Harangszó, 1942
1942-07-12 / 28. szám
33. évfolyam. 1942. július 12. 28. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunámul. Lutnar-tuovatiáf;* Mflgjelsnlk mlndsn vasárnap. Inn>" ■•IWkUt tané* «litt Itthatenként a KIS UARAKQ8Z0. Beolvadt lapok: 935-»«n m iüjjvidt a •.nuzxám 93- beit c ralvidéfcl Lufihar 942-ben a Leiki Harmat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. A mennybe vezető ut! A vámszedők cs a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Máté 21, 31. Lelki munkások meglepő tapasztalata az, hogy sokszor térnek meg olyanok, akikről legkevésbé gondolták. Viszont mások, akiktől az Úr Jézus elfogadását várták, megkeményednek. Az üdvözítitek az Isten országában egy dolgon nem győznek majd csodálkozni: Hogy sokan lesznek ott olyanok, akikről a földi életben nem gondolták volna, hogy üdvözölnek. Viszont hiába keresik majd azokat, akiket biztosan oda vártak. Nem lesz ott helyök majd azoknak, akik a Megváltót megvetették, vagy semmibe vették. Hiszen Ö megmondta: Senki sem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam. (János 14, 6.) De nem lesz helyök azoknak sem, akik saját vallásosságukban bíztak és lekicsinyelték a Krisztus érdemét. Viszont ott lesznek a mennyben azok a bűnösök, akik bűneiket felismerték, megbánták, elhagyták és Krisztus vérében kerestek menedéket. Hát Krisztus vére még a vámszedők és parázna nők szennyét is eltörölni képes? Igen, Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől? (I. Ján. 1, 7.) Hát ilyen irgalmas Megváltó a Krisztus, hogy a cégéres bűnösöket is magához fogadja? Igen, Ö azt mondotta: Aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem! (János Harmati Béla. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk! A Harangazó •ztrktaztő - kiadóhivatala» GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, télévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollar; az utódállamokba Ya évre 1.60 P Postacsekkszámla: 30.526. Szentség a lélek menny felé nyíló ajtaja. Az a forrás, melyet Isten ásott kimeríthetetlenné az emberi lélekben. Ezen a nyitott ajtón át lép be Isten a/ emberi lélekbe. Azoknak, akiket alacsony szenvedélyek fűtenek, megemésztő tfiz a szentség, mert a szentség isten szemének világossága. Kagawa. Hív a templom! Hív az odafennvalókra figyelmeztető tornya és a földi élet zajába belecsendülő harangszava. Áhitatos csendjében imádkozott érted először az édesanyád, ott imádkozik érted, elkószált bárányáért az Anyaszentegyház, lelki édesanyád. Hív a templom téged, akinek vasárnaponkint, főképp az isten- tisztelet idejében mindig akad valami „sürgős“ elintéznivalód. Különös, mindig éppen ekkor! Máskor van idő haszontalan tereferére, céltalan jövés-menésre. Ilyenkor az ördög gondoskodik róla, hogy lefoglalja a maga emberét, s elhitesse vele: „Nekem arra nincs időm!“ Tapasztalat adta bizonyságát, hogy hat napon át többet lehet dolgozni az Isten igéjében élő lélek nyugodtságával, mint a hét napon egyfolytában tartó esztelen lohol ássál. A régi példaszó azt mondja: „Emberé a munka, Istené az áldás.“ A vasárnapi munka is munka, de áldás nélkül! A teremtő Isten rendelte, hogy a hat napi munkát a hetediken pihenés váltsa fel. Pihenés és nem puszta tétlenkedés! Nem gondolsz arra, hogy tested mellett megerősödésre vágyik a hét gondja és kísértése közepette agyonhajszolt lélek is!? A vasárnap Istené és a léleké. Megbűnhődik, aki eltulajdonítja tőlük! Hív a templom téged, akit épp vasárnap bilincsel le leginkább e világ múló öröme. A léleknek más örömre van szüksége, nem testet- lelket felemésztő mámorra. Isten a gyülekezetben az örvendezés napjává tette a vasárnapot, amikor ezen a napon támasztotta fel Fiát a halálból, öröm énekelni, imádkozni, igét hallgatni a hívek gyiilekezetébeii^I4«^éSpét?-4iétesér- P /N tékű, amit ezért kárpótlásul egyebütt kapsz. Ne feledd, hogy „ama nagy napon“ nem lesz könnyű ennek a világnak számot adni a kicsapongással, dorbézolással, rút bűnökkel befeketített vasárnapért. Hagyd el hát, ami eddig örömmel kecsegtetett és gyakran a kiábrándulás keserűségével fizetett és halld meg: „boldogságra, szent örömre“ hív a templom. Hív a templom téged is, aki eddig félre vonultál közönyösségeddel, rejtett bánatoddal, vagy sértődöttségeddel. Igaz, hiú, önző, irigy világban élünk. De éppen itt van a gyülekezetnek a nagyszerű kiváltsága és missziója. Bűnös emberek a Lélek által azzal az imád- ságos „egyakarattal“ tudnak együtt lenni: bárcsak a Krisztus szeretete túlnőne bennük és köztük minden kicsinyességet, önzést és irigységet. Hogy te otthon is olvashatod az igét és imádkozhatsz? Kötelességed is ez, de nem mentséged. Érezned kell, hogy a hitre juttató és megvilágosító Szentlélek hív és gyűjt is. Ha van hited és imádságod, miért vonod el azt a gyülekezettől? Hiszen nékünk szükségünk van arra, hogy egymás hite által erősödjünk. Az igazi hit kialakulásához és fennmaradásához kell a gyülekezet. Nem gondoltál még arra, hogy félrevonulásodnak, ha nem is hitetlenség, de elferdült hitélet az oka?! A templom hasztalan megismétlődő hívása panasszá is lehet. Az égre mutató torony vádolhatja földiekhez tapadt szívedet; a hívó harang szava pedig süketségedet Isten parancsa meghallásában, a gyülekezet énekének hozzád elérő foszlánya pedig vádolhatja némaságodat Isten dicséretére,
