Harangszó, 1942
1942-01-25 / 4. szám
Alapította: KAPI BÉLA 1910-bcn. Laptulajdonos: Ounintúli Luuitr-oiosetség. Magjelenik mlndsn vasárnip. Ingyin malltklit tinév alatt kAthatankSnt a KIS HARANUSZO. Baolvadt lapok: 035-ben a Jöjjetek Anhoiiim 938-öen e felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. 33. évfolyam. ___ 1 §42. január 25. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erő» vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk él pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. _______4. szám. K lőflsatésl árai na|yadévra 1 P 21 fillér, iélévra 2 P 40 fillér, •gy érra 4 P 10 fillér. Csoportos kildésssl 10%-os ksdvazmény, Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba hí évre 1.60 P, Postacsskkszémla 30,521 Soha—örökké! „Felde Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjuhozik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amit én adok néki, soha örökké meg nem szomjuhozik!“ Ján. 4, 13—-14. Az emberi lélek szomjas jószág! Szomjuhozik világosság, békesség, öröm, vigasztalás után, múlandóságban keresi az örökkévalót, napfényes tavaszt a földi hervadás- ban ... S amíg meg nem találja, nyugtalanul vergődik, mert számára élet-halál kérdése, hogy megtalálja az élet vízét!... Merre lehet megtalálni? ... Nem kétséges, hogy ez a világ is oltogatni akarja a lélek szomjúságát, s az ember ezer csalódás után is újra megpróbálja lelke szomját eloltani azzal a vízzel, amit ez a világ nyújt feléje. Gondold meg: hányán itatják lelkűket a babona mocsárvízével. Hányán hajolnak a tudomány, az emberi bölcselkedés zavaros vize fölé. És hányán állítják, hogy múlandó szépségek csodavilága, a művészetek édesen bódító itala — egyedül tudja eloltani emberi lelkünk szomjúságát! ... Vigasztalás, békesség, öröm rak fészket a lélek fáján, ha fellobog előtte a tudás fénye, ha elgyönyörködik a tiszta művészet nagyszerű alkotásaiban. Igen, de a lélekbe bele van oltva a vágyódás az örökkévaló dolgok után. Ezért a múlandóság ajándékai sohasem elégíthetik meg. „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjuhozik!“ Mit csinálsz a tudományoddal, ha meg kell állnod jégverte meződ szörnyű panorámája előtt? ... Hova menekülsz vigasztalásért, békességért, mikor gyermekedet látod vergődni a betegágyon, vagy megállsz a temető nyitott sírjánál?... Mit ér a művészetek édes méze, amikor körülötted recseg- ropog minden és iszonyú sebekkel borított holttestekre véresen néznek le a csillagok? ... Mit ér ez az egész világ, ha belső világod vádol és rossz lelkiismereted nyugtalanul hánykódik? ... Az igazi világosság felülről jön. Az igazi békesség Istentől száll alá. Az igazi öröm Isten kezéből hull szívünkre. Az igazi vigasztalás égi szózatból támad. Luther mindezt így foglalja össze: „JeJézusnak és tanítványainak élete folytonos tevékenység volt. Ha mi presbiterek Krisztus tanítványai vagyunk, akkor kell, hogy mi is benne legyünk abban a munkakörben, melyet Krisztus tanítványaira bízott: a lelki élet építésében és mélyítésében. Miért élnénk másért, mi öregek, ha nem azért, hogy elsősorban az ifjúságot tanítsuk és neveljük?... „Úgy vélem, hogy a külső bűnök közül egy sincs olyan súlyos, egyik sem érdemel olyan szörnyű büntetést, mint amellyel a gyermekek ellen vétkezünk, amikor nem neveljük őket“ — mondotta Luther. Ezen kijelentés kivétel nélkül mindenkinek szól. „A jó példa hat“, mondja a közmondás. De a rossz példa sokkal jobban hat. Ezért a presbiternek jó példával kell mindenben elől- járni. Olyan-e a mi lelki életünk, hogy követendő példa gyanánt állíthatjuk oda magunkat az ifjúság elé? Vájjon a mi életünk alkalmas-e arra, hogy általa épüljön az ifjúság, a gyülekezet, melynek vezetésével megbízattunk? Ma hitvalló, gyakorlati, evangéligyezze hát meg minden ember, hogy a lélek minden nélkül ellehet, csak Isten igéje nélkül nem és hogy az Isten igéjén kívül semmi sem segít rajta. Míg ha i igéje van, akkor mindene van. Van az igében eledele, öröme, békessége, világossága, igazságossága, bölcsesége, szabadsága, van minden java fölös bőséggel!“... Aki ebből a vízből iszik, soha I örökké meg nem szomjuhozik! * umi keresztyén presbiterekre van szükség, akik Istennek, egyházunknak szolgálnak! Egyénenként kell felébreszteni az ifjúságban a bűn- I tudatot, alázatosságot, a szerete- | tét. Ha már a kisgyermekekkel ’ kezdjük a munkát, az evangélizá- lást a Missziói Gyermekszövetségben, vasárnapi iskolában, akkor olyan hívő gyermeksereget nevelünk, mely garanciát nyújt egy jobb és boldogabb jövőnek a kialakulására, mert a magyar nemzet sohasem a számával, vagy gazdagságával, hanem csak a szellemi és erkölcsi erejével tudja meghódítani ellenségeit. Eredményes munkát azonban csak akkor tudunk kifejteni, ha a Szentlélek által hagyjuk magunkat vezetni, az isteni dolgokban is kellő jártasságra tudunk szert tenni. Ne feledjük el, az ifjúság vezetése súlyos felelősséggel jár és éppen ezért alapos felkészültséget is igényel. A presbiternek úgy a bibliában, mint egyéb isteni dolgokban jártasnak kell lenni, minden kezdeményezésben, irányításban elől kell járnia. Ifjúságunk haladása örvendetes Presbiteri feladatok az ifjúság nevelésében.
