Harangszó, 1941

1941-12-14 / 50. szám

ü évfaiy*«, 50. szán Alapítottál KAPI BÉLA Laptalíjdoiou Dunántúli Luth«r-8zí*ets4g. Megjelsnlk mlndm vasárnap. Ingyen mai léklat tanét alatt kéthatanként a KI8 HARANQ8ZÓ. Beolvadt lapok: 935-bon a Jöjjetek öntioziám 938-ban a felvidéki Luthar. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Űr a ml oltalmunk! A Haraagné •aerkeiiti-kladóhlvatala 0 Y #1 II., Ntfll-tér I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 10 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba % évre 1.60 P, Postacsekkszámla 30,52# Az igaz Biró. „Eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ür ama napon, az igaz Bíró.“ (II. Tim. 4, 8/a.) A legridegebb elnevezés ez azok között, amelyekkel a szentírás Istent illetni szokta. Már maga a „bíró“ név visszariasztó. Akik ezt közülünk viselni szokták itt a föl­dön, eltávolodnak barátaiktól, csa­ládjuktól, még önmagukról is meg kell feledkezniük ha ... egy mind­ezek fölött álló hatalom, a „tör­vény“ megkívánja. Pedig a mi tör­vényeink földiek, éppen ezért hiá­nyosak. Azután hány biró túlteszi magát ezeken is, ha érdekei úgy kívánják. Istennél mindezekről nem lehet szó. ö annyira ismeri a törvényeket, hogy előtte „fénylik az éjszaka is, mint a nappal“. Any- nyira igaz, hogy nála „nincs vál­tozás, vagy változásnak árnyéka“. Mit tanuljunk hát meg erről az „igaz Bíró“-ról? Kettőt: féljünk tőle és szeressük őt. Félelemre sarkal mindenekelőtt a mai nap, ádvent harmadik vasár­napja. Mint valamikor a Messiást váró jeruzsálemiak hozsannás, pál­maágas ünneplésébe a megérkező Fiú könnyei, úgy vág bele a mi hangulatos karácsony-várásunkba is a mai vasárnap üzenete: „A fej­sze a fák gyökerére vettetett!“ Istennek az ő Fiában való meg­érkezése soha sem egyoldalú áldás, hanem ítélet is. Azért reszkessetek! A Tőle való félelemre tanítanak azután a mai világ eseményei. Valóban olyanokká váltak előtte a népek, mint „egy csepp víz a ten­gerben, mint porszem a mérleg serpenyőjén“, ö tart most ítéletet szerte e világon kicsinyek és na­gyok felett. Nem szólhatunk bele dolgaiba, nem adhatunk neki taná­csot, szent borzalommal csak arról tehetünk bizonyságot: „rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.“ Ha valaki e kettő mögött sem látná meg az „igaz Bíró“ kezét, megtapasztalja majd súlyát saját életében. „Az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek“ — mondot­ták a régiek. Ne dicsekedj hát az­zal, ha eddig elkerülted a megőröl- tetést. A Bíró ítélete csak késik, de el nem marad életedből. Gondolj a széke előtti megállásra! Pál apostol is erre gondol a fenti igében és jutalomról beszél vele kapcsolatban. Az „igazság koro­nája“, melyet tőle vár, jelenti az ő egész földi harcának dicsérő el­ismerését és az igazak közé sorol- tatását az ítélet napján. Ha pedig ezek is benne vannak a Bíró ke­zében, akkor el kell, hogy tűnjön szívünkből a félelem és helyet ad­Karácsony táján megnyílik az ember szeme. Jobban meglát olyas­mit, amit máskor nem vett észre. Meglátja az árvákat is. Karácsony táján megnyílik az ember szive is. Jobban kiárad be­lőle a szeretet, amivel máskor csak övéit ölelte körül. Körülöleli vele az árvákat is. Karácsony táján távolabb nyúlik ki az ember keze. Elér olyanokhoz, akiket máskor nem szokott meg- símogatni, vagy felkarolni. Elér az árvákhoz is. Ma ennek a látó szemnek jobban meg kell nyílni, ennek az érző szív­nek bőségesebben kell szeretetet árasztani és ennek a segítő kéznek jobban ki kell nyúlni az árvák felé. Jobban, fokozottabb mértékben, mint máskor. Ma megnőtt az árvák tábora. Azokhoz a gyermekekhez, akiknek I arcán a derűs mosoly fénye alatt is jón egy kérdésnek: hogyan jutott el az apostol ezek meglátására? „A hitet megtartottam“ — adja meg ő a választ. Az igazság koro­nája, tehát a hit jutalma. Más szó­val: a hívő ember állandóan egybe van kapcsolva hite által az Isten­nel, ezért nyeri el tőle földi élet­harcának dícséretét és az igazak köré soroltatást „ama napon“. Hiszel-e te az Istenben és aki őt veled megismertette, az Isten Fiá­ban ? Ez a mai igaz Bíróról szóló vasárnapnak alapkérdése. Ha „igen“-nel felelsz rá, nem ismered többé Vele kapcsolatosan a félel­met, hanem ma is és mindenkor szeretetét érezve fogod imádkozni: „Igaz Bíró légy irgalmas, hogy ne érjen kárhozat. Krisztusomnak ér­deméért enyhítsed én sorsomat.“ Dombi László. mindig meghúzódott az árvaság fájdalmának az árnyéka, hozzá­csatlakozott a hadiárvák szomorú csapata. Azoké a gyermekeké, akik ebben a most folyó háborúban vesztették el az édesapjukat. Ér­tünk lettek ők árvák. Apáik azért haltak meg, hogy nekünk szabad hazánk, nyugalmas otthonunk, bé­kés életünk legyen. Ha eljön a karácsony, ezeket a gyermekeket ki fogja örömtelen napjaikban örömben részesíteni? Ki fog nekik otthont, meleg ruhát, szeretetet adni? Nem kell árvasá­guk meglátására a szemünket ki­nyitni, szeretetünket rájuk árasz­tani és elhagyatottságukban segítő kezünket feléjük nyújtani? A honvédelmi miniszter ezeknek az árváknak az érdekében felhí­vással fordult az elmúlt napokban a társadalomhoz. Gondoljatok az árvákra! — hangzett lelkiismeretes Gondoljatok az árvákra! ÍÖ4I. december 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom