Harangszó, 1941

1941-10-12 / 41. szám

32. évfolyam Í94Í. október 12. 41. szám, AUfltetUi KARI BÉLA 1110-b.n. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetség. Megjelenik minden vasárnap. ingytn mailéklst tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enöozzám 9 38-ban a felvidéki Luthe Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkI A IiiuIhI ■HfkHiU-kliUUnUb GYŐR II., NtSIl-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba Va évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,524 Egy fogyatkozásod van. Jézus pedig rátekintvén, meg­kedvelő őt és monda néki: Egy fogyatkozásod van: eredj el, add el minden vagyonodat és add a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben. Márk 10, 21. Valóban csak „egy“ a fogyat­kozásunk? Ha másoknál kellene a fogyatkozásokat megállapítani, szá­zat és egyet találnánk bennük. De ha lelkiismeretesen megvizsgáljuk önmagunkat, az eredmény nem le­het más, mint ez: Igen sok és nagy fogyatkozás van mibennünk. Hála Istennek, hogy sok fogyat­kozástól megszabadulhatunk. A nevelésnek, az önfegyelmezésnek voltaképen az a célja, hogy ala­kítsa testileg, lelkileg a tökéletlen embert. Ahol megvan a tűrhető gazdasági helyzet, a szociális jólét, ott szinte parancsolólag adódik az a kötelesség, hogy a fogyatkozá­sokat, amelyek száz és egy [ormá­ban jelentkeznek az életünkben, kiküszöböljük. Sokan szinte büsz­kén reménykednek, hogy nem lesz egy fogyatkozásuk sem. Jézus azonban ezt mondja: Egy fogyatkozásod van. A gazdag ifjú is azt hitte, hogy neki nincs fogyatkozása. Mi hiá­nyozhat annak, aki gazdag és ifjú? Aki e mellett még komoly kérdé­sekkel is foglalkozik. Hisz azért ment Jézushoz, mert az örökélet kérdéséről akart felvilágosítást kapni. Az Ür azonban észreveszi benne az „egy“ fogyatkozást. A próbát meg is csinálja: Add el minden vagyonodat és kövess en­gem. A gazdag ifjúban ez a pont volt az ő „egy“ fogyatkozása. Gazdagságát nem volt hajlandó odaáldozni az örökéletért. Pedig, mit ér az embernek, ha az egész világot is megnyerné, de az ő lel­kében kárt szenved? Gondolsz-e arra, hogy neked is van „egy“ fogyatkozásod s ha az Ür téged próbára tesz, nem leszel-e hasonló a gazdag ifjúhoz, aki el­hagyta az Urat? Egy tékozló fiú elment a lelké­széhez, aki megkonfirmálta őt s arra kérte, hogy szóljon az érde­kében az anyjánál, mert az kita­gadta őt. A lelkész elment, de hasz­talan kérte az asszonyt, az kiuta­sította a fiát s ezt mondta: Tiszte­lendő úr is jobb munkát végez­hetne, mint hogy ilyen haszonta­lan, lump gyereket istápoljon. Tönkretette a fiam a családunk jó- hirnevét. Legjobb lenne, hiszen úgy sem marad más hátra a számára, minthogy felakassza magát. Az asszony hajlíthatatlan ma­radt. Pedig templomba járó, a ház­tartásban rendes és szorgalmas nő volt. De egy ponton nem engedte, hogy az evangélium, a krisztusi szeretet megérintse a szívét. Ez az „egy“ fogyatkozása volt s ezért el is vált Jézustól. Egyszer felénk is elhangzik a figyelmeztetés Jézus ajakáról: Egy fogyatkozásod van! S ez nem szo- morít-e majd el tégedet, hogy te is azoknak a táborába menj, akik az egy fogyatkozás miatt ott hagy­ták Jézust? L/c. Fizély Ödön. Énekelj, evangélikus Család! írta: Fodor Kálmán. (Folytatás.) Messzire vezetne azonban ezt az f utat követni, amely út az óvodai alaptól az „Éneklő Magyarország“ világába juttatna. Ne menjünk to­vább ezen az úton, maradjunk meg a mi evangélikus problémáink mel­lett, talán találunk itt is figyelemre méltót! Én is ezt az utat jártam, hogy fokról-fokra húzódtam vissza az egyházi zene terére, amint las­sanként rájöttem arra, hogy az egyház körül többet is lehetne tenni. Azt hiszem, hogy e lap ol­vasói is, ha komolyan belegondol­nak, szintén rájönnek arra, hogy többet tehetnének az eddiginél, ha szívügyük lenne egyházi zenénk fejlődése. És itt elsősorban is hadd szóljak az ifjúsághoz. Ifjúság! Ha az ember kimondja ezt a szót, szinte tavaszi zsongás árad belőle! Mozgás, tett, cseleke­det, lelkesedés, akarat, lendület, bátorság, nagy célok álma: ez az ifjúság! Hát én ezt a nagyon mozgé­kony ifjúságot nem nagv#« Legalább is sok helyütí^nem! Sok helyütt csak bizonytalan célkitű­zések felé indult, széthúzó és erő- telen csapatot lát az ember. Nem szabad felülről várni minden indí­tást, mikor annak mindig belülről kell jönnie s az ifjúság esetében olyan összefogással, lelkes bizako­dással, amely azután megmozgatja a magasabb régiókat is. összefo­gás, vállvetett munka, azt hiszem, ez hiányzik sokfelé a mi ifjúsá­gunk életéből. Papiroson százakat számlál egy-egy ifjúsági egyesület s a valóságban kevesen vannak, akik az ifjúsági élet közösségét élik. Pedig csak akkor lenne igazi súlya gyülekezeteink életében az ifjúságnak, ha az ifjúsági névsor minden neve mögött egy közösségi életet élni akaró, cselekedetekre kész, fiatal erő állna. Arról nem is szólok, hogy az ifjúság évei na­gyon alkalmasak arra, hogy mások leszűrt élettapasztalatait tanulmá­nyozás tárgyává tegyék s ezen okulva, a felnőtt kor életét meg­felelő bölcseséggel kezdhessék meg!\ A közösségi életben köny­[iU ) #/

Next

/
Oldalképek
Tartalom