Harangszó, 1941
1941-08-10 / 32. szám
264 MARÁN ft S3? 6 1941. augusztus 10. Iskoláink értékének egyéb' vallásfelekezetektől való elismerése jóleső érzéssel tölti el szivünket, de ugyanakkor az aggódás féltő érzése megdobogtatja szivünket. Középiskoláink tanulói anyanyelv tekintetében kivétel nélkül majdnem teljes mértékben tiszta magyar anyanyelvűek. Egy-két iskolában csekély százalékban található nem magyar anyanyelvű tanuló. Szemlélődésünk során érdekes képet mutat a tanulók szüleinek foglalkozás szerinti megoszlása. Általában megfigyelhető, hogy nagyobb városokban lévő iskolákban, például Budapest, Nyíregyháza, a legtöbb kisiparos, kis- és nagy- kereskedő, közlekedési tisztviselő, egyéb közlekedési segédszemély, köztisztviselő, pap, tanár, tanító, más értelmiség és kereskedelmi tisztviselői családok gyermekei vannak többségben. Azokban az iskolákban, amelyek főként a vidék tanulóit szívják magukba, többségben vannak a kisbirtokos, kisbérlő családokból származó gyerekek. Végső megállapítás szerint a kisiparos, kisbirtokos, kisbérlő, köztisztviselő családok azok, amelyek kiemelkedő többségben járatják gyermekeiket középiskoláinkba. Ez a viszony természetesnek mondható. Főleg azonban a sok esetben legtöbb tehetséggel megáldott kisbirtokos, földmíves, napszámos családok gyermekeinek állandó szaporodása az egyes iskolákban, örvendetes tény. A tanulók tanulmányi eredményét vizsgálva, megállapítható, hogy valamennyi iskolában a jó előmenetelő tanulók létszáma vezet. Utána az elégségesek létszáma következik. Ezekkel szemben a kitűnő és jelesek száma is feltűnő szép eredményt mutat, míg az elégtelenek száma elenyésző csekély valamennyi intézetben. Mindez iskoláink kiválóságának az eredménye. Ha a tanulók iskoláztatásának anyagi feltételeit nézzük, az egyes intézetek részéről, olyannak bizonyulnak, melyek nem támasztanak különös követelményeket a szülők részéről. Valamennyi iskolában egy nívón mozog az évi tandíj^ mely 80—100 pengő között váltakozik. Abban az esetben, amikor az évi tandíj összege vallásfelekezetek szerint van megállapítva, a legcsekélyebb összeget fizetik az evangélikus tanulók, míg a többi vallásfelekezetek tanulóinak tandíjfeltétele tekintélyes összeggyarapodást mutat. Például: a Budapesti Evangélikus Gimnázium tandíjmegoszlása vallásfelekezetek szerint a következő: evangélikusoknak évi 52 pengő; reformátusoknak 140 pengő; katolikusoknak 200 pengő; izraelitáknak 300 pengő. Hasonló arányú a növekedés a többi intézetekben is. Ahol az intézettel párhuzamosan internátus is működik, a tandíjon kívül az évi ellátás valamennyi iskolában 400—500 pengő között váltakozik, mely összeget ugyancsak kedvező fizetési feltételek mellett lehet a tanév folyamán lefizetni. Evangélikus tanulóink mindenütt a legcsekélyebbet fizetik és az évi fizetési feltételek is nagy köny- nyítéseket nyújtanak. Nem fukarkodnak az egyes intézetek az arra érdemes tanulóknak megadni a fél- vagy egész tandíjkedvezményt sem. Ezekhez járul még az év végén kiosztott segélyek és jutalmak egész sora, melyek a legmesszebbmenő jóindulatú támogatást és a szülők anyagi helyzetének az iskoláztatás szempontjából való teljes megkönnyítését eredményezik. Íme duplán osztogatják iskoláink áldásaikat. És mégis vannak sokan, akik e könnyítéseket nem ismerik fel és vele nem értik meg az evangélikus iskolák szeretettől áthatott hívó szavát. Aki nem hallja meg a hívást, saját gyermekét fosztja meg azoktól a kincsektől, amelyet csak evangélikus iskolában kaphat meg gyermeke. Evangélikus ifjú csak evangélikus szellemű iskolában nevelődik vallásához hű, öntudatos evangélikus férfivá. A számok beszéltek. Előttünk áll egy pár adat iskoláink életéből. Ne tekintsünk közömbösen el ezek felett a számok felett! Amelyek örömöt jelentenek, azokért adjunk hálát Istennek! Amelyek aggodalomra intenek, jól szívleljük meg és rajta mi igyekezzünk segíteni! Evangélikus szülő! Gyermekedet, ha csak teheted, evangélikus iskolába járasd! Ez gyermeked boldogságát, anyaszentegyházad- nak pedig szent szolgálatát jelenti! P. K. Öröm. A mi örömünk a Krisztusban van. Dacos, merész öröm: minél jobban el akarják űzni, annál jobban a miénk. Minél többet árt e világ, annál jobban örülünk. Mert ez az öröm — örök. Annál jobban nő, minél inkább el akarnak szakítani tőle. Krisztus az én Megváltóm: örökkévaló öröm ez nekem mindaddig, míg csak hiszem, elismerem és ebben megmaradok. De ha Krisztus eltűnik a szívből és lelkiismeretből, odavan az öröm is. A kegyelem ugyan megmarad, de a lelkiismeret bizony elbukhat. Ne botránkozza- tok hát meg, mikor látjátok, hogy mennyien kiesnek az evangéliumból s megtagadják a Krisztust. Luther. Az oroszországi börtönökben uralkodó állapotokról jellemző részlete- ketket beszélt el egy finn munkás, aki több évet töltött a Tanácsköztársaságban és kb. Va évvel ezelőtt tért vissza Finnországba. „A foglyokat először Pet- roskoi melletti fogházba kisérték. Kezdődik a szörnyű kihallgatás. Először 5 napig egy helyben kell ülni. A vizsgálóbírókat felváltják, de a vádlottnak tovább egy helyben kell ülnie. Enni és inni kap bőven, de aludni nem engedik. Amikor végre felkelhet a székről, úgy érzi, mintha tőrt szúrnának a hátába. De ez még az enyhébb kihallgatási módszerek közé tartozik, de azok, akik ezen keresztül mentek, azt tanácsolják a még hátralevőknek, hogy haladéktalanul írják alá a belismerő nyilatkozatot. Egy 18 éves fiúval pl. aláírattak egy orosz okmányt, melyet ő nem értett. A fogolytáborban azután kiderült, hogy az okmányban idegen állam javára való kémkedését ismerte be pont egy évvel születése előtt! De történhetik a kihallgatás állva is. Egy szerencsétlen asz- szonynak, akit szintén kémkedéssel vádoltak, hét napig kellett állnia a kihallgatáson. Áldott állapotban volt és a kihallgatás közben szülte meg koraszülött halott gyermekét. A kihallgatást azonban még ezután sem fejezték be, hanem csak a nyolcadik napon vitték az asszonyt kórházba, ahol három nap múlva meghalt. Még számos ilyen esetről tudnak a karjalai menekültek. A moszkvai Basilius-székesegyház, amelyet a szovjet múzeumnak rendezett be.
