Harangszó, 1941

1941-08-31 / 35. szám

32. évfolyam. 1941. augusztus 30. 35, szita Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoi: Dunántúli Luther-Szóvetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatankénl a KI8 HARANUSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek en hoznám 938-ban a felvidéki Luther Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ö velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Hartiliii asarkaistő-kiadókUaUla GYŐR II., FetSll-tér 1. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér* félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódálla­mokba V4 évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Meghívás. „Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz és maradjatok ott!“ Csel. 16, 15. Az első keresztyén európai nő­nek, Lidia bíborárus asszonynak szavai ezek. Filippiben, a folyópar­ton Pál és Silás hirdetik Krisztust. Az Úr megnyitja Lidia szivét és ami azután történik örök figyel­meztetés minden Krisztust megvál­tójának valló lélek számára. — Az Ür Lidia szívét nyitá meg és Lidia megkeresztelkedék „mind háznépé­vel egybe“. Családfenntartó jogát abban a legfőbb kötelességben is­meri meg, hogy az evangélium fé­nyébe kézenfogva vezesse háza- népét. Ott vannak cselédei, „alkalma­zottai“ is. Kenyéradó jogával úgy él, hogy cselédeinek a megismert Krisztusban az életnek kenyerét is odanyújtja. Ahol igazi keresztyénség kezdő­dik, ott végződik minden törvény és ú. n. szociális kényszer. Ott a törvény betöltése: a szeretet válik kényszerré. A szeretet pedig áldozat nélkül csak magtalan érzelem. Lidia meg­hívja magához az igének hirdetőit. Otthont ád nékik, vállalja a vele­járó gondot, a város gyűlöletének lehetőségét' és a velejáró üzleti haszon veszélyeztetését. Egészen a szívéig értek az igék, mert imé el­jutottak a pénzeserszényig is! Evangélikus egyházad ereje az Igében van. Rajtunk keresztül e világban, éppen a mi időnkben azonban csak akkor nyilvánulhat meg, ha otthonunkba visszük és me­rünk vállalni Krisztusért mindent. Hányszor jutnak vezetőállásba hittestvéreink, akik azután a biz­tonság gőgös páholyából, előkelő, Pilátus-módon felelnek egyházunk igehirdetőinek: „Sajnálom, nem te­hetek híved érdekében semmit, beláthatod, hogy én nem exponál­hatom magamat!“ Akiket az ige a Szentlélek által meghívott, azok meghívással felel­nek a meghívásra és az evangéliom otthonává válik családi otthonuk. Ez a meghívás lesz szívükben önátadássá, hitté, engedelmességgé. Itt hal meg az ó-ember s az igé­nek és hallgatónak ilyen egymásra- találásában születik meg az új­ember. Bácsi Sándor. Az ifjúság erőinek kihasználása. Valahányszor a javító-intézetből a szolgálat után eljövök, a lelke- met el szokta szorítani az a fájó érzés, hogy mennyi áldás fakadna abból, ha ezek a gyerekek, sőt fiatal emberek (15—18 évesek) azt az erőt, amit főként lopásra fordí­tanak, a jócselekvések véghezvite­lére fordítanák. — Egyik fiú hazul­ról emelt el valamit, a másik inas a gazdáját károsította meg, a har­madik ott lopott, amelyik lakás­ban dolgoztak, a negyedik rossz társaságával betört több helyre stb. — íme mennyi rosszul felhasznált idő és mennyi lelki és anyagi kár! * Ezek hatása is késztetett, hogy középiskolás diákjaim minél több idejét és erejét állítsam be a fele­baráti segítőszeretet szolgálatába. Karéneket tanultak, ünnepélyre ké­szültek, karácsonyra feldíszített karácsonyfákat vittek szerteszéjjel a budai utcákba a szegény csalá­dokhoz, majd húsvét táján szere- tetcsomagokat vittek a szegények­nek. De vitték az Igét is, az imát is, a szent éneket is. Előfordult, hogy szolgálatuk közben sírni kezdtek valanjßWT^feiir^k'^Y^^" ( REFORMÁTUS FŐISKOLA ) hatottság volt-e, vagy a Krisztus szorongatta a lelkeket? Voltak el­lenállók az Igével szemben, akik csak az ajándékot nézték, de vol­tak, akiket az Ige szívenütött és kezdtek érdeklődni Isten dolgai iránt. Voltak esetek, amikor az árvagyerekek vasárnaponkint el­jártak egyik tanítványomhoz, ahol lelki és testi adományban részesül­tek. Voltak esetek, amikor tanít­ványaim indítást éreztek, hogy egy amputált asszonyt minden vasár­nap meglátogattak és vitték az Igét neki, sőt egy szegény házas­párnak napi ebédjéről gondoskod­tak, mígxkeresethez jutnak. Diákjaim vállalták a családon­kénti gyámintézeti gyűjtést és ösz- szehoztak 100 P-t. Templomalapra több mint 100 P-t, szegények tá­mogatására több mint 100 P-t, sze­génysorsú diákok nyári konferen­ciákra való elküldésére ünnepély­rendezéssel összehoztak több mint 200 P-t. íme a kétféle ifjúság mérlege: egyik rombol, a másik épít! Isten kegyelmével igyekezzünk p-t épífő ifjúság frontját minél job­ban kiépíteni. Gaál József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom