Harangszó, 1942
1942-04-05 / 14. szám
33. évfolyam. Alapította) KAPI BÉLA lflO-b.n. Laptulajdono«» Dunántúli Luth«r-8zövstség< .VeRjalerlSc mlndfln vasár nap ingy«n molléklat *.»'•*» alatt UthetankAnt a KIS HARANG8Z0 Baolradt lapoki 935-ben a Jöjjetek én boriim 9?8-ban a felvidéki Luther 942-ben a Lelki Harmat. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES KÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ö velünk, ki ellenünk, Az Űr a mi oltalmunk! 14. szám. A laramánl nerkaeatl-kladéktoalela GYŐ1 II., Fet0fi-Ur I. Xliflsatéel árai atlyedéTra 1 P 21 fillér, félévre 2 P 4« fillér, «gy évra 4 P 69 fillér. Cioportoa kftldéeeal 10%-oa kadvasBéay. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla- saokba % érre 1.60 K. Poatacaekkazámla 39,1)1 BzérA holt meg és támadott Pel íhds^íus, hogij mind holtohon, mind étöhön uralkodjék. Kom. 14:9. «»«»»« =«*»«♦«<*>»«»®»fr»®»®»»»»»®»®»»»®»«»«»«»*»®» Ne féljetek! „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.“ Máté 28, 5—6. Az élet és halál, változás és elmúlás gondolatával kezdettől fogva sokat foglalkozott az ember. Amidőn látta, hogy e világon minden változó és múlandó, önmagára sem várt egyebet, mint enyészetet és halált. Eme sötét gondolat örökös remegésben tartotta az emberi szellemet. Ütját állta, akaraterejét lebilincselte. Miért is repüljön magasabb cél felé? Hiszen a sírnál úgyis vége mindennek. Ámde a mennynek és földnek hatalmas Ura, aki még a legparányibb férget is bizonyos célból teremtette, azt akarta, hogy az emberi lélek öntudatra jusson s megismerje a célt, amelyre teremtetett. Elküldötte .Jézus Krisztust, hogy a földről az égbe, a sírról a feltámadás gondolatához vezérelje a lelkeket. Jézus Krisztus pedig mennyei Atya akaratához híven hintette az evangélium magvait az emberi lelkek földjébe. Óh de ezek a magvak nem mindenütt találtak termő talajra, s Isten Fiának jutalma e földön a Golgota kínos keresztje lett. Ügy látszott, hogy vége van mindennek! A bit ismét kétséggé változott vissza, a remény magas röptéből szárnyaszegetten hullt alá a földre, a tanítványok szétoszlottak, mint a pásztor nélküli nyáj. De jött a harmadnap hajnala. A sír üres, a kő elvétetett és hangzott az örömteljes angyali szózat: „Ti ne féljetek! Nincsen itt, mert feltámadott!“ Ha az első húsvét verőfényes reggelén ezek a magasztos igék foglalkoztatták a világot, foglalkozzunk mi is. ma velük. De vigyázzunk, el ne tévelyedjünk! Mert nem azok nyernek örök életet, akik a Krisztusban csak hisznek, hanem azok, akik egyszersmind ő benne élnek. Azért ne féljetek, hanem ma A keresztfán elrejtett élet. Az ember bűnből megváltott életéről prédikál a golgotái kereszt. Lássuk be bűnösségünket, elveszett, elkárhozott voltunkat, erőtelen tehetetlenségünket. Lássuk meg, hogy egyedül Jézus váltsághalála segít rajtunk. Ragadjuk meg hittel Isten ígéretét. Hitünk a bűnbánat útján, a bűn megtagadásán át vezessen Istenhez. Legyen bizodal- munk abban, ki atyai szerétéiből értünk szent Fiát halálra adta. Higyjünk abban, ki Jézus szenvedését és halálát nekünk igazságul betudja. Engedelmeskedjünk annak, ki a keresztfán megváltott életünket tartja átlyuggatott kezében. Tudjuk és akarjuk tudni, hogy ó- emberünket meg kell feszíttetni, hogy megerőtelenüljön a bűn teste, meg kell halnunk vele, hogy vele együtt feltámadhassunk. — Valóban a kereszten van elrejtve az ember megváltott élete! ■— D. KitgBtűr ( iefwhM* húsvét napján, a feltámadás örömünnepén örüljetek és adjatok hálát Istennek, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta halottaiból. Mindnyájan pedig törekedjünk arra, hogy Krisztus mi értünk, mi bennünk is támadjon fel, hogy örömben és bánatban, életben és halálban ez legyen a mi hitvallásunk: Jézus él, mi is élünk! Jézus feltámadott, mi is feltámadunk! Hári Lipót. Lássuk meg bűneinket! Krisztus keresztjét is az emberek bűne faragta és faragja azóta is szakadatlanul. S minden kereszt egy-egy vád ellenünk. S míg mi magunk ezernyi panasszal ostromoljuk az eget, hogy nem vezet mindig rózsás útakon, addig kíméletlenül terheljük még szeretteinket is nehéz keresztekkel, melyek alatt azok roskadoznak. Milyen szomorú kép ez! Krisztus keresztje azért vonul végig ma is köztünk, hogy meglássuk rajta bűneinket. Meglássuk, hogy az életet nem azért adta az Isten, hogy a bűn uralkodjon a világon. Meglássuk azt is, hogy az életet nem az Isten próbáló keze teszi nehézzé, hanem a magunk gyarlósága. Ez a meglátás hadd alázzon meg bennünket, hadd borítsa el könnyel a lelkünket. Mert csak a magábatért és bűneit megbánó léleknek lehet a kereszt alatt reménysége a feltáma-4á«a! p D. Raffay Sándor, ltom ) M. / A goügoíal kérészi. 1942 április 5.
