Harangszó, 1941
1941-10-26 / 43. szám
1941.' OKtObtri 26. I1ARAH.I1U 353 iámérétíen, veszélyes terepen utazva minden irtainak szüksége van úti kalauzra. E földi1 élet szörnyen veszélyes terep. A Biblia célhoz vezérlő, kitűnő kalauz. „Az én lábamnak szövétneke a te Igéd és ösvényemnek világossága!“ 119. Zsoltár 105. Egyszérű népünk legtöbbször nem válogatja meg olvasnivalóit. Ponyvairodalmat olvas. Veszi a vásári betyárhistóriákat. Abban az együgyű hiedelemben él, hogy minden nyomtatott írás jó, különben tiem nyomtatták volna ki. A könyvek értékét valaki így határozta meg: Amit nem érdemes másodszor is elolvasni, azt először sem érdemes! Nős, a Biblia olyan könyv, amelyet olvasói nem csupán kétszer olvasnak, hanem állandóan. Aki 10 éves korban elkezdte, 80 éves korban is újnak és frissnek fogja találni. Ilyen könyv nincs még egy a f.öidkerekségen! Magyar vallomások a Bibliáról: Bankigazgató: Unottan és csak szokás kedvéért ne vegye senki kezébe a Bibliát, mert elrejtőznek előle a mélységes gondolatok drága gyöngyei, melyek megannyi Ilidként kapcsolják oda az örök Istenhez a gyenge emberfiát. Rendszeres egymásutánban olvasom Bibliámat. Rendőrfőtanácsos: Mi nekem a Biblia? Az örök életre vezérlő kalauzom és szövétnekem, amelynek fényénél világosan, tisztán látom a Krisztust. Útmutató és zsinórmérték, lelkiismeretemnek egyensúlya. Miht könyv a legdrágább, a leg- becsesetíb, a leghasznosabb és a legkedvesebb. Polgári iskolai igazgató: Nekem a Biblia minden emberi szó fölött való tekintély, melynek személyemet, munkámat, egész életemet alárendelem. Ítélőtáblái bíró: Nekem a Biblia tükör, amelyben megláthatom igazi énemet... Ott fekszik íróasztalomon s egy kis zsebkiadása velem van úton is. Háztartásbeli nő: A Biblia egész életem vigasza ... Az élet nehéz óráiban az egyedüli támasz. Ha napi munkámtól fáradtan pihenni térek, előveszem a Bibliát. Ez a legjobb, legnemesebb olvasmányom. Magyar Biblia-Társulatot! Mind szorongatóbbá válik az önálló Magyar Biblia-Társulat alapításának szükségessége. Eddig más nemzet nyomtatta a magyar Bibliát. Véleményünk szerint az újjáéledő, magyar protestáns Sión van olyan életerős, hogy maga erejéből is ki tudná nyomatni saját Bibliáját! A finnek, dánok, svédek, norvégek, hollandok tudtak önálló Biblia Társulatot szervezni. Mi magyarok Isten kegyelme által nem volnánk arra képesek?! Háború előtti években átlag 80.000 P ráfizetéssel járt a magyar bibliaterjesz- tés. Ma ez a2 összeg legalább 200.000 P-t tenne ki. Ha 20.000 Biblia-perselyt protestáns családoknál, lelkészi hivatalokban, intézményeknél el tudnánk helyezni, évi 5 P átlagos gyűjtéssel 100.000 P-t lehetne összehozni. Ha komolyabban vesz- szük a bibliavasátrtapi offertórium előkészítését és beküldését-, abból is bejöhet 50.000 P. A megmaradó 50.000 P megajánlásokból volna fedezendő. Ha más keresztyén nemzetek a maguk Bibliáján kívül még más népek számára is tudtak és tudnak Bibliákat nyomatni, akkor nekünk a magunk Bibliájának költségeit ' habozás nélkül vállalnunk kell. A Biblia olyan könyv, amely minden áldozatot megérdemel. narmati Béla.Pál apostol írja és szétküldi leveleit. Idézetek Luther 95 tételéből. 1. Midőn a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus így szólt: Térjetek meg, azt akarta, hogy az ő híveinek egész élete e földön folytonos megtérés és bűnbánat legyen. 2. De e szó alatt „megtérés“ nem szabad a töredelmesség szentségét, vagyis a papi hivatal által gyakorolt gyónást és elégtételt értenünk. 3. Valamint nem is csupán a benső bűnbánatot érti az alatt az Ur; ameny- nyiben a benső bűnbánat rnitsem ér, ha vele a testnek külső megzabolázása is együtt nem jár. 4. A töredelmesség tehát nvndaddig tart, míg csak az ember önmagával elégedetlen, vagyis az igazi megtérés a mennyek országába való bemenetelig sohasem szünetel. 6. A pápa semminemű bűnt nem bocsáthat meg, csupán csak kinyilváníthatja s hirdetheti, mely bűnöket bocsátott meg az Isten; vagy pedig oly esetekben teheti azt, melyeket magának fenntartott; aki ezt figyelembe nem veszi, annak bűne teljesen megbocsátatlan marad. 7. Isten senkinek sem bocsátja meg bűnét, aki a nap mint helyettese előtt magát töredelmesen meg nem alázza. 21. Téyednek tehát a búcsú hirdetők, akik azt állítják, hogy a pápa bűnbocsánata folytán az ember mindén büntetéstől megmenekül és üdvöziil. 27. Hiábavaló üres beszéd az, midőn valaki azt hirdeti: Mihelyt a ládában megzörren a garas, a lélek azonnal megszabadul a tisztítótűzből. 36. Minden keresztyén, ki bűnei felett őszinte bánatot és keserűséget érez, a büntetés és bűntudat súlya alól teljes feloldozást nyer, ami őt bűnbocsátócédula nélkül is megilleti. 62. Az egyháznak igazi és valódi kincse az Isten kegyelmének és dicső- ; segenek szent evangéliuma. 94. Arra kell intenünk a keresztyéneket, hogy az ő fejüket, a Krisztust, kereszten, halálon és poklon keresztül követni igyekezzenek. 95. Hogy így inkább sokféle szoron- gattatás között jussanak be a mennyji országba, mintsem hogy magukat hamis békességgel áltassák. AZ ÓRIÁS. Lefojtott álmok, lenyűgözött vágytok, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló, Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék mi mind, akiknek óriások álmái Álmodni adta Isién: jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Ki hát az óriás? Az, kinek homlokán Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg: Ha kell: egy világ ellen, egyedül. Egyedül. Hallottátok ezt a szót? Ügy hangzik ez a szó, mint egy sirám. De úgy is, mint egy diadalkiállás! ISézzetek öt. Ott áll a szörnyű körben, Egy vas és arany gyűrű közepén. Sisakok, dárdák, kardok, koronák, Zászlók veszik körül. Egy embererdő, egy világ-vadon — És azzal szemben ö. Egy lélek. Milyen kicsi. — És milyen végtelen. Ó. mert a lelkében az Isten él. Valami, ami nála több, Amit meglátott önmaga felett, Amit nem lehet onnan kitörülni, Es amit letagadni nem lehet. Ami tüzes korbáccsal kergeti Irgalom nélkül végig a világön És ösztökéli: tégy vallomást rólam. S ö vallomást tesz: Nem tehetek máskép A vasmaroknak, mely kinyílt előtte, Szívét odaveti: Szorítsd hát, világ! Állítsd el lassan minden dobbanását. Vájjon amit dobog: azt is megfojtod-e? Istent dobogja — és az Isten él! Igazságot dobog — s az eszme él. Hitet dobog — s az nem hal meg soha Szabadságot — s a szabadság örök. Látjátok nőni ezt az árva árnyat, A barát árnyát egy világ fölé? Hallotok dongó léptei nyomán Recsegni korhadt birodalmakat? Mert ami korhadt, az a korhadásé! És ami lélektől lett: megmarad. Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Gitárok rom’án imbolyogva szálló, Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem, Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Rományik Sándor 0LVA S D TERJESZD TÁMOGASD AI—IARANSSZOT!
