Harangszó, 1941
1941-10-19 / 42. szám
1941. október 19. HARANGSÍÖ 343. ahogy ezer meg ezer ember naponként vásárol. így közvetlen közelről látta az élet igazi arcát, milliók naponkénti harcát a kenyérért, a közellátás terén mutatkozó hibákat, az árucikkekkel való üzérkedést. így, mikor rangrejtve szemtől szemben állt vele. — Lehet ez érdekesség. Lehet különcség. Mégis ez az élet igazi megismerésének útja. Mennyire másként látnánk sok dolgot, ha igazán megismernénk. Hogy szembetűnne közéletünk sok nyomorúsága, bűne, amit meg kell szüntetni, kiáltó feladatai, melyeket el kell végezni, hogy megnőne a krisztusi segítő szeretet készsége, mellyel a dolgokhoz hozzá kell nyúlni! A bányai egyházkerület közgyűlése. A bányai evangélikus egyházkerület, mint a Magyar Értesítő jelenti, október 9-én tartotta ezévi gyűlését Budapesten, amelyen 22 éves távoliét után ezúttal először lehetett jelen ismét a kerület délvidéki gyülekezeteinek képviselete. A Deák-téri templomban megnyitó istentisztelet volt, melyen Bakay Péter esperes végezte a szolgálatot, maid a leánygimnázium nagytermében folyt le a gyűlés. D. Raffay Sándor püspök fohásza után az egyházkerület felügyelője, Pesthy Pál dr. titkos tanácsos, nyug. igazságügyminiszter mondott megnyitó beszédet. Pesthy Pál elöljáróban örömmel szólt — Kicsi Katám, egy Istent hiszünk, egy Istent imádunk, az Ő nagy szeretete hozott össze minket, lehet-e akkor akadálya a mi boldogságunknak az, hogy nem egy valláson vagyunk? S a fekete felhők eltűntek a boldogságuk egéről, kisütött a nap és beragyogta életüket. Völgyesi továbbra is eljárt Marosiékhoz, gyakran találta Katát bibliája mellett, s maguk sem tudták hogyan, de megszokottá vált köztük a közös bibliaolvasás. Ennek nyomán sze- retetük mélyült, tisztult. Az a félév, amitől úgy idegenkedett, gyorsan tovatűnt, mint egy gyönyörűséges álom. Tavasszal, virágzó májusban találkoztak, lombhullató ősz volt, amikor Völgyesi visszatért a fővárosba. Levelek jöttek ... levelek mentek, ragyogó szálakkal kötötte össze Isten ezt a két szívet az óriási távolságon át. Egyszer azután idegen, emberi kezek nyúltak bele ebbe a szent érzelembe, durván és kíméletlenül. Egyre többet fordult elő Völ- I gyesi levelében az ilyen panasz: félek egyházamtól... veszélyeztetve van az állásom ... nem látom a kivezető utat... Kata, mi lesz velünk? ... Mi lesz velünk?... visszhangzott Kata lelkében a kérdés, ő sem látta a kivezető utat, mert határozottan érezte, hogy házasságához az út csak az evangélikus templom oltárától vezethet. De akkor... a Délvidék visszaszerzéséről. Megállapította, hogy ezzel az ország evangélikus- ságának lélekszámú ’jelentősen emelkedett, — de fájdalmasan érinti, hogy a bácsi espercsség németnyelvű egyház- községei a kerülettől el akarnak szakadni. Szólt a bolsevizmus elleni küzdelemről. — Széchenyi Istvánról emlékezett meg ezután Pesthy felügyelő, majd a tisztelet és szeretet hangján terelte rá a szót arra, hogy elnöktársa, Raffay Sándor püspök immár Ötven éve lelkész. „Ez az út minden változásában egy erős, öntudattól duzzadó, minden szépért, jóért lelkesülő és munkálkodó, hitében sziklaszilárd, megalkuvást nem ismerő lélek útja volt.“ Ugyanily emelkedett szavakkal szólt Kapi Béla 25 éves püspöki munkásságáról iS. Ezután D. Raffay Sándor püspök terjesztette elő évi jelentését. Rámutatott arra, hogy ezen esztendő viharai között az állam és a keresztyénség megértő és egymást kölcsönösen támogató munkája volt mindig a nemzet egyik leggazdagabb erőforrása. Hibája a magyar keresz- tyénségnek, hogy őszinte és igaz szívvel a testvéri összefogást eddig nem teremtette meg. Aggasztónak látja a lelkész! pálya lassú elnéptelenedését. Kívánatos, hogy az egyház találjon módot reá: a lelkész! pályára alkalmas ifjak kiválóbbjai kevés költséggel, sőt esetleg ingyen végezhessék tanulmányaikat. A közgyűlés hívja fel a tehetősebb egyházközségeket és egyházmegyéket, hogy a maguk kebeléből néhány ifjút közköltségen küldjenek fel a teológiára; örömmel emeli itt ki a budapesti egyházmegye példaadását. Az egyházkerületet most érintette először az országgyarapodás örvendetes ténye. Magyarhoni evangélikus egyházunk — mondotta még e ponton Raffay püspök — évszázadok óta testvéri közösségbe forrasztotta az ország különböző nyelvű és fajú lakoakkor Tibor állását veszti és kenyér nélkül marad... Gond és bánat nehezedett a lelkűkre, de a levelek csak jöttek... mentek ... Nem tudtak elszakadni egymástól, ünnep volt számukra az a nap, melyen újra meg újra találkozhattak. Csodát várt ez a két szerető szív, csodát, mely végre felnyitja a tévelygő emberek szemét. A csoda két évi várás után sem következett, a sok közbenjárást és forró imát nem méltányolták az emberek. Újra ősz lett! Sárgultan, erőtelenül hullottak alá a fák levelei, kopaszon maradt ágaikat meg-megrázta az őszi szél. Kata és Tibor némán álltak és néztek egymás szemébe a kis vidéki város vasúti állomásán. Ez az óra volt számukra a Nébó hegyére való feljutás. Könnytől fátyolos tekintetük látta az ígéret földjét, de oda nem mehettek be! Nem, mert az Isten legszentebb törvényét, a szere- tetet foszlányokká tépte az emberek által kitalált: reverzális. Sötét éj borult a kis város fölé. A kattogó vonat egyre távolodott, rohant bele a csillagtalan éjszakába, magával vitt egy összetört szívet és otthagyott egy másikat mérhetetlen fájdalommal ugyan, de ezzel a drága biztatással: evangélikus leány! „Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.“ (János Jel. 2, 10.) N. N. sait és egyforma szeretettel elégítette ki mindegyiknek sajátos és jogos igényeit. Erről a tisztes történelmi alapról letérni ezután sem fog, hanem Krisztus evangéliumában gyökerező hivatását mindenkor igaz hűséggel és őszinte testvéri szeretettel fogja betölteni. Jelentette a püspök, hogy a Délvidékkel hazajött szlovákajkú evangélikusok, akik az összeomlás előtt a bányai egyházkerülethez tartoztak, örömmel tértek vissza a két évszázada fennálló anyakerületbe. Javaslatára az egyházkerületi közgyűlés lelkes egyhangúsággal kimondotta, hogy Starke Sámuel volt jugoszláviai püspöknek püspöki címét elismeri, őt mindenki előtt a püspököt megillető tiszteletben részesíti és erről a többi egyházi hatóságokat s a magyar kir. kormányt is értesíti. Ezzel a határozatával az egyházkerületi közgyűlés nemcsak a püspök személyét, de a visszatért terület szlovák evangélikusságának egészét is meg akarja tisztelni, testvéri közösségébe visszafogadni s a magyar evangélikusság évszázados hagyományait és egységét kívánja szolgálni. Majd a jubiláló püspök ünneplése után a gyűlés a tárgysorozat egyes pontjait, s bizottságok javaslatait tárgyalta le. A mai fiatalság lelkisége. Az utóbb eltelt évtizedek azt bizonyítják, hogy nemcsak a fizikai világ, hanem az erkölcsi világ is kilendült sarkaiból. Más az életfelfogás, más a társadalmi élet, mások a megélhetési viszonyok, mások az emberek, mások a fiatalok. Ez utóbbiakra vonatkozólag rögzítek meg ezúttal néhány megjegyzést. Üjabban a legújabban történnek olyan dolgok, amelyek szomorú világosságot vetnek az ifjúságra. Gondolkozóba kell esnünk efelett, mert hiszen az aggasztó jelenségek szomorú valóságot takarnak. Az aggasztó jelenségek arra vallanak, hogy a mai ifjúság korán érik, ép azért kihágásai sokkal komolyabbak, semhogy közönséges gyerekeskedésnek lehetne minősíteni. Ezek már nemcsak az iskolai törvényeket szegik meg, hanem vétkeznek az erkölcsi törvények ellen. S ezen vétségek mind sűrűbbek, mind gyakoribbak. Amelyek napvilágra kerülnek, csak azt mutatják, hogy az ifjúság a betegség csíráival van megfertőzve. Megdöbbentő az a sok keserű panasz, mely nap-nap után, a serdülő ifjúság erkölcsi eldurvulását teszi szóvá. Olyan eldurvulás jelentkezik itt is, ott is, mely valósággal elijesztő távlatot mutat. Feltűnő, hogy éppen most a világfelfordulás rémítő napjaiban torlódnak össze a panaszok az ifjúság erkölcsi fogyatékossága, betyárkodása, tiszteletlensége és romboló ösztöne ellen. Tényleg, ennek a világfelfordulásnak a folyamán az ifjú nemzedék előtt kibővültek, mélyebbé lettek azok az örvények, melyek testi és lelki életüket veszedelembe sodorhatják. A mai életben az alkalom nagyon megszaporodott, a csábítás sokkal nagyobb, mint azelőtt. Az élet az ősi egyszerűségéből kivetkőzött nemcsak városokban, hanem a falvakban is. A bűn, az erkölcsi szenny ott hömpölyög az utcákon, a csábító gonoszság mindenütt ott les tapasztalatlan áldozataira. Igazán aggódva kell kérdem
