Harangszó, 1941

1941-01-26 / 4. szám

1941. január 26.

HÄR ANGSZ'Ó

27.

lenni! Nagy és szent feladat ez! Aki jobb jövőt akar látni, annak erre a feladatra kell vállalkozni. Nemzetszolgálatát az öntudatos, erős, tiszta, áldozatkész, testvért szerető, istenfélő magyar lelkiség kialakításává kell tenni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezt csak az evangéliummal lehet tenni. Mert ennek a lelkiségnek a forrása és alakító ereje Jézus Krisztus evangéliumában van elrejtve!

Hazatért gyülekezeteink.

Nägybinyä.

A nagybányai gyülekezetről elmondhatjuk, ami minden megszállás alá került evangélikus egyházközségre áll, hogy az elmúlt 20 esztendő kemény próbát jelentett számára. Gyülekezetünk a trianoni békeszerződés előtt nagyobbára tisztviselőkből állott. A román állam ismert magatartása folytán ez a tisztviselőosztály leszegényedett, ami nagy veszteséget jelentett számunkra. Nagybánya a magyar evangélikusságnak olyan végvára volt, amely főleg a tisztviselőosztályra támaszkodott. Az elbocsátott vagv igen csekély nyugdíjjal rendelkező tisztviselők az uralomváltozás után itt maradtak ugyan, de gyermekeik elszármaznak, ott kerestek megélhetési lehetőséget, ahol nem szúrt szemet „kisebbségi“ voltunk. — Nagybánya különben is még Trianon előtt azokhoz a gyülekezetekhez számított, amelyekben rendszerint egy nemzedék élt. A tisztviselők gyermekei jobbára tisztviselők lettek. Ugyanaz a sors várt rájuk is, mint apjukra: áthelyezték őket. De amíg 1920-ig a gyülekezet javarésze szepességi bányaaíkal- mazottból állott, addig 1920 óta a határ

lezárásával a felvidékiek is lemaradtak. Új emberek nem jöttek, mindössze 3—4 szász családdal szaporodott azóta a bevándoroltak száma.

1920-ban még 83 —• nagyobbára családos — adófizetője volt egyházközségünknek, ezzel szemben ma már csak 62 adófizetőt számlálunk s ezek javarésze ötvenedik életévén túl van s csak önmagáért fizet adót. Mindössze hét családja van ma gyülekezetünknek.

Ha az elmúlt 20 esztendő után édesanyánkkal, a Tiszai Egyházkerülettel szembenézünk, azt hiszem, a szembesítés elszomorítja az édesanya szívét, mert gyermeke ugyancsak megfogyott. A szórNagybányai evangélikus templom.

ványokkal együtt 79 felnőtt és 20 gyermek tagja van ma egyházközségünknek! Nincs utánpótlás és az állandó csökkenés nálunk már sorvadást jelent.

A gyülekezet anyagi helyzete ezzel szemben egyenesen jónak mondható. Templomunk és temetőnk kifogástalan állapotban van.

A parókia kb. 3U hold területen fekszik. Ehhez tartozik még 1 holdas gyümölcsös.

A parókia mellett közvetlen, két teljesen jó állapotban lévő bérháza is van, ez az egyháznak havi 73—73 pengőt jövedelmez. A régebbi 4 szobás, fürdőszobás. A másik 1937-ben épült, teljesen modern. Ezenkívül van még egy mult- századbeli házunk, amit nagy jóltevőnk, Robellyné Thaisz Fanny hagyott az egyházra.

Az egyház összes anyagi terheit e három ingatlan fedezi, mert az egyházi adóból befolyó évi 300 pengő alig jelent valamit.

1937-ben, amikor megépítették az új bérházat, a brassói Segélyző Intézettől kölcsönt vett fel az egyház és erre még ma is 33.000 lejjel tartozik, ami 1100 pengőnek felel meg és ennek az összegnek megfelelő 7°/o-os kamat. Ezenkívül még egy 10.000 leus (333 P) kamatmentes tartozásunk is van egyik hívünknél.

Amint e rövid helyzetkép bevezetéséből kitűnik, gyülekezetünket, amelyet még Kopácsi István és Erdősi Szilveszter János alapított, ma az elnéptelenedés, kihalás veszélye fenyegeti. Ezért a legsürgősebb telepítésre lenne szükség. Sokat várunk attól, hogy az egyházközséget a pesti evangélikus egyház testvéregyházává fogadta.

Schuller Ödön.

Ha érzed a Harangszó áldását, tedd személyes ügyeddé a terjesztését, hogy a Harangszó mások számára is áldás lehessen!

Kerekes Gyurka.

Történeti Iffúságl regény. 58

Irta: Mohr Gedeon. Kassa.

— Még nem egészen — nézi oldalról Gyurka. — Újra elfognának, ha most hazamennénk.

— Rejtőzködni fogunk — ajánlja Ákos.

— Senki sem fogad be engem — sóhajtotta a tisztelendő úr. — Homlokomra nyomva még mindig a halálos ítélet.

— Fenn a Zátony sziklán, senki sem keresné — véltt Józsi.

— Még téged is elfognának — figyelmezteti Palkó. — Olyan helyet kell keresni, ahol nincsen házigazda.

— Nagyszerű ötlet! Hallgassátok csak! —- ragyog fel a Gyurka szeme. — Tudok egy jó lakást! Háziúr ugyan van benne, de ki lehet vele jönni.

— Mire gondolsz fiam? — kérdi Bálint úr.

— A Kísértet-hegyre. Ott nyugton lehetünk.

— Nagyszerű! — kiáltja Palkó.

Bálint úr helyeslőleg bólint.

Kerekes tisztelendő egészen magához jött a három hónap alatt, hogy az Alpok lábánál összerogyott. A néhány napi pihenés, Liza asszony gondos keze alatt, kényelmes lassú ügetésük a Dunáig, a gyönyörű tutajozás Komáromtól Vácig s azután az út utolsó szakasza, megint a régivé tették.

— Minden jó lesz már — repes örömtől szíve, ha két kisebb gyermekére és hitvesére gondol. — Csakhamar láthatja őket is. Arcába visszatért egészséges színe. Mint sokáig késlekedő vándormadár tért meg tagjaiba a régi erő. Szíve

nyugtalan, beteg ingadozása felvette egyforma szabályos ütemét.

A délután első órájában érték el a Kísértet-hegyet. De most a napsütésben, virító zöld takarójával nem volt olyan borzalmas. Gyurka egyenesen annak a nyílásnak tartott, melyen Ákos éjszakai vándorlásuk közben a hegy gyomrába repült. Egymásután lépdeltek be a barlangba. Gyurka a sarokba kémlelt. A medvét kereste.

— Valaki elvitte, — nézett Ákosra.

— Itt kívülünk más is megfordult.

Ákos szintén éles szemmel túrta fel a barlang homályos szögleteit. Ámde sehol semmi.

Józsi és Palkó fáklyákat rögtönöztek. Egy-egy üres cseppkőbe szorították. Ragyogó, csillogó fénnyel sziporkázott az egész terem belseje.

— Itt legalább szépen fogunk lakni — mosolygott Bálint úr és nekidőlt a hátsó falnak. De mintha megindult volna lábai alatt a föld, kalimpálva bukott hátra.

Gyurka ijedten termett mellette. Fellobbanó fáklyafénynél csodálkozva látta, ahogy atyját talpra segítette, hogy a sziklafal egy darabja, mintha tengelye volna, kifordult.

— Adjatok csak ide egy szövétneket! — kiáltotta. Palkó futva hozta az egyik fáklyát. Gyurka a lángot előre tartva óvatosan kúszott át a szűk résen. Nagyot kurjantott a csodálkozástól. Ha az első barlang tágasnak látszott, ez még- egyszer olyan volt. Valami kis résen törve hullott egy napsugár a hatalmas üregbe. Fényétől sziporkázó, szinte hallható csilingeléssel nevetett minden. A mennyezet óriásira ívelt kupolája, a jégcsapként csipkézett csodálatos alakú egymásba ölelkező sok-sok alakzat és a padlón kosárban, szakajtóban