Harangszó, 1941
1941-08-31 / 35. szám
286, HAftANGSZO 1941. augusztus 81 Ez az Isten akarata. (Részletek Túróczy Zoltán püspök jelentéséből.) „Hoc Deus vult!“ Váratlanul megjött, amit titkon mindenki várva-várt: a német—orosz háború. Ütött a bolsevizmussal való leszámolás órája. Az Északi jegestengertől a Fekete-tengerig, sokezer kilométeres arcvonalon folyik az óriási csata. A németek mellett finnek és olaszok vívják a harcot. A nagy időkben hidegre tette régi sérelmét és jobb időkre hagyta el nem intézett leszámolását a magyar, szlovák és román nép s a legkülönbözőbb nemzetekből támadt önkéntesek seregével együtt beállott egymás mellé a hősi arcvonalba. A világtörténelmi nagyságú háború mezején a legkülönbözőbb nemzetiségű katonák vére folyik össze Kelet és Nyugat nagy küzdelmében. Szeretik ezt a harcot keresztes hadjáratnak nevezni. Az bizonyos, hogy ha keresztes hadjárat alatt a keresztyén- ség ellensége ellen indított nemzetközi háborút értünk, akkor teljes joggal lehet ezt a háborút keresztes hadjáratnak nevezni. A clermonti gyűlés — közel ezer esztendeje —, amely a régi keresztes hadjáratot elhatározta, nem kiálthatta elragadtatottságában nagyobb igazsággal, mint ma mi e hadjáratra: „Hoc Deus vult!“ ez az Isten akarata! Senkisem vonhatja ugyanis kétségbe azt, hogy a bolsevizmus Isten ellensége. Ismerek egy pár képet, melyet bolseviki lapok és könyvek hoztak erről a kérdésről. „A vörös gárdista ábécéjé“-ben van egy kép, melynek címe: A bolsevizmus célja. Izmos munkásember tart a kezében a képen egy hatalmas fáklyát. A földgömb alá tartja. Óriási lángnyelvei belekapnak az egyes földrészekbe s lobogó lánggal égve száguld pályályán Lakodalom Dsagga-iöldön. Fordította: Zarándi Attila. Nemrégiben alkalmam volt résztvenni vidéki lakodalomban. Elsőízben történt, hogy ilyen ünnepélyt elejétől végig átéltem és mondhatom, mély benyomást gyakorolt rám. Nakesa hivott meg a lakodalmára. Majdnem egy évig segített kórházunkban a beteg asszonyok ápolásánál nagy szeretettel és odaadással és szorosan összeforrt velünk. Most valamennyiünknek el kellett volna jönnünk esküvőjére, új otthonába. Ez természetesen lehetetlen volt, de azért ketten útrakeltünk. Bennszülött segítőink is, egy kivételével, szabaddá tették magukat, hogy együtt ünnepeljenek. Messzi út vezet Nakesa otthonához. Bőséges két órát kell az embernek mennie. Éppen forró idő volt, az pedig lehetetlenné teszi nekünk európaiaknak a déli órákban való járást, így aztán már hajnalban útnak indultunk. Pompás út volt. Délutánig az egyik szomszédos ültetvényen tartózkodunk, félórányira Nakesa otthonától. Négy óra tájt elvittek bennünket. Lakásukig tűrhető széles jj{ vezetett, így az ültetvény autójával tova, a meggyulladt földgömb. Körötte sötét éjszakában, a fénytől elhalványodva, bolyongnak a többi csillagok. Ez a bolsevizmus célja: felgyújtani az egész világot. A másik képen a földről — füstölgő gyárkémények tövéből — létrát támaszt az ég felhőinek egy munkás. Kemény kezében hatalmas kalapács. Az ég felhői mögött öreg zsidó papok képében a megriadt Szentháromság. Aláírás: A földi istenekkel már végeztünk, most az égieken a sor. A harmadik kép címe: Krisztus kereszthordozásának az útja. A képen óriási kereszt végén, mint valami kocsi bakján, ül a pöffeszkedő tőke, cilinderrel a fején. Két kezéből a gyeplők sokasága indul jobbra és balra, mindegyikbe szegény munkások vannak befogva, akik lerongyolódva, inukszakadva cipelik őt és a hatalmas keresztet. Előttük Krisztus, glóriával a fején, kereszt nélkül kényelmesen sétál. íme: a kereszt királya mással hordoztatja a keresztet. A negyedik kép az úrvacsora sze- reztetését ábrázolja. A jólismert híres kép kigúnyolása ez. A terített asztalon borosüvegek, körötte duhaj és részeg emberek. Az egyik apostol már a földön fetreng, kezében a borosüveggel, tört edények és szétszórt borosüvegek között. A másik apostol mámorában most csúszik a földre s készül magával rántani az egész térítőt. Két apostol a mámortól eltorzított arccal verekedik az asztal mellett s közben ott ül Jézus. Ezek a képek nem szorulnak magyarázatra. Világosan mutatják, hogy a bolsevizmus olyan útra lépett, amelyre előtte még senki se mert lépni. A bolsevizmus nem istentelen, hanem istenellenes. Vesztét akarja az Istennek. Aki vesztét akarja Istennek, Isten annak is megmentését akarja, de aki a megmentését nem akarja, annak azután vesztét karja az Isten is. Senki sem mondhatta, hogy Isten nem volt elég türelmes a bolsevizutazhattunk oda. Útközben utólértük az éppen akkor megesküdött párt. A mad- samei állomás templomától hazáig vezető útat gyalog kellett megtenniök. Elhaladtunk a lyamungui kőtemplom mellett. A keresztyének saját vagyonukból, építették, majdnem akkora volt mint a madsamei templom. Az ünnepség ott kezdődött. Az ifjú pár szabad helyen állt, számtalan sok gyermektől és felnőttől körülvéve. Ezen a vidéken különösen nagy a gyermek- áldás, mert sok fiatal ember telepedett meg. Először dicsőítő éneket énekeltek. Aztán a legöregebbek egyike beszédet tartott szentírási Ige alapján. Bennünket külön üdvözöltek, megköszönték, hogy a hőség és messzi út ellenére eljöttünk. A szabad helyen állították föl banáncserjéből és pálmalegyezőkből a mennyegzői lugast. Belül asztalok és padok álltak. Ezeket a „mennyegzői lugasokat“ mindenütt meg lehet találni az országban. Abban veszik át a nászajándékokat. Az ifjú pár együtt ül az eske- tési tanukkal a lugasban, az asztal mögött lévő pádon. Két férfi ül melléjük jegyzékekkel. Most már mindenki bemehet és a pár elé teheti ajándékát. Az ajándékokat és az ajándékozók nevét gondosan jegyzik, mus iránt. Közel negyedszázada tűrte el, hogy megszentségtelenítsék hajlékait, föl- koncolják, vagy száműzzék szolgáit, lábbal tapodják szentséges nevét s mindazt, ami az övé. Most már betelt a mérték. Isten türelmének is végeszakadt. Akinek a kegyelem nem kell, az ítéletet kap. Aligha volt még háború e világon, melyre ennyi joggal el lehetett mondani: „Hoc Deus vult!“, ez Isten akarata! Konkoly a búza között. Ha azonban azt gondolnánk, hogy e háború keresztes hadjárat jellegénél fogva az egyik fél Isten frontjának nevezhető, a másik pedig a Sátánénak, akkor tévedünk. Nem lehet a kérdést ennyire leegyszerűsíteni. Az élet általában nem tűr ilyen egyszerűsítéseket, amelyekben mindig több a gondolkodási sablonok szerelme, mint a valóság tisztelete. E földön nincs külön búzatábla, melyben ne lenne konkoly s külön konkolytábla, melyben ne lenne búza. Nemcsak egyes emberekre áll ez, nem azt jelenti csupán, hogy a mi oldalunkon is vannak istentelen és istenellenes emberek és a túlsó oldalon is vannak minden elnyomatás és istentelen nevelés dacára is Isten gyermekeinek megmaradt lelkek... De nem lesz mindig így. Eljön az idő, mikor megérik a világ-vetés. Akkor meglátszik a konkoly. (Máté 13:26.) Nem ejtheti többé tévedésbe az embereket azzal, hogy hasonlít a búzához. Eljön az idő, mikor Isten véget vef a Janus-arcok kétszínűségének, amikor nem lehet többé a minden színvallást kerülő fal mellé húzódó élet biztonságos életstílusát követni, amikor nem lehet többé diplomataügyeskedéssel mindenkivel jóbarátságban lenni csak azért, hogy saját érdekeinket minden eshetőségre biztosíthassuk. Minél jobban érik a világ, annál közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amelyről a Jelenések könyvének hetedik fejezete beszél, mikor Isten gyermekei pecsétet kapnak a homlokukra, melyről mindenki f el Mi elsőkül léphettünk a mennyegzői lugasba és fejezhettük ki áldáskiváná- sainkat az ifjú párnak, Nakesának és férjének Natanaelnek. A jegyesek ilyen alkalommal legtöbbször nagyon komoly arcot öltenek. Vidámságból nem sokat lehet észrevenni, minden nagyon ünnepélyesen történik. A kívüllevő gyermekek közben egyik éneket a másik után éneklik. Karénekek is megzendülnek. Az ünnepély rendezője Ndeliso volt, Nakesa legidősebb bátyja, egyike a legügyesebb tanítóknak. Sok tennivalója volt, hogy minden ékes renddel menjen végbe. Ha nem szentelhette magát nekünk, akkor egy másik tanító oltalmába ajánlott bennünket. Az ajándékok átadása és átvétele meglehetős hosszú időt vett igénybe. Ez alatt az idő alatt megvendégelték a fehér és fekete vendégeket. Bevezettek bennünket az ifjú pár suaheli stílusban agyagból épített, tiszta házacskájába. A jövendőbeli férjnek nevezetesen lakóházat és istállót kell építenie, a szokás így követeli. Mindkét épület virágdiszes keresztettel volt díszítve, bent is kis virágkeresztek függtek. Itt szolgálták föl a lakomát. Első fogásnak rizs volt, erősen fűszerezett marhahússal, A második
