Harangszó, 1941
1941-02-09 / 6. szám
1941. február 9 HARANGIIG 45. Szeressétek egymást, az egyházat, a hazát, amelyben éltek, a nemzetet, amelynek közösségébe tartoztok. A harmadik üzenet az, hogy munkálkodjatok. A konferencia további során Bonnyai Sándor titkár arról beszélt, hogy mit válaszol az ifjúság az Isten szavára? Majd báró Podmaniczky Pál egyetemi tanár szólt a Bibliának erről az üzenetéről: Béküljetek meg az Istennel! Az ember élete menekülés az Isten elől. Isten azonban utána megy. Megszólítja s szembeállítja a Krisztussal, a Megfeszítettel. Itt elhallgat minden hazug magunkmentése. Krisztus által új teremtéssé akar Isten tenni. Délután Kovács Péter KIÉ titkár a paraszt életformáról beszélt és utána Darvas József tartott előadást. Másnap Lukács István lelkész Ifjúsági egyesületeink Isten mérlegén címen tartott előadást. Bonnyai Sándor és Wágner Aurél titkárok szóltak még az ifjúsághoz. A télitáborosok urvacsorázásával ért véget a konferencia. Nincs a földön nagyobb vígasztalás, mint amit Urad maga kínál és ad. Luther. Tanyán épült templom. Szegénylátogatásom alkalmával egyik tanyán 70 év körüli házaspárhoz vezetett utam. A férfi kosárkötéssei foglalkozik, felesége 4 éve nem lát. Nagyon megsajnáltam a két segítségre szoruló embert. Másnap kis kossárral karomon, elindultam a sáros tanyai útra. Nagy volt az öröm, amikor megérkezve a szegényes házhoz, kiraktam kosaram tartalmát s azután kitakarítottam a szobát, ami egyben konyha is. Mikor ezzel is végeztem, elővettem a bibliámat és beszéltem Krisztusról, a mi Megváltónkról. Mikor búcsúzásra került a sor, a két ember könnyezve köszönte meg szolgálatomat s én elhatároztam, ha tudok, úgy többször is segítségükre leszek. Így történt, hogy arra lévén utam, ismét betértem hozzájuk, ök kértek, hogy megint beszéljek Jézusról, mert ők templomba nem tudnak menni. Tudtukra adtam, hogy el kell mennem, de majd visszajövök egy kicsit később. Mikor visszamentem, a legnagyobb csodálkozásomra a munka félretéve, a szoba kiseperve, az asztal leterítve. Kérdeztem, miért ez a nagy változás, miért hagyták félbe a munkát? ök készek a felelettel, s mondják: Templom lesz, kedves nővér! Ekkor veszem észre, hogy még egy asszony van a szobában. Áhítatunkat befejezve, kértek, hogy vasárnaponként tartsunk istentiszteletet. Kimentem és az első vasárnap 16 ember volt a tanyai templomban s mindnyájan éreztük beteljesedni az igét: Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok én is!“‘ Így épült meg a tanyai emberek szívében a templom. Diakonissza nővér. Ylönen Reíno kiszabadult. Mikor Észtországot az oroszok megszállották, sokan gondoltak szorongással az Észtországban élő finneket gondozó s egészen az orosz határon lévő narvai gyülekezetben munkálkodó Ylönen Reino finn lelkészre, akit magyarországi tartózkodása alkalmával sokan megszerettek. Hosszú időn át nem lehetett róla hírt hallani, még diplomáciai úton sem. Végre január 6-án hazaérkezhetett Finnországba. Félévet töltött a szovjet-börtönben Tallinban és Leningrádban. Haza- érkezte után ezt írja: „Sokszor éreztem, hogy barátaim értem imádkoztak és ez volt egy Istennek csodája. Az úgy volt, mint a 124. Zsoltárban van írva. Nagyon örültem a fogházban, mikor szeptember végén hallottam, hogy egy darab a gyönyörű Erdélyből Magyarországhoz jutott. Csodálatosak vannak Istennek út- ják.“ A KŐ! A kő nehéz, a kő kemény. A kő durva, a kő hideg. Lehet hasznos, értékes, drága, lehet brilliáns, gyémánt csiszolva, csilloghat, mint túlértékelt ékszer, csak kő marad az, kő ... hideg ... Kő lehet a botránkozásnak, megütközésnek szomorú köve, csak a nyomorult életemnek ne legyen hozza semmi köze! A kő nehéz, a kő kemény, Hogy élő legyen, ehhez nincs remény! Pedig van kő, amelyik élő, amelyik beszél szüntelen nekem! Ez a kő a szegelet köve, Maga Krisztus, az örök kegyelem! Nekem a kő ne legyen hideg. Ne legyen soha testemnek éke! Nekem a kő szent s élő legyen: Fundamentum! Kegyelem! Béke!... Szirti János. Apró történetek. Egy evangélista naplójából A bizonyságtevő Krisztus vérének megváltó erejéről beszélt valakinek, aki már évek óta nem járult az Ür asztalához. Hívó szavára azonban így felelt az illető: „Régi divat az Úrvacsora!" Mire az evangélista csendesen így felelt: „Régi divat pokolba menni s mégse hagyták még el az emberek." # A bizonyságtevő szavaira kissé türelmetlenül így felelt egy ember: „Minek beszélsz? Én hiszek Istenben és Krisztusban..." Mire ezt a választ kapta: „Jól van jól, én elhiszem... De vájjon Isten is elhiszi-e majd Neked az ítélet napján?" # Egy ember dühtől vörösödő arccal szidta a bizonyságtevőt: „Bolond vagy, hogy minden filléred a templomra adod! Nézd meg, mire vitted! Mid van Neked?" S a bizonyságtevő mosolyogva feleit: „Hitem van. Te, ha megnáthásodsz, már kétségbe vagy esve, hogy jaj, mi lesz veled, meg kell halnod. Én nem félek meghalni. Nekem van valamim, ami neked nincs: minden félelemtől megszabadított lelkem." OLVASSUK A BIBLIÁT „Rövid az élet.“ Zsolt. 89:48. Február 9. — Tényleg rövid. Olyan, mint a virág (Jób 14:2), mint a fű (Zsolt. 9:5), mint a pára (Jakab 4:14). „Tenyérnyivé tetted napjaimat — Uram!“ (Zsolt. 39 :6.) Nem igaz, amit a bálokon sokan kiáltanak, hogy „sohse halunk meg!“ — Terveidből sohase felejtsd ki az Urat, mindig ezt kellene mondanotok: „Ha az Ür akarja és élünk, ím ezt, vagy azt fogjuk cselekedni.“ — Az a tudat, hogy az élet rövid, nem jogosít fel arra, hogy „átmulassuk“ — mert „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, azután pedig ítélet leszen". (Zsid. 9 :27.) Február 10. — Csak egyszer élünk. Lukács 16 : 19—31. Mentségül mondják ezt könnyelmű emberek olyankor, ha bűneikre figyelmeztetik, ha józanságra és mértékletességre intik őket. Igaz, hogy csak egyszer élünk, de ez arra intsen bennünket, hogy „vigyázók“ legyünk és hűségesen végezzük el az Űrtől reánk bízott feladatokat. A ‘szívtelen gazdag a pokol gyötrelmét megízlelve, ha onnan megszabadult volna — bizonnyal másodszor Istennek tetsző életet élt volna, de nem lehet, mert „onnét hozzánk át nem jöhetnek“. Csak egyszer élünk. Február 11. — Mégis még jobban rövidítjük az életet. Róni. 6 : 23. Csodálatos az az ellentét, ami az élettel kapcsolatban az ember szívében és életmódjában van.-„Csak az a vég, csak azt tudnám feledni“ — sóhajt az ember és hihetetlen erőfeszítéseket tesz, temérdek nénzt költ az élet meghosszabbítására. Ugyanakkor bűnös szenvedélyeivel, bűnös életével sietteti úgy a maga, mint embertársai halálát. így válik öngyilkossá és gyilkossá. Február 12. — Csak a hitetleneknek rövid az élet. Zsid. 13:14. Azoknak, akik nem tudják, hogy „jövevények és zsellérek vagyunk a földön“, hogy örök hazánk a mennyben van s akik azt hiszik, hogy a halállal minden befeiezödik. A hívő ember tudja, hogy a földi élet csak előkészület és a szíve felett boldogan hallja az Ür Jézus szavát; „Én vagyok