Harangszó, 1941
1941-10-26 / 43. szám
354 HARANÜSlO Ax otthon és a harctér. Földrengető csaták viharában már hónapok óta dicsőségesen küzdenek hős katonáink, köztük evangélikus testvéreink. A Kárpátok védővonalán túl orosz mezőkön vívják a nagy harcot, távol az otthontól, messze az édes szülőföldtől. Tudjuk, gondolatban naponként haza- szállnak, a családi hajlék ajtaján bebenyitnak, tekintetükkel egy gondbaráz.- dás arcot, remegőszívű hitvest, vagy félénktekintetű gyermeket meg-megsimo- gatnak. Tudjuk, hazulról is nap-nap után feléjük szállnak az itthoniak gondolatai és érzései, átölelik az itthoniak szeretet- ből fakadó féltő aggódásai és Isten oltalmát kérő imádságai. Gondolatok szállnak ide is, oda is, hazulról is, meg haza is. Katonáink is, tneg az itthoniak is megérzik, hogy gondolnak ránk, szeretnek minket, üzennek nékünk és lélekben találkoznak velünk, hogy közöttünk az óriási távolságon át is erős lelki kapcsolat van. Ezt a lelkikapcsolatot szeretnénk a Harangszóban kiszélesíteni és elmélyíteni. Ezért nyitjuk meg lapunk hasábjain az „Üzenünk néktek“ rovatot, hogy a benne közölt írások olvasása által harctéren küzdő katonáink és itthoni híveink lelkileg egymással találkozzanak, evangélikus hitükben, szeretetükben és reménységükben megerősödjenek. Léleképítő szolgálatot, akarunk ezzel végezni itthon is, meg a harctéren küzdő katonáink között is. Hogy ez lehetséges legyen, arra kérjük olvasóinkat, segítsék elő katonai szolgálatot teljesítő hozzátartozóik számára a Harangszó olvasását, vagy úgy, hogy részükre a lapot előfizetik, vagy úgy, hogy a saját lapjukat utánuk küldik. Hadd érezzék meg katonáink, hogy az itthoni Harangszó hetenként bele- hangzik a csatamezők zajába is, szava Énekelj, evangélikus Család! Irta: Fodor Kálmán. (Folytatás.) Ma az énekes-zenének épolyan hajnalhasadása van, mint a klasszikus kor és protestáns kor kezdetén. Figyeljük csak a jeleket! Feltámadt a gregorián ének szeretete, hangversenyeken — csodák csodájára — egyszólamú dalok is szerepelnek; buzgó, lelkes kutatók da- loltatják a falvak véneit, újra díszítik a gyöngyös bokrétákat, városokban nyilvános énekórákon lelkes közönség hódol a népdalnak, egyházi karénekórákon befejezésül nótáskönyvet veszünk elő s valami meleg, jóleső kielégültséggel énekeljük a barázda-szagú nótákat. Iskolákban is pedzik már a népdalünnepélyeket, egyházunkban is jobbramegkondul a harctereken is és konduló szavában a földi és a mennyei haza kettős üzenete csendül feléjük és érinti meg, erősíti a lelkűket. Próbáló időkben — mái pedig a mai idők ilyenek — erős lélekre van szüksége mindenkinek itthon is, a harctéren is. Hittestvéri szeretettel a szerkesztő. Valahol a Dnyeszter partján... Valahol a Dnyeszter táján. Magyar honvéd áll a vártán. Tekintete előre néz, Elszánt arcú, kemény vitéz S szivében a honszeretet, Hazajáró emlékezet Égő lángja fel-fel lobban Ott, ahol a gránát robban S égett szaga kél a rögnek, Pokolgépek mennydörögnek S gépmadarak tüzet szórnak, Bizonytalan ott a holnap, Ahol vér hull minden kőre, Bátran megy ő ott előre. Erre ment el édesapja, Kit nem ismert, csak úgy hallja, Nem is olyan nagyon régen Itt halt meg egy csatatéren. Valahol egy kicsi házban, Özvegyasszony fekszik lázban, Ajka megnyil hő imára, Áldva gondol hős fiára. Orosz földön, erdők alján, Valahol a Dnyeszter partján A honvéd is haza gondol, Csendes hangon imát mormol. De parancs jön, egy-kettőre: Megy a honvéd, megy előre! Ben esi k József. balra forgatják az illetékesek a dallamkincsünket, hogy rostálják, selejtezzék, hogy kiegészítsék. A mi egyházunk figyelme főképen azokra a dallamokra irányul, amelyeket elfelejtettek az elmúlt és külföldet imádó századok. Az eldugott kéziratos gyűjteményeket magasképzettségű egyházi zenészek vizsgálják, osztályozzák az érdekes anyagot s el is indították már a talált anyag egy részét a magyar evangélikus hívek megismerése felé. Ez megint természetes, mert hiszen a nemzeti ráeszmélés korában végre észre kell, hogy vegyük mi is, hogy minden érték mellett a magunk ereje és tehetsége a legnagyobb jelentőségű. Amiképen szükséges volt, hogy nemze- tünk vezetői hazavezették a bukovinai magyarokat s amiképen kell, hogy folytassák ezt a munkát s általában az idegenben élő magyar testvéreinket hazatelepítve, egységes, erős tömbbé ková1941. október 26 csolják a magyart, hogy vihart biró és jövőt váró nép lehessen, épen úgy össze kell hordani a magyar zenei értékeket is, legyenek azok egyháziak, vagy világi dalok! Ismét be kell juttatni a magyar evangélikusság vérkeringésébe azokat a magyar dallamokat, amelyeket érdemetlenül mellőzött a romantikus XIX. század. S ha megállta a helyét a magyar evangélikusság sok-sok keserű megpróbáltatásban idegenből vett dallamokkal, még jobban megállja a helyét, haladni és alkotni fog tudni minden nehézség ellenére is, ha leikéből született dallamok lesznek kísérői a további úton. Mennyire külön zenei világa van a svéd, a finn, a német, angol népnek! Mindegyik más és más: evangélikus és egyben nemzeti is. Ezt kell itthon is megteremtenünk — evangélikus és magyar legyen egyházi zenénk! Énekeskönyvünk következő kiadása ebben a tekintetben nagy gazdagodást fog jelenteni. A tanulmányozásra fogott magyar zenei anyag nagyon megkapó, szép, nemesvonalú, büszke lejtésű. Mint az ősi népdal, úgy ezek az ősi egyházi dallamok is legnagyobbrészt régi egyházi hangnemekben mosolyognak, dór, frig, mixolid hangsorokban. Kerülik a félhangjegyeket, a históriás ének elbeszélő stílusa uralkodik bennük. Egy-egy soruk magasba szökken, mint táguló kebel emelkedése, hogy azután csendesen aláhulljon békés megnyugvás bölcs egyszerűségében. (Folytatása következik.) Szeresd az egyháza// Miért? Mert bele születtél és benne újjá születtél! Mert lelki édesanyád az egyház, amely nevel s a Mennyei Atya megismerésére, Krisztus követésére s a Szentlélek iránti engedelmességre tanít téged! Mert tisztán hirdeti az evangéliumot és Krisztus rendelése szerint szolgáltatja ki a szentségeket. Hűséggel dolgozik benned Isten országa építésén. Mert legdrágább örökséged, amit a múltból kaptál. Erős szálakkal fűz őseidhez. Elődeid könnye, szenvedése, érte hullott vére tette drágává. Mert a legnagyobb kincs, amit utódaidnak adhatsz. Ezért szeresd teljes szívedből és támogasd minden erődből. Mert otthonod, oltalmad, erős várad néked. Jöhetnek viharok, tombolhat a békétlenség, benne mindig nyugalmat és békességet találsz. Mert egyházadban anyanyelveden énekelhetsz, imádkozhatsz, áldhatod és magasztalhatod ,az Istent. Mert mindig rábízhatod magadat. Egész életen át hűséges útitársad. Emberek elmúlhatnak, megváltozhatnak, evangélikus egyházad a régi hűséges szeretettel mindig melletted marad. Szeresd hát egyházadat! xx>0000c000c000000i000000000000000cxx3000000000000000000^
