Harangszó, 1942
1942-12-20 / 51. szám
mi. 'december 20. HARANGI10 szerűsége. Kihalászta, mint az 1001 éjszaka meséinek halásza a bűnös korsót s most fölénk kerekedtek, mint a korsóból kiszálló óriás. Testvérem! Ebben a zaklatott lelki- állapotban, a halálharangok és hernyótalpak szörnyű hangzavarában hogyan halljuk meg az ádventi halk kopogást? Hogyan vonuljunk csendes kamrácskánkba ádventi imára? Hiszen sokak szerint az imára való visszavonulás a harc feladása. Ne higyjük. Izráel népe addig győzött, míg Mózes feltartott kézzel imádkozott. Akinek ez túl messze van, az nézzen az imádkozó finn népre. Imádkozni nekünk annyit jelent, mint Isten segítségével tovább harcolni. Mert ha feladjuk a harcot, mindenre elszánt ellenségünk az oltár elől ragad el bennünket, mint II. Henrik martalócai a szentéletű Becket Tamást. Zaklatott a lelkünk? Az események fölénk tornyosulnak? Imádkozzunk, s ez felemel minket olyan magasságba, ahová nem hat el az ellenség zárótüze s a harci riadó hangjain túl meghalljuk az ádventi csendes kopogást. Azzal nyerjük a legtöbb erőt a küzdelemre, hogy mi, gyarló porszemek, míg lelkünk legmélyére széliünk, emberi létünk legmagasabb pontjára emelkedünk, mert szemtől-szembe lehetünk a kifogyhatatlan erőforrással, szemben a nagy végtelennel, szemben a hatalmas tengerrel — szemben a felénk közelgő Istennel! Molnár Endre. Áldott visszhang. Múlt számunkban sebesült honvédtestvérünknek azt az óhaját közöltük, hogy a szent estét evangélikus család körében szeretné tölteni. Áldott visszhangja támadt ennek az óhajnak. Megható, kedves sorokban többen is hívják. Egyik testvérünk ezt írja: Szívesen látom ... Ügy fogom fogadni, mint az édesanya a gyermekét. Hálálkodott, javulást fogadott, megkapta ruháját, táskáját. Levethette a rabruhát! Milyen boldogan szedte magára gyűrődött saját ruháját! összeszedte a holmiját. Kenyerét otthagyta társainak a cella rakodóján. Ök már a műhelyben, részben egyebütt foglalatoskodtak. Kissé szédülve köszönt el az őröktől és kilépett a szabadságba. De jó volt otthagyni a fogház áporodott levegőjét! És azokat a mindentől elzáró komor falakat! A kapunál kerüli a fiatal tiszteletest, meg az egyházi altisztet. Szeretetcsoma- gokat hoznak az evangélikus raboknak. Visszaemlékezik a múlt évi karácsonyra. Milyen könnyeztetően jól esett akkori kétségbeesett reménytelenségében, ki- vetettségében, hogy egyháza pásztora ötét — az elbitangolt juhot is — felkereste és a feneketlennek látszó szakadékból kisegítette! Érezhette, hogy ő is tartozik valakikhez, akik ennek látható jele képpen szeretetcsomagot juttattak őneki is. — Hálásan köszöni papjának a lelki gondozást és az éppen most kapott bibliát és lelki útravalókat. Elköszön töKik. m Egy másik családból ezt Írják: A ml fiunk úgysem jöhet haza, legalább nem lesz olyan üres az ünnep. Egy mérnökcsalád kislánya ezt írja: Tessék megírni a kedves hős katonabácsinak, hogy mi örömmel és szeretettel várjuk karácsonyra. Ez a karácsonyi kívánságom, hogy vendégül fogadhassuk. — Nagyon boldogok lennénk, ha ha kislányom kívánságát teljesíthetnénk — írja a lapon tovább az édesapa. — Amennyiben minket érne ez a boldogtiszteletű Urat, legyen tzlves közölni velem a sebesült elmét, nevét, hogy az ünnepekben meglátogathassam kórházi ágyán, s kívánsága szerint elláthassam lelki és testi ajándékkal. Nekem ez lenne a legnagyobb karácsonyi boldogságom, ha enyhíthetném egy hős honvéd lelki bánatát s a jó Isten által adott hitemből lelkét megerősíthetném. Egy másik ezt kéri: Ha esetleg ő nem tudna kijönni, úgy Erdély utolsó fejedelmének, Apafi Mihálynak és fiának hamvai, melyeket az almakeréki evangélikus templomban találtak meg. Most helyezték el, — mint már hírt adtunk róla — Kolozsvár egyik református templomának sírboltjába. ság, kérném bajtársam elmének közlését az időpont megadásával, hogy személyesen vezethessem el szerény hajlékunkba. Aláírás, Üjpest. Vidékről ezt írják: Minthogy nem lakom Pesten, csak az ünnepeket szándékozom Pesten lakó nővéremnél tölteni, azért arra kérem Nagyegy másik sebesült testvérünket Is szívesen látnánk. • Sok más hívás között meghívta egyik vidéki Nőegylet is. A meghívásokat mind elküldjük sebesült honvéd testvérünk elmére azzal, hogy válasszon közülük és az illetővel azonnal, még e héten közölje Voltaképpen csak most ébred öntudatra. Riadtan eszmél rá: Innen elmegy, de hová? A rendes ruházatú emberek láttán riad rá ruházata gyűrött voltára. Kapozva nyújtogatja, simítgatja — kevés eredménnyel. Még szerencse, hogy mindenki sietve megy ünnep előtti utolsó bevásárlásai, dolgai után, senki sem nézi meg. A legelső kirakati tükörben megszemléli magát. Húzogatja a ruháját, haját is simítgatja. A szemlélődés után szerényebb borbélyüzlet után néz. Nyi- ratkozik, borotválkozik és némileg megnyugszik a külsejét illetőleg. Bár még mindig úgy érzi, mintha nagybetűs táblát viselne, ráírva: „Börtönből jön!“ És itt ez a temérdek nép mind becsületes! Csak ő börtönviselt! Alig mer a szemükbe nézni. Aztán mosdószappanért lépett be egy üzletbe. Kiválaszt egy félpengős szappant. Fizetné, de vásárlási könyvét kérik előbb. Értetlenül bámul, nehezen érti meg, hogy most ilyenre is szükség van. Mutatnak is neki egyet, megmondják, hol kaphat ilyet Egy néni megezáo/B, beiratja azt a szappant a maga könyvébe. Így mégis csak lett szappanja. Az idő dél felé jár, bemegy egy hentesüzletbe. Félti a pénzét, tíz deka betyárkolbászt vesz. Most péküzletet keres. Félkiló kenyeret kér, de ott meg kenyérjegyet kérnek tőle. Ezt is a közellátási hivatalban kaphat. Odamegy. Egy kis félóra eltelik, mire sorra kerül. Addig sokat lát, hall a sortállók között, sokat megért. Tehát idejutottunk a kikapcsolt másfél év alatt! És ő ilyen „szabadság“- ra jutott! Rákerül a sor. Kéri a lisztjegyet és a vásárlási könyvet. Érdeklődnek, hogy a cukor-, zsír- és petróleumjegyei már megvannak? Hol a lakása? Elképedve mondja, hogy még sem lakása, sem semmiféle jegye nincsen. Igénylőlapokat kap, amelyeket kitöltve, a háztulajdonossal vagy megbízottjával aláíratva — legutóbbi tartózkodási helyéről az ellátási bizonylatot is csatolva — beadja a hivatalba és rövidesen megkapja. Azonban — tekintettel a karácsonyi ünnepek« — úgy egy hét beletelik. ((folytatjuk.) j.
