Harangszó, 1941
1941-10-05 / 40. szám
40. szitn, AlaffUIUi IAPI BÉLA mo-bn. Laptula jdonoa: Dunántúli Luther-8zövets6g. Megjelenik minden vasárnap. Ingy«n mtllékltt tanév alatt kéthatankénl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek ónhozzám 938-ban a felvidéki Luther >2. évfolyam. A laraafail ■iirkiiitl-klkáéklHtila GYŐR II., Pet6fl-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Va, évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,521 A jószívűség gazdagsága! Bizonyság vagyok rá, erejök szerint, sőt erejük felett is adakoznak. II. Kor. 8 : 3. Meglepő az első gyülekezetek élete. A jeruzsálemiek nincsetlen emberek. Állandóan az éhínséggel kellett farkasszemet nézniök. Mit tettek erre a többiek? Segítik őket. Mégpedig nemcsak egyszer-kétszer, hanem rendszeresen adakoznak. Ezt tették minden bajbajutottal, ínséggel küzködővel. Még meglepőbb, hogy kik járnak elől jópéldával? A macedóniaiak, akiket kezdettől fogva üldöznek, akik maguk is szegények, mint a templom egere. És ők — „erejök szerint, sőt erejük felett adakoznak!“ Szó sincsen muszáj- ról; nem terhes kötelességből mívelik, hanem szabadságból, szívből, szeretetből. Vájjon mi a titka e csodának? Aki egyszer megtapasztalta Krisztus kegyelmét, megtelik és túlcsordul a szíve. Lehetetlen, hogy megtartsa magának Isten ajándékait: tovább kell adnia. Amíg nem szorongat téged az ajándékozás és osztogatás vágya, amíg józanul számítgatsz, addig csak emberi módra vagy vallásos. Mert a Szentlélek mámorában élő ember önfeledten adja oda magát és szivét, mindenét Istennek — és ezért a többi embernek. Az óember szerezni akar, mennél többet; kupor- gat, gyűjtöget, fogához veri a garast. Az újember azonban nem kapni szeret, hanem adni, sőt adakozni. Életeleme az áldozathozás, mint halnak a víz — és nem az élvezés. Szeretetét nem ajkán hordozza, hanem tettre váltja. Mi sem rendelkezhetünk korlátlanul pénzünkkel, javainkkal. Nem mi vagyunk a gazda és az űr. Az egyetlen tulajdonos: az élő Istem Mi csak sáfárai vagyunk. Megszámoltat minket minden fillérünkről és minden ezresünkről. Ha többünk van, mint ami múlhatatlanul szükséges, szűkölködő testvéreink részét bízta reánk. Részt is kell hát adnunk mindenünkből. Nem kegy ez tőlünk, egyszerűen kiadjuk nekik Isten szerinti részüket. Nem fölöslegből való alamizsnáról van szó, hanem oly áldozatról, amely elevenbe vág. Isten ügye csak ott megy előre, a nyomorúságot csak ott lehet a szeretettel győzelmesen megtámadni, ahol súlyos és érzékeny önkéntes áldozatot hoznak mások számára. Ne rekedjünk meg kerítésünkön, falunk határán, városunk falán belül. Vegyük észre távolabbi sínylődő testvéreinket. Krisztus a szegényekkel azonosítja magát. (Máté 25:40.) Csak szegényeiben szolgálhatunk neki. Nem látod, micsoda kegyelem az, hogy adhatsz; hogy az élő Istent szolgálhatod? Isten akarata határozottan szól nekünk: nyissuk meg szívünket; fogadjuk be a reánkszorulókat. Vegyük magunkra nyomorúságukat és kezdjünk el adakozni. Ne kincseket gyüjtsünk, hanem legyünk gazdagok az Isten iránti hálában és engedelmességben, az igaz szeretetben és jószívűségben. Isten ezt akarja. El tudod-e mondani: ezt akarom én is? Urbán Ernő dr. r Énekelj, evangélikus Család! Irta: Fodor Kálmán. (Folytatás.) Dehát jófülű emberek manapság is vannak! Jótorkú emberek Magyarországon is akadnak! A mai magyar zeneszerzők legtöbbnyire énekhangra komponálnak! Miért nem megyünk hát vissza ahhoz a nemes, tiszta örömöket adó családi zenéléshez, amelynek társadalom- és állampolitikai jóhatása el- vitathatatlanul nagy? — Miért nem megyünk vissza? Már megyünk is! Igaz, hogy egyelőre nem Magyar- országon! A nyugati államokról idevonatkozó adataim nincsenek, ezért csak a szomszédos németországi állapotok példáját említem. A német családok között „új, nemes és tartós“ kapcsolatok megteremtésén fáradozik e hatalmas birodalom kormánya s erre kiváló eszköznek tartja a házi zenélést. Támogatja a házi muzsikát azzal, hogy tiszteletet követel a műkedvelőknek, hogy propaganda-heteket rendej,a.. családi zenélés érdekébem^T fazfV ( REFORMÁTUS muzsika napjául megjelöl egy napot, amikor az iskolákban a birodalom egész területén családi zenélésre buzdító ünnepségeket rendeznek. íme, ez a szomszédos, hatalmas birodalom szükségesnek tartja az állam terheit hordozó és az államot alkotó családok közötti kapcsolatokat erősíteni, ilyen eszközökkel is szorosabbra fűzni! Nem kell-e ebből levonnunk a tanulságot a magunk részére is? Tudom, hogy úri körökben Magyarországon is van jónéhány kamaratársaság, kik hétről-hétre, évről-évre összejárnak közös zenélésre, de, sajnos, nagyon kevés ezeknek a száma. A Harangszó olvasótáborából talán minden ezredik olvasó! Nemzetpolitikailag tehát ez így nem jelentős tényező. Nemzetünknek az volna az érdeke, hogy a tömegek, az egész nép, a .családok összessége forrjon össze föaplí'tságban, szeretetben s a ma194f. október .'5.
