Harangszó, 1941

1941-10-05 / 40. szám

326.

HARANGSZÓ

1941. október 5.

gyár mivolt átható érzésébenl A hangszeres zene itt nem jöhet any- nyira számításba, mert a hangszer drága, az élvezetes játszani-tudást sok-sok év szorgalmas tanulása adhatja meg. A tömegek társas zenélésének egyetlen alapja az énekhang lehet. Az énekhang, amely nem kerül pénzbe s mégis a leghatásosabb hangszer, amellyel nem kell évekig gyakorlatozni s mégis lehet az ének kedves, értékes és szép. Az énekhang, amely a legjobban tudja kifejezésre juttatni a nemzeti mivoltot; különösen Magyarországon, ahol a valódi magyar népi énektermékek tízezrét gyűjtötték már össze legkiválóbb zenészeink.

S mi a helyzet tehát Magyar- országon? Semmiesetre sem az, ami örömmel és büszkeséggel tölthetné el az embert. Az állam ezer más gondja között nem ér rá a családi zenéléssel törődni. Propaganda napok, hetek: reménytelen reménykedés! Házi zenélés egyenlő majdnem a nullával. A velünk szomszédos államok bővebben adnak teret középiskoláikban az éneknek, mint a magyar középiskolai tanterv. A magyar iskolák énekoktatóinak legalább 50°/o-a mégcsak nem is szakember, aki tudja, mit, miért csinál! Mostanában adott be egy minisztériumi

tanügyi vezető-tisztviselő egy indítványt, hogy az elemi népiskolában töröljék a hangjegyek oktatását! Még ezer szerencse, hogy indítványát elvetették! 700.000 óvodaköteles gyermek van Magyarországon; ha az énekes zenét nemzetösszetartó erőként tudatosan akarná alkalmazni a magyarság, akkor már az óvodákban kellene ennek alapjait lerakni. A 700.000 óvodaköteles gyermekből azonban csak 150.000 részére van óvoda s ezekben az óvodákban is némely helyen olyan zenei anyaggal tömik a kicsinyeket, hogy Kodály Zoltán szavait idézve: „az ember eleinte nevet, majd bosszankodik, végül kétségbeesik azon, lesz-e jövője a magyar zenének, ha az alapvetést ennyire elhibázzák?“

(Folytatjuk.)

Kéí püspök jubileuma.

Mag}ar evangélikus egyházi éle tünk két kimagasló eseményéhez érkeztünk: D. Kapi Béla dunántúli püspök 25 éves püspöki és D. Raf- fay Sándor bányakerületi püspök 50 éves lelkészt jubileumához. — D. Kapi püspököt negyed századdal ezelőtt fiatalon választotta egyházkerülete vezérévé. A világháború vérzivatara dúlt Európában,

Pislákoló gyertyából.

— Rajz. —

Irta: Mohr Gedeon;

A szerencsétlenség színhelyét rendőr és katonakülönítmények állták el. De a búgó mentőkocsik, a hordágyas cserkészek és valami megmagyarázhatatlan szorongás előre éreztette a legborzalmasabbat.

Pista csak távolból látta, de így is kibukott magára parancsolt egyensúlyából. A postapalotán és környékén egyetlen ablak sem maradt épen. A palota keleti homlokzatából óriási üreg mered elő. A szomszédos uccákban tövig szétrombolt lakóház, hétméteres tölcsér a kövezetben. Egyik helyen a nyitott udvari folyosó szakadt le, másutt megint a fél ház. A szoba fala még áll. Régi keletű bizalommal támaszkodik a ruhás- szekrény a falhoz, de ajtaját fölszakította a légnyomás és most erőtlen ajtaján rikító selyemcafat leng. A mélyben romok és alattuk emberek, akik épen ebédjüknél ültek, vagy délutáni pihenésre hunyták szemüket.

— Háború van! — borzad rá Pista most először a valóságra. Siet, ahogy csak lábai bírják. Egyetlen vágya, hogy minél távolabb jusson a szerencsétlenségnek még a környékéről is.

Néhány perccel három előtt ért ki az állomásra. Lili még nem volt ott.

Az indóház és a belváros között terjedelmes liget zöldéit. Hatalmas gesztenyéi ák bólogató lombja közt széles, nyílegyenes sétány szelte keresztbe. A lány csak ezen jöhetett.

Pista kiállt az indóház előtti lépcsőkre. Innen végiglátta az utat. De csak néhány nagytáskás utas igyekezett a vonathoz.

— Hol késhetik Lili? — bosszankodott Pista. Megfordult, hogy az előcsarnokba lépjen és legalább a jegyeket megváltsa. De kissé hevesre szabta indulatja a mozdulatot s a közvetlenül mellette álldogáló rendőrt majd feldöntötte.

A rendőr mogorva pillantást vetett rá. Talán valami alkalmas feddésen is gondolkodott. Azonban ez most teljesen jelentéktelenné törpült, mert ugyanekkor ideget roncsoló, dühödt és mégis panaszos üvöltéssel rikoltott föl a sziréna ... Még szólt a sziréna, amikor a légvédelmi ágyúk is eldördültek s már ott búgott feléjük a repülőgép is.

— Az állomást fogják bombázni! — sikoltotta valaki.

A rendőr hivatásának magaslatán maradt.

— Mindenki menjen a ligetbe! — adta ki a jelszót dörgő hangon. — Gyorsan!

A következő pillanatban már vad versenyfutásba csapott valamennyi. Pista

amikor az élre került, hogy böl- cseségével átvezesse népét az elkövetkező válságok nehéz eszten- dein és páratlan tetterőről tanúskodó, korszakos jelentőségű, hatalmas belmissziói munka megindításával építse az egyház és nemzet életében a boldogabb élet útjait. A jubiláló püspököt szülővárosa, Sopron ez alkalomból, azzal tisztelte meg, hogy díszpolgárává választotta. — Kapi püspök 25 éves püspöki jubileuma mellett ebben az évben van 50 éves jubileuma annak, hogy Raffay püspököt lelkésszé szentelték. Előbb, mint pozsonyi teológiai tanár a tudós munkáját végezte, innen hívták meg a Buda- pest-deáktéri gyülekezet vezetésére s nemsokkal utóbb a bányakerületi püspöki székbe. Az egyházkerületnek bölcs kormányzása mellett nagy szolgálatokat végzett külföldi összeköttetéseivel az egész magyar nemzetnek. — A két püspök jubileumánál megállva Istenhez száll imádságunk. Hálát adunk, hogy nekünk adta őket, kiknek személyével szinte összeforrt egyházunk története és könyörgünk hozzá, hogy még sokáig áldja meg őket kegyelmének gazdagságával, hogy továbbra is bölcsen kormányozhassák a népet és áldássá lehessenek az egyháznak és nemzetnek.

visszanézett. A fehérzubbonyos rendőr nem hagyta el helyét. Pista nem tétovázott sokáig. Ha már ő is fut, hadd kerüljön minél messzebbre az állomástól. Ámbár olyan mindegy az. Azoknak odafenn a repülőgépben nincsen logaritmuslécük. Csak hozzávetőleg irányítják útba bombáikat.

A gépfegyverek egyre kattognak. Félelmetes vinnyogás szárnyal a levegőben. Pista a tömeg nyomában tér le az útról. A gyep peremébe taposva hever a figyelmeztető tábla: „A fűre lépni tilos!“ Szilánkokra hasadt parancsolása ijesztő balsejtelmet gyullaszt. Új rend támad s ez a rend félelmetes. Ez nem ismer kegyelmet.

Ép elég ideje van a gondolkodásra. Végtelenségig tart a riadó. Ahelyett, hogy lefújnák, újabb vészt jelez a sziréna. Az utána támadt csend még borzalmasabb. Tompa dübörgéssel remeg a föld. Valahol elkeseredett nehéz ágyúk harcolnak. Ki tudná megmondani, milyen messze? Kétségbeesett szorongás facsarja a Pista szívét. A torka teli van, mintha ki akarna szakadni. Mi lesz, ha ideérnek a bolsevisták? Ha mindent elsepernek, amit a keresztyénség és a védelmében sokszor engedetlenül burjánzó kultúra csemetézett és gyümölcsözött?

Pista az egyik óriás gesztenyefa árnyékába ácsolt lócán ül. Körülötte észvesztő szépségében és gazdagságában