Harangszó, 1942

1942-01-25 / 4. szám

Alapította: KAPI BÉLA 1910-bcn. Laptulajdonos: Ounintúli Luuitr-oiosetség. Magjelenik mlndsn vasárnip. Ingyin malltklit tinév alatt kAthatankSnt a KIS HARANUSZO. Baolvadt lapok: 035-ben a Jöjjetek Anhoiiim 938-öen e felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. 33. évfolyam. ___ 1 §42. január 25. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erő» vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk él pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. _______4. szám. K lőflsatésl árai na|yadévra 1 P 21 fillér, iélévra 2 P 40 fillér, •gy érra 4 P 10 fillér. Csoportos kildésssl 10%-os ksdvazmény, Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba hí évre 1.60 P, Postacsskkszémla 30,521 Soha—örökké! „Felde Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjuhozik. Valaki pe­dig abból a vízből iszik, amit én adok néki, soha örökké meg nem szomjuhozik!“ Ján. 4, 13—-14. Az emberi lélek szomjas jószág! Szomjuhozik világosság, békesség, öröm, vigasztalás után, múlandó­ságban keresi az örökkévalót, nap­fényes tavaszt a földi hervadás- ban ... S amíg meg nem találja, nyugtalanul vergődik, mert szá­mára élet-halál kérdése, hogy meg­találja az élet vízét!... Merre lehet megtalálni? ... Nem kétséges, hogy ez a világ is oltogatni akarja a lélek szomjú­ságát, s az ember ezer csalódás után is újra megpróbálja lelke szomját eloltani azzal a vízzel, amit ez a világ nyújt feléje. Gon­dold meg: hányán itatják lelkűket a babona mocsárvízével. Hányán hajolnak a tudomány, az emberi bölcselkedés zavaros vize fölé. És hányán állítják, hogy múlandó szépségek csodavilága, a művésze­tek édesen bódító itala — egyedül tudja eloltani emberi lelkünk szom­júságát! ... Vigasztalás, békesség, öröm rak fészket a lélek fáján, ha fellobog előtte a tudás fénye, ha elgyönyörködik a tiszta művészet nagyszerű alkotásaiban. Igen, de a lélekbe bele van oltva a vágyódás az örökkévaló dolgok után. Ezért a múlandóság aján­dékai sohasem elégíthetik meg. „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjuhozik!“ Mit csinálsz a tudományoddal, ha meg kell állnod jégverte me­ződ szörnyű panorámája előtt? ... Hova menekülsz vigasztalásért, bé­kességért, mikor gyermekedet lá­tod vergődni a betegágyon, vagy megállsz a temető nyitott sírjá­nál?... Mit ér a művészetek édes méze, amikor körülötted recseg- ropog minden és iszonyú sebekkel borított holttestekre véresen néz­nek le a csillagok? ... Mit ér ez az egész világ, ha belső világod vádol és rossz lelkiismereted nyug­talanul hánykódik? ... Az igazi világosság felülről jön. Az igazi békesség Istentől száll alá. Az igazi öröm Isten kezéből hull szívünkre. Az igazi vigaszta­lás égi szózatból támad. Luther mindezt így foglalja össze: „Je­Jézusnak és tanítványainak élete folytonos tevékenység volt. Ha mi presbiterek Krisztus tanítványai vagyunk, akkor kell, hogy mi is benne legyünk abban a munkakör­ben, melyet Krisztus tanítványaira bízott: a lelki élet építésében és mélyítésében. Miért élnénk másért, mi öregek, ha nem azért, hogy elsősorban az ifjúságot tanítsuk és neveljük?... „Úgy vélem, hogy a külső bűnök közül egy sincs olyan súlyos, egyik sem érdemel olyan szörnyű bün­tetést, mint amellyel a gyermekek ellen vétkezünk, amikor nem nevel­jük őket“ — mondotta Luther. Ezen kijelentés kivétel nélkül min­denkinek szól. „A jó példa hat“, mondja a köz­mondás. De a rossz példa sokkal jobban hat. Ezért a presbiternek jó példával kell mindenben elől- járni. Olyan-e a mi lelki életünk, hogy követendő példa gyanánt ál­líthatjuk oda magunkat az ifjúság elé? Vájjon a mi életünk alkal­mas-e arra, hogy általa épüljön az ifjúság, a gyülekezet, melynek ve­zetésével megbízattunk? Ma hitvalló, gyakorlati, evangéli­gyezze hát meg minden ember, hogy a lélek minden nélkül elle­het, csak Isten igéje nélkül nem és hogy az Isten igéjén kívül semmi sem segít rajta. Míg ha i igéje van, akkor mindene van. Van az igében eledele, öröme, bé­kessége, világossága, igazságos­sága, bölcsesége, szabadsága, van minden java fölös bőséggel!“... Aki ebből a vízből iszik, soha I örökké meg nem szomjuhozik! * umi keresztyén presbiterekre van szükség, akik Istennek, egyházunk­nak szolgálnak! Egyénenként kell felébreszteni az ifjúságban a bűn- I tudatot, alázatosságot, a szerete- | tét. Ha már a kisgyermekekkel ’ kezdjük a munkát, az evangélizá- lást a Missziói Gyermekszövetség­ben, vasárnapi iskolában, akkor olyan hívő gyermeksereget neve­lünk, mely garanciát nyújt egy jobb és boldogabb jövőnek a ki­alakulására, mert a magyar nem­zet sohasem a számával, vagy gaz­dagságával, hanem csak a szellemi és erkölcsi erejével tudja meghódí­tani ellenségeit. Eredményes munkát azonban csak akkor tudunk kifejteni, ha a Szentlélek által hagyjuk magunkat vezetni, az isteni dolgokban is kel­lő jártasságra tudunk szert tenni. Ne feledjük el, az ifjúság vezetése súlyos felelősséggel jár és éppen ezért alapos felkészültséget is igé­nyel. A presbiternek úgy a bibliá­ban, mint egyéb isteni dolgokban jártasnak kell lenni, minden kezde­ményezésben, irányításban elől kell járnia. Ifjúságunk haladása örvendetes Presbiteri feladatok az ifjúság nevelésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom