Harangszó, 1942
1942-05-10 / 19. szám
HARANGSZÓ i 942 május 10. _148________________________ Any ák napján az Isten szent arcát keresem. Hálát adok néki, hogy nékem igazi édesanyát adott és könyörgök veletek együtt: adjon minden magyar házba igazi édesanyát! Bácsi Sándor. Az. újjászervezett leventemozgalomba az egyházak is bekapcsolódnak. Április 20—24-ig a római katholi- kus lelkészek részére Érden már vezetőképzőtanfolyamot is tartottak. Mint halljuk, hasonló tanfolyam lesz a protestáns lelkészek részére is. — örülünk annak, hogy az újjászervezett leventemozgalomban az egyházaknak is helyet és kezet adnak. A mi egyházunknak is. Örülünk, mert tudjuk és érezzük, hogy van feladatunk, amit itt nekünk kell elvégezni: az evangéliumot ebbe a nagyszerű nemzetnevelő intézménybe s általa a társadalomba jobban belevinni. 25 millió pengő. Évről-évre ránk tör az árvíz veszedelme. Amikor veszedelem van, első feladat, hogy elhárítsuk. Az állam nagy erőfeszítéseket tesz e célból s a társadalmat is mozgóisten nélkül. • Elbeszélés. Irta: Dr. Schlitt Gyula. (Folytatás.) András kissé megáll. Levegőt vesz, mert nagyon nehéz a szíve. Nézte a lelkészt s mikor látja, hogy megértéssel, kíváncsian hallgatja, tovább megy vallomásában. — A gazember rávett — folytatja —, hogy tegyünk el láb alól egy amerikai urat, ki üzleti ügyeit intézte Hamburgban s raboljuk ki. Moger szerint gazdagnak kellett lennie. Már régóta figyeli és ismeri az amerikainak összes életviszonyait. Ismerte szokásait és tudta a napnak mely szakában hol tartózkodik. Ki is dolgozta a tervet és egy este elémtárta. Oly egyszerű volt és veszélytelen, hogy kaptam rajta. Vagyont, gazdagságot ígért a gaztett elkövetése s vakká lettem. Csak a tömérdek pénzt láttam, a dollárokat. András megtörölte homlokát. Melege lett hirtelen. Újra átélte a bűnös tervez- getések minden izgalmát. Felveti szemét egy pillanatra a lelkészre és folytatja: — Az amerikai esténként, ha a kikötőben kicsit lecsendesedett az élet, sétálni szokott az Elba partján. Minden este és mindig ugyanabban az időben. A terv az volt, hogy a városon kívül yé^zünk vele, követ kötünk a nyakára, sít ja. Senki nem maradhat tétlen, mégha nem őt fenyegeti is a baj. Az idei árvízveszedelem megszüntetésére a kormány 20 millió pengő hitelt engedélyezett, a társadalom pedig közel 4 és fél millió pengőt gyűjtött. Az Országos Szociális Felügyelőség úgy osztja ezt szét, hogy belőle a leginkább rászorultak, elsősorban a sokgyermekes károsultak kamatmentes kölcsönt, vagy kivételes segélyt kapjanak. Bizonyára ezzel csökken az árvíz okozta nyomorúság. Itt azonban nem lehet megállni. Mikor veszedelem van, van egy másik feladat is, hogy egymás kezét jobban megfogjuk, egymás fájdalmát jobban átérezzük, jajszavát jobban meghalljuk s a veszedelem összekovácsoló ereje által jobban testvérekké legyünk, egymás sorsához, szívéhez és minden nyomorúság megszüntefőjének, az Istennek szívéhez közelebb kerüljünk. A mennybemenetel ünnepe. Pünkösddel együtt a mostoha-ünnepek közé tartozik. Már abból a szempontból, hogy az emberek mit csinálnak vele. A konfirmáció áldozócsütörtöki ünneplése nagyon emberi szempontokra irányítja a figyelmet. Legtöbbnyire a bevisszük messze a tengerre és bedobjuk. Oly egyszerűnek látszott az egész, hogy hitványságomban minden különösebb iélekmegmozdulás nélkül kezet adtam a cinkosságra és részességet vállaltam a gaztett elkövetésében. — És meg tudta tenni? — kiált önfeledten a lelkész, mint aki nem tud benne hinni. — S megölték azt az ártatlan embert? — Várjuk csak sorját, tisztelendő úr — mondja András s tovább fűzi szavait. — Másnap akartuk végrehajtani. így beszéltük meg. Előtte való éjjel azonban nem tudtam aludni. Nem jött álom a szememre s hánykolódtam az ágyban. Megmozdult bennem a lelkiismeret. Százszor végig gondoltam az egészet, végig csináltam képzeletemben, megbíráltam, elemeire bontottam a tettnek minden mozzanatát s arra a meggyőződésre jutottam, hogy semmi baj nem származhat belőle. Minden eshetőséget számításba vettem s nem érhet meglepetés. A dolog titok marad. És... és még sem tudtam megnyugodni. Igyekeztem magam meggyőzni, hogy nincs okom félni és mégis féltem. Hiába volt minden érv. Fúrt, faragott valami bennem s megdöntött minden elképzelt biztosítékot, amit felvonultattam önmagam biztatására. Átéltem ez éjjel gyermekkoromtól fogva életemnek minden percét. Láttam családomat, éreztem szegénységemet és mindez csábított, ösztökélt. Láttam Bodónét, konfirmandus gyerekeinkben gyönyörködünk. Nem látjuk meg a maholnap ifjúvá és hajadonná serdülő gyermekeink számára még a konfirmációnál is nagyobb jelentőségű eseményt: azt, hogy a mennybemenetel által vált valóra Jézus Krisztus mindennapi jelenléte velünk. A konfirmációi szép ünnepélyből minden leköti a figyelmünket, de már az úrvacsora, a legfontosabb, mellékes körülménnyé válik sok helyen. Az úrvacsora kezdetén egyszerre mozgolódás támad a nagy gyülekezetek templomában és kivonulnak azok, akik elfeledkeznek arról, hogy most kellene igazán együtt imádkozni az Úr asztalához először járuló gyermeksereggel. Ez is azt bizonyítja, hogy Isten nagy cselekedetei elhomályosodtak előttünk a mi értelmetlenségünk és bűneink miatt. Az ember cselekedetét fontosabbnak tartjuk, mint azt, hogy mit tett értünk Isten. Mostani mennybemeneteli ünneplésünkben fontoljuk hát meg ennek az ünnepnek örök nagy üzeneteit: 1. Jézus Krisztusé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28 : 18, Márk 16 : 19). — 2. Jézus Krisztus, a mi Urunk vele van az Ö népével mindenkor (Máté 28 :20, Cselekedetek 1 : 8/a, Márk 16 : 17—18. 20). — 3. Nagyszerű feladatokat bíz az övéire: kereszteljenek és tanítsanak minden népet az evangéliomra. (Máté 28: 19—20/a, Márk 16 : 15—16, Cselekedetek 1 : 8/b). — 4. Nem ítélgethető és visszautasítható földi megjelenéssel, hanem, az Ő végső és kizárólagos uralmát jelentő mennyei dicsőséggel jön majd vissza és veszi teljes uralmába a világot. Jaj a hiteleneknek, üdv a híveknek! (Cselekedetek 1 :11/b, Filippi 2:9—11, Jelenések 1:7, 20 : 11—15, 21 : 1—7.) Ittzés Mihály. amint fitymálta fiamat. Epe szorult a számba s oly' elkeseredést éreztem minden iránt, ami élet, hogy gyerekjátéknak tűnt fel az amerikainak meggyilkolása. — Rettenetes! — szisszen fel a lelkész. András nem is hallotta, már annyira bent él a mesében s folytatja szinte lázasan: — Nem volt azért nyugtom. Felemelkedtem ágyamban, hogy lássam, világosodik-e már? Nagyon vágyódtam a hajnali fény után. Az ablakra néztem, de még semmi szürkület. Vissza akarok feküdni s egyszerre meghűl bennem a vér. Amint elfordítom az ablaktól fejemet, szemembe ütközik a sötétségből valami keresztformájú fényesség, összerezzenek. Nézem erősen. Határozottan kereszt. Két keresztbe fektetett fénysáv lóg a sötétben. S mintha élne a fényesség. Vibrál. Reszket. De a fénye hideg. Komoly. Fenyegető. Minden hajamszála égnek áll... Mi ez?... Nem láttam még, pedig már két hónapja alszom ebben a -szobában. Nem mertem felkelni, hogy megnézzem. Szégyellem bevallani, de nem mertem. Féltem. Már valami írásfélét is véltem rajta olvasni. Néztem, néztem, de nem tudtam kivenni, mit jelentsen az írás. Csak ültem vacogva az ágyban s néztem a rámmeredt fénylő keresztet. Mintha megbűvölt volna. Néha most már valóban úgy láttam, hogy él. Mozgatta két karját. Felém nyújtotta, hogy magához
