Harangszó, 1941
1941-02-09 / 6. szám
44 HARANGSZŐ 1941. február 9. amelyek (^ismeréssel szóltak róla, Mert, ha ő nincs, az igazság soha napfényre nem kerül. Egy napon aztán levelet hozott a posta, s ebben a levélben engem szemrehányással illetett Heszler Samu bátyánk, mert a napilap szerkesztősége útján megtudta, hogy az egész esetet — mint fiatal jogás2kodó lelkész — én vittem a nagy nyilvánosság elé, én mutattam rá arra, hogy a felébredt lelkiismeret kényszerítő hatalma alól senki sem menekülhet. Már t>edig az, hogy abban a többszörös rablógyilkosban felébredt a lelkiismeret — egyedül Heszler Sámuel evangélikus lelkipásztor érdeme volt. Biztosan tudom, hogy amiként én megille- tődéssel olvastam halála hírét — úgy bizonyos, hogy — ha még él — megille- tődve, könnyes szemekkel olvasta e hírt a fegyházból szabadult testvér. Dr. Mohácsy Lajos. Hazatért gyülekezeteink. Nagyvárad. Nincs olyan egyház, mely a maga önállóságát ne küzdelmek árán vívta volna. ki. Még azok az erdélyi egyházak is, melyeket a fejedelmek kegye hozott létre s látott el minden jóval, donáció- val, kegyszerekkel, sőt papjai részére nemesi levéllel (Bethlen Gábor 1629. júl. 13.) is, még ezek a kegyelt egyházak is keservesen kellett, hogy küzdjenek az ellen- reformáció nehéz éveiben, míg végre aztán elérkezett az az idő is, melyben törvény biztosította az egyház fennállását, fejlődését, jövendőjét. Így volt ez Nagyváradon is. Dráveczky cs. és kir. ezredes Északbiharba a birtokára a Rajna-mellékéről munkásokat hoz be, kik tanítójukkal (1804.) telepednek le Nagyváradtól északkeletre, a mai Ér- Olasziba, akkor Sváb-Olasziba, hol iskola, templom, papiak épül, bizonnyal a földesúr támogatásával. Ez az első komolyabb megfészkelése a lutheránizmus- nak Biharban. K öleséri (1558.) nagyváradi ifjú Luther szellemében tartott prédikációit csakhamar elnyomta a mind erősebben feltámadt német ellenszenv. Erre a svábolaszi településre felfigyelnek a Váradon, mint Erdély kapujában lassanként innen is, onnan is letelepedett középosztályhoz, főkép a kereskedővilághoz tartozó evangélikusok s csak örömmel fogadják az akkor várparancsnok, Roth nejének, báró Podmaniczky Johannának ama hívását, mely a vár egy tágas termébe gyűjti össze a város lutheránusait, hogy a svábolaszi lelkész prédikációját meghallgassák, az Ür szent vacsorájával éljenek. Mikor a várparancsnokot elhelyezik innen, az evangéliom megízlelt édes gyümölcsét nem tudják feledni s egy-egy módosabb atyafi tágasabb szobájában jönnek össze; ha a svábolaszi lelkész nem jöhet, ők maguk olvasnak fel prédikációt s imádkoznak, akárcsak az első keresztyének. A svábolaszi evangélikus egyház az 1840-es években, talán belső bajok miatt, megszűnik s az ottani evangélikus hívek egyházi vagyonukkal együtt a református egyházba olvadnak be (a jelenlegi ref. lelkész az evangélikus templomból átalakított papiakban lakik) s Nagyvárad | gondozását hol Nagykároly, hol Tokaj, hol Nyíregyháza veszi át s tőle telhetőén • gondozza is, az akkori körülmények kö- i vetelte háromnyelvű istentiszteletek tar- j tásával. Midőn Nagyvárad szerencsés fekvésé- : nél fogva kezdte kiheverni a hadakat, I tűzvészeket, mind többen telepednek le ; falai között, mindenféle nemzetségből s ■ vallásból valók, így természetesen evangélikusok is, úgy, hogy erősen kezd feltámadni náluk az önállósítás vágya. Midőn Fidi István vaskereskedő és városi tanácsos kerül mint gondnok Nagyváradi evangélikus templom. (felügyelő) az egyház élére, azonnal megteszi a lépéseket ez irányban. Igen ám, csakhogy akkor már az ellenreformáció elvégezte sikeres munkáját s a kath. egyház hatalomban, vagyonban irányadó s a város földesura lett, kitől engedélyt kellett az ily alakuláshoz kérni. Persze nem kapta meg Fidi (a család nemescsói származás, ez a nemesi neve is) az engedélyt, úgy, hogy a királyig megy -kérésével, mit hosszas in- stanciázás után megkap s a vármegye beiktatja az egyházat a templomteleknek megvett (4000 Rhenus forint, 1811.) s jelenleg is templomtelekül szolgáló birtokba. Ezután jött az imaház (oratórium) építés, mely egész 1903-ig szolgálta ki a híveket, mikor is Petz műegyetemi tanár tervei szerint megépült templom 1903. július 5-én Zelenka Pál püspök által nagy öröm- és hálaérzések között fölszenteltetett. Az első lelkész Greskovits József volt, aztán következett Lányi Sámuel, dr. Glatz Sámuel, az építési alapot gyűjtő Rimler Károly s az építő jelenlegi lelkész Materny Imre. 1906-ban egy Miskolcról származott nő, Tverdán Istvánná született Brezányi Borbála hagyományából megépül az iskola, mely a román uralom lelket emésztő, mindenben akadályt kereső s azonnal hadbíróság elé állítással fenyegető uralma dacára megőrizte nyelvünket, önállóságunkat, ha nagy-nagy anyagi áldozatokkal is. Ma az egyház híveinek száma, a Fidi által egybeállítptt 340 lélekről közel 2000-re gyarapodott a szomszéd községekbe földvásárlás végett telepedett brezovai, szarvasi, csabai, mezőberényi hívekkel együtt, sőt a visszatérés alkalmából főként Dunántúlról sok intelligens családdal szaporodik az egyház. Erre különben is nagy szükség van, mert a román megszállás alkalmával mintegy 40 hivatalnok, tehát inteligens család mondott búcsút az egyháznak. Huszonkét évig az aradi zsinatpresbiteri egyházhoz tartoztunk, melynek áldott emlékű főpásztora, Frint Lajos aradi lelkész, mint superintended volt, felügyelője jószáshelyi Purgly László, ki az ott maradt részeken ma is az. Mindenből, így a nagyváradi evangélikus egyház történetéből is a nagy Isten segítő kegyelme érezhető ki. Megsegít Ő, csak mi ne legyünk hűtlenek hozzá s ahhoz a földhöz, mely eddig is jóságosán, minden kényszer nélkül el- és fenntartott, hol élnünk, halnunk kellt M. Csak a gyenge él önmagának!... Az erős Odaveti vállát a közös teher alá. Gyámiiitézeti adományoddal vallomást tész arról: hova tartozol! Télítábor — Ifjúsági konferencia. Most már elég gyakran halljuk, hogy hol itt, hol ott összejött egy sereg fiatalember, bevette magát egy hétre az iskola, vagy ifjúsági otthon falai közé és letelepedett Jézus Krisztus lábai elé, hogy igéjének fényében nézze s oldja meg életének nagy kérdéseit. Somogy ifjúsága Csurgón és Bábony- megyeren, Győr környéke Felpécen gyülekezett táborozásra. Legutóbb Sopronban volt ilyen télitábor, majd ennek befejezéséül ifjúsági konferencia. Ezen a konferencián, melyet a sop róni egyházmegyék ifjúsága részére rendeztek, Deák János dr. egyetemi tanár mondott megnyitót. Máté 8:23—27. alapján három dologról szólt benne: A nagy viharról, a megfélemledett tanítványokról és Jézusról, akin minden megfordul ezen a világon. Utána D. Kapi Béla püspök tartott előadást Isten üzenete a mai magyar ifjúsághoz címen. Isten mindenekelőtt azt üzeni az ifjúságnak, hogy szentségre hívta el, legyen megváltott gyermeke. Azután azt, hogy szeressék egymást. Maga Isten tanított erre azáltal, hogy a Fiát adta. A szeretet mindig áldozat. Benne adni kell és nem kapni.
