Harangszó, 1942

1942-05-10 / 19. szám

SS. évfolyim. Ali|ít«Hfti KAM BÉLA llll-kii. LaptaUfdonon Dunántúli Luthsr-Sztvatiá|­Mogjalanlk minden vasárnap. Inn*n "«Héklat tar.*» alatt kéthatsnként • KI8 HARANU5ZÓ. BaoWadt lapoki 035-ben a Jöjjetek 6nhoziánr. 930-ban a felvldókl luthtr 942-ben a Lelki Harmat. 1942 május 10. ORSZÁGOS evangélikus képes néplap. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk, Az Ür a ml oltalmunkI 19. szám. A laiMlail saarkHiM-kledéklvalelt GYÖK II., Fetlfl-tér I, Iliflaotéel árai aegyeááTra 1 P 31 (Illát, táláéra 2 P 4t (lllár, agy árra 4 P M (lllár. Ceoportoa kAlááeeal 18%-oa kadTaimáay. Amerikába egéai érre 2 dollári az utódálla­mokba bík. érre l.M R. Poetacsekkezámla 31,111 Édesanyákat kérünk! Kihez mehetnénk? Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad. Ján. 6 :68. Manapság nagyon sokak ajkáról hallani ezt a kérdést: Kihez mehet­nénk? Ez a kérdés ugyanis a baj­bajutott, tanácstalan ember kér­dése. Sokan vannak, akik azért ke­resik Jézust és azért követik, hogy bajukból kiszabadítsa őket. A mai világban különösen látni, hogy a szegény és bajbajutott ember egyetlen segítője és pártfogója az Isten. De ez a kérdése a számító s az életét minél, kényelmesebben, elő­nyösebben berendezni akaró em­bernek is. Hányán vannak, akik azért tartanak Jézussal, mert úgy gondolják, hogy a legérdemesebb keresztyénnek lenni. Ezek jólétet, rangot, dicsőséget, anyagi előnyö­ket várnak Tőle. Sokan vannak, akiket a bizony­talanság sodor Jézushoz. Ügy gon­dolkoznak, hogy ebben a mai vi­lágban, ahol olyan sokféle igazsá­got hirdetnek s ahol olyan sokat kellett már csalódniok az emberek­nek, legjobb lesz Jézusnál megál­lapodni. Péter is ezt kérdezte, de az ő kérdése felelet volt egyúttal. Azért tett bizonyságot Jézus mellett, mert nála azt kapta meg, amit se­hol másutt a világon, az Igét, s az örök élet ígéretét és bizonyossá­gát. Nem az kötötte Pétert Jézus­hoz, amit várt tőle, hanem az, amit már kapott, amivel tele volt a szí­ve. Téged mi köt hozzá? Ne feledd, sokat kaptál már tőle. Mondd te is Péterrel: Kihez mehetnénk? Csak Hozzád Urunk! Joób Olivér. Az emberiség roppant harcát nemcsak a tenger fenekén és a zuhanóbombázókon vívják, hanem a bölcsők és anyaméhek és anya­szívek titkos világában döntik el. A mi halálraszánt népünknek anyákra van szüksége, akik gyer­meket szülnek. Nemcsak azoknak kell magyar életet a világra hozni, akik a le­fitymált „alsó“ néposztály veríté- kes kenyerén vergődnek, hanem gyermeket kell szülniök a külön gyermekszobában nevelkedett höl­gyeknek is, akik többször forgat­ják a tenniszütőt, mint a főzőkana­lat és akik többet költenek szép­ségápolásra, mint amennyi a cse­lédsorsot vállaló sokgyermekes anyáknak táplálkozásra kerül. Aki feleségsorsot vállal, az hor­dozza az. anyasors terhét és gyü­mölcsét, mert enélkül csak házas életet él, de nem él családi életet. Aki férjhez ment, az ne pompázni, ne virágozni akarjon, hanem gyü­mölcsözzék. Népek sorsát a munkamezőn dí­jazzák. Édesanyák kellenek, akik dolgoznak. Igazán dolgozni, verí- tékes lemondásban újjáförödni, csak a jövendőért, a gyermekért vagyunk képesek. Az öncélú mun­ka: állati munka. Édesanyák kellenek, akik mun­kaiskolává nevelik környezetüket, akikről könnyes szemmel énekli az utódok szíve: Éjszaka font, nappal mosott... 1 Édesanyák kellenek, akik nem féltik puhányra ápolt kezüket és lányos alakjukat a munkától, akik nem szoptatós dajkákkal nevelte­tik csemetéiket, hanem mindent ön­maguk]^ adnak. .Édesanyák kelle- neJí^akJkníék^ néni az öltözködés a^mkidenük, hanem maguk öltöz- íetjjtf Korán-1 reggé! gyermekeiket. ö H Y v T K Z*' Családi életek romjait a henyeség köveiről lehet felismerni. A nő job­ban elromlik munka nélkül, mint a férfi. A nemzeteket, fajokat azok a közös erők hordozzák az örökké- lét felé, amiket a bölcsőből, az anyatejből, a családi házból, a böl­csődalból és faji erkölcsökből nye­rünk. Nékünk magyar édes­anyák kellenek! Magyar édesanyák, akik jobban ki tudják varrni népi hímzéseinket, mint ahogy a divatlapot ismerik. Magyar édesanyák kellenek, akik jobban tudják énekelni népdalköl­tészetünk gyöngyeit, mint elzon­gorázni a Mondschein-szonatát. Magyar anyák kellenek, akik nem azt vallják, hogy a faluról há­zukba szakadt cseléd annál jobb, minél ostobább, hanem akik család­tagnak tekintik és megmentik lel­kének liliomporát a város utca­szemetjétől. Magyar anyák kelle­nek, akik a lilára dagadt kezű mo- sónéban magyar anyasorsnak fájó közösségére rettennek. Magyar anyák kellenek, akik magyar ru­hában ismertetik meg a világgal fajtánk szépérzékét! A hősi élethez mindenekelőtt hit kell. Nékünk hívő édesanyák kelle­nek. Akik maguk tanítják gyerme­keiket imádkozni. Akik maguk fog­ják kézen és vezetik az Isten há­zába. Akik maguk tanítják csoda­szép énekeinkre a gyermekajak szent hegedűjét. Hívő édesanyák kellenek, akik jobban ismerik a Bibliát, mint a romi kártyát. Hívő édesanyák kellenek, akiknek haj­lékában Isten dolgaival foglalkozó egyházi lapjaink harangoznak egészséges világnézetet, nem pedig a színházi lapok léha fecsegései ordítanak a szellem igényének sze­génységéről. ___

Next

/
Oldalképek
Tartalom