Harangszó, 1942

1942-04-05 / 14. szám

33. évfolyam. Alapította) KAPI BÉLA lflO-b.n. Laptulajdono«» Dunántúli Luth«r-8zövstség< .VeRjalerlSc mlndfln vasár nap ingy«n molléklat *.»'•*» alatt UthetankAnt a KIS HARANG8Z0 Baolradt lapoki 935-ben a Jöjjetek én boriim 9?8-ban a felvidéki Luther 942-ben a Lelki Harmat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES KÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ö velünk, ki ellenünk, Az Űr a mi oltalmunk! 14. szám. A laramánl nerkaeatl-kladéktoalela GYŐ1 II., Fet0fi-Ur I. Xliflsatéel árai atlyedéTra 1 P 21 fillér, félévre 2 P 4« fillér, «gy évra 4 P 69 fillér. Cioportoa kftldéeeal 10%-oa kadvasBéay. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla- saokba % érre 1.60 K. Poatacaekkazámla 39,1)1 BzérA holt meg és támadott Pel íhds^íus, hogij mind holtohon, mind étöhön uralkodjék. Kom. 14:9. «»«»»« =«*»«♦«<*>»«»®»fr»®»®»»»»»®»®»»»®»«»«»«»*»®» Ne féljetek! „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust kere­sitek. Nincsen itt, mert feltáma­dott, amint megmondotta volt.“ Máté 28, 5—6. Az élet és halál, változás és el­múlás gondolatával kezdettől fogva sokat foglalkozott az ember. Ami­dőn látta, hogy e világon minden változó és múlandó, önmagára sem várt egyebet, mint enyészetet és halált. Eme sötét gondolat örökös remegésben tartotta az emberi szellemet. Ütját állta, akaraterejét lebilincselte. Miért is repüljön ma­gasabb cél felé? Hiszen a sírnál úgyis vége mindennek. Ámde a mennynek és földnek hatalmas Ura, aki még a legparányibb férget is bizonyos célból teremtette, azt akarta, hogy az emberi lélek ön­tudatra jusson s megismerje a célt, amelyre teremtetett. Elküldötte .Jézus Krisztust, hogy a földről az égbe, a sírról a feltámadás gondo­latához vezérelje a lelkeket. Jézus Krisztus pedig mennyei Atya aka­ratához híven hintette az evangé­lium magvait az emberi lelkek föld­jébe. Óh de ezek a magvak nem mindenütt találtak termő talajra, s Isten Fiának jutalma e földön a Golgota kínos keresztje lett. Ügy látszott, hogy vége van minden­nek! A bit ismét kétséggé válto­zott vissza, a remény magas röpté­ből szárnyaszegetten hullt alá a földre, a tanítványok szétoszlottak, mint a pásztor nélküli nyáj. De jött a harmadnap hajnala. A sír üres, a kő elvétetett és hang­zott az örömteljes angyali szózat: „Ti ne féljetek! Nincsen itt, mert feltámadott!“ Ha az első húsvét verőfényes reggelén ezek a magasztos igék foglalkoztatták a világot, foglal­kozzunk mi is. ma velük. De vi­gyázzunk, el ne tévelyedjünk! Mert nem azok nyernek örök életet, akik a Krisztusban csak hisznek, hanem azok, akik egyszersmind ő benne élnek. Azért ne féljetek, hanem ma A keresztfán elrejtett élet. Az ember bűnből megváltott éle­téről prédikál a golgotái kereszt. Lássuk be bűnösségünket, elveszett, elkárhozott voltunkat, erőtelen te­hetetlenségünket. Lássuk meg, hogy egyedül Jézus váltsághalála segít rajtunk. Ragadjuk meg hit­tel Isten ígéretét. Hitünk a bűnbá­nat útján, a bűn megtagadásán át vezessen Istenhez. Legyen bizodal- munk abban, ki atyai szerétéiből értünk szent Fiát halálra adta. Higyjünk abban, ki Jézus szenve­dését és halálát nekünk igazságul betudja. Engedelmeskedjünk an­nak, ki a keresztfán megváltott éle­tünket tartja átlyuggatott kezében. Tudjuk és akarjuk tudni, hogy ó- emberünket meg kell feszíttetni, hogy megerőtelenüljön a bűn teste, meg kell halnunk vele, hogy vele együtt feltámadhassunk. — Való­ban a kereszten van elrejtve az em­ber megváltott élete! ■— D. KitgBtűr ( iefwhM* húsvét napján, a feltámadás öröm­ünnepén örüljetek és adjatok hálát Istennek, hogy Jézus Krisztust fel­támasztotta halottaiból. Mindnyá­jan pedig törekedjünk arra, hogy Krisztus mi értünk, mi bennünk is támadjon fel, hogy örömben és bánatban, életben és halálban ez legyen a mi hitvallásunk: Jézus él, mi is élünk! Jézus feltámadott, mi is feltámadunk! Hári Lipót. Lássuk meg bűneinket! Krisztus keresztjét is az emberek bűne faragta és faragja azóta is szakadatlanul. S minden kereszt egy-egy vád ellenünk. S míg mi magunk ezernyi panasszal ostro­moljuk az eget, hogy nem vezet mindig rózsás útakon, addig kímé­letlenül terheljük még szerettein­ket is nehéz keresztekkel, melyek alatt azok roskadoznak. Milyen szomorú kép ez! Krisztus keresztje azért vonul végig ma is köztünk, hogy meglássuk rajta bűneinket. Meglássuk, hogy az életet nem azért adta az Isten, hogy a bűn uralkodjon a világon. Meglássuk azt is, hogy az életet nem az Isten próbáló keze teszi nehézzé, hanem a magunk gyarlósága. Ez a meg­látás hadd alázzon meg bennünket, hadd borítsa el könnyel a lelkün­ket. Mert csak a magábatért és bű­neit megbánó léleknek lehet a ke­reszt alatt reménysége a feltáma­-4á«a! p D. Raffay Sándor, ltom ) M. / A goügoíal kérészi. 1942 április 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom