világban nagyon fontos a gyorsaság, s a mai gyilkos küzdelem még fokozottabb iramot diktál. Amerika napok alatt foglalta el Franciaország északafrikai gyarmatait s az alattomos rajtaütés ellensúlyozásaképen a német páncélosok egy nap alatt rohantak le Marseille-be. Életünk ideje kimért s tüzünk minden lélekzettel közelebb jut a kialváshoz. A modern kor minden cselekvés időtartamát lehetőleg lecsökkentette; még életünk idejét is sokszor igen rövidíti a háború. Figyelmeztető ez mindnyájunk számára. Légitámadás, frontszolgálat, vagy talán csak emésztő aggodalmak, nélkülözés?! Vigyázz! „Ma éjjel elkérik a te lelkedet.“ Halld meg Krisztus szavát! Siess! A Mester ádventi kopogását kétféle embertípus nem hallja, a közömbös s a felzaklatott lelkű. Közömbös. Ilyen is van. Az idők je leiből legfeljebb annyit vesz észre, hogj nehéz az élelmiszerbeszerzés, hogy nem lehet terveket szőni, hogy összeomlottak a kártyavárak, hogy rommá lettek üszkös vágyak. „Zúg az erdő, zúg a nádas.“ Ég íz erdő, ég a nádas. Akárhogy szeretnők h szemünket behunyni, benne vagyunk mi is, titokzatos erők terjesztik a tengernyi tüzet. Égő fa, égő nádszál vagyunk, zaklatott a lelkünk. Ha újságot olvasunk, vagy rádiót hallgatunk s eljut a fülünkbe ördöggel cimboráló ellenségeink kegyetlenkedéseinek a híre, öklünk összeszorul, erő járja át tagjainkat, keresztes katonáknak érezzük magunkat, lelkűnkben a lelkesedés lobogó fáklyá ival hajszoljuk testi, szellemi, erkölcsi, 1. ki erőinket mérkőzésre a sátán világa ellen, mint gyermekkorunk olvasmány, an Maugli, a dzsungelbe került kisfiú, ’ki egy egész faluval állt szemben, mégis bátran kimondta: „Megálljatok! Rátok szabadítom a dzsungelt! Megcsúfoltatok, meg akartátok ölni az anyámat, kigúnyoltátok Istenemet, de rátok szabadítom a dzsungelt! Egyszer csak földübörög a halvány holdsugárnál az elefántok lábának fülsiketítő harci riadója s akkor megtudjátok, hogy én vagyok! Rátok, rátok szabadítom a dzsungelt!“ Valahogy így volt, így emlékszem rája, így olvastam mint kisfiú, lázasan, két könyökömre támaszkodva. A felnőtt ember általában mindent higgadtabban lát, de lehetünk-e közömbösek ma, amikor a vörös rém meg akarja ölni édes anyánkat, magyar hazánkat, megcsúfolja Istenünket. Megnőtt, fiatalos lett a lelkünk lángja, amint megnőttek az események. Megnőttek az események, kihalászta őket a történelem tengeréből a bűn és bűnhödés kérlelhetetlen szükségMohar Jóska karácsonya. — Elbeszélés. — Irta: Rácz Sándor. Egy kicsit furcsa helyen virradt rá karácsony böjtjének reggele. A fogház egyik négyszemélyes cellájában vacko- lódtak az ébresztőre. A Mohar Jóska már tizennegyedik hónapja van ezen a szálláson. Katonaság után nem tudott a mesterségében — a könyvkötészetben — elhelyezkedni, betörőbandába keveredett, hamarosan rajta is vesztett. A banda rá — az újoncra — hárította a bűnök summáját s másfél évet kapott. öreg cellástársuk — csak Lakat Miskának ösmerték, — az álmát meséli. — Mintha az állomáson lettünk volna. Te is velünk voltál, Jóska. Beszállást kiáltoztak a vasutasok. Te egyszercsak kiléptél a sorból, beugrottál a vonatba, aztán az ablakból integettél búcsút. Az őr nem ugrott utánad, hanem elvette a vasutastól a palacsintasütőjét, intett a vonatvezetőnek, hogy mehet. El is ment a vonat, aztán megébredtem. Te alighanem kiszabadulsz a napokban. A Haran- í gozó Istók szabadulását is megálmodtam. — Jó is lenne ám! — sóhajtja a Jóska. — Nem is lehetetlen. Valamit a vizsgálatiból is beszámítanak. Itt sem igen volt rám panasz. Talán újév után eleresztenek feltételesen. Lakat Miska még elmesélte volna azt a másik álmát is, de az őr a Jóskával együtt a folyosó súrolására parancsolta. Hát azt végzik szótlanul. Amíg a szennyes vizet a leöntőbe borították többször is, Miska bácsi — a vizet kavarva —, mintha csak arra figyelne, csöndesen eldarálja neki: — Ha kiszabadulsz, menj el este hét órára a huszonötös barakkhoz! Az utolsó ablakon koppants háromszor kettőt, az ajtón meg egyszer négyet! Meg azt is mondd csendesen: „No, lakat van az ajtón?“ Erre beereszt a Sipos Ágnes. Kéred a lakatszerszámot, jól megolajozod, hamarosan távozol. Már napközben — kéregetés szeszével — megjegyzel, körülnézel több lakatra zárt lakást. Onnan elutazhattak az ünnepekre. Még kapuzárások előtt, de már sötéttel látogatod meg i ezeket a lakásokat. Körülnézve — a szer- ■ szám csőrét a lakat kampójába illeszted, a fogantyún kettőt-hármat csavarintasz. A lakat kipattanik, a zárat meg kampóval pillanatok alatt kinyitod. Zseblámpafénynél összekapozol az értékesebb holmiból annyit, ami a táskába belefér. Távozáskor az ajtót bezárod, a készletből még hasonló lakatot is tégy rá. Aztán tizenegykor az előbbi módon jelentkezel az Ágnesnál, mindent átadsz neki. Majd szállást is rendel. Az ő gondja az értékesítés. Ád pénzt, az én részemet is az kezeli. Ha lötyögsz, ráfizetsz! — Nem keveredem én többet ilyenbe, Miska bácsi — mondja a következő fordulónál a Jóska. — Nem lesz más választásod! — mondja ítéletszerűen az öreg. Reggeli után csakugyan az irodába vezették a Jóskát. Közölték vele, hogy feltételesen szabadlábra helyezik, miután a beszámított vizsgálati fogsággal büntetésének háromnegyed részét kitöltötte és a fogságban kifogástalanul viselkedett. Lelkére kötötték, hogy becsületes , életet éljen. Harminchat pengőt kapott ; a műhelyben végzett könyvkötési munkák utáni részesedése elmén.
