Harangszó, 1941
1941-08-10 / 32. szám
1941. augusztus 10. HARANGSZO 265. „Az Ur visszahozza népének foglyait.“ (A fogházmisszióról.) A 14. zsoltárban áll az az imádságos vágyódás, hogy Isten a fogságban levő Izrael számára hozná el a mielőbbi szabadulást. Ez lenne az igazi öröm Isten népének szívében. Ha elcsendesedünk az Űr zsámolyánál, ez ige ma is szól nekünk. A mi társadalmi életünk betegségének tükörképét mutatja a javítóintézetek és börtönök lakóinak nagy száma. Ezek a „börtöntöltelékek“ elvesztek a nemzetre és társadalomra nézve is, mert nem végeznek termelő munkát, sőt őket kell az összességnek eltartani, ami tetemes költségbe kerül. Csakhogy még lelki oldala is van a dolognak: elveszettnek látszanak a bűn útjára tévedt emberek Isten országára nézve is. Feladatunk kettős: megmenteni a földi és mennyei haza számára ezeket a kárhozat útjára sodródott embereket. Isten ezt a szolgálatot reánk bízta: fogházi lelkipásztorokra. Isten kegyelmét sokszor engedi megtapasztalni, amikor lelkek ébrednek fel a bűn álmából, különösen az Ürvacsorai istentiszteletek alkalmával és azt megelőző magángyóná- sokon. Hányszor halljuk a zokogó töredelmes bűnvallomást: „Bűnösnek érzem magamat“, „loptam ezt és ezt“, „megkárosítottam vagy agyonszúrtam ezt és ezt“ stb. A bűnbánó lelkek mily mohón isszák ilyenkor az élővizet: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.“ Nagy szükségét érezzük, hogy imádságos hátvéd alakuljon e munka mögött. Szükség volna egy evangéliumi börtön- patronázs közösségre. Hivatása lenne: imádságban hordozni a foglyokat, hogy az Ür mielőbb hozza vissza ez eltévedt juhokat az ő nyájához. Hivatása lenne, hogy rendszeres áldozattal lehetővé tenné az Isten malomkerekei közé kerülő, vergődő, embertársainknak megfelelő iratokkal való ellátását. Hivatása lenne, hogy egy rabmenház felállítását lehetővé tenné. Debrecenben a református szere- tetszövetség kebelében már állítottak fel ilyent a kiszabadult foglyok számára. Szükség volna ily irányú evangélikus szeretetintézményre, mert a szabaduló foglyok sokszor pénz, támogatás, fedél nélkül kerülnek ki a börtönből az utcára, ahol ismét a sátán foglyai lesznek. Korábbi cikkemre visszhangképen egy hívő cselédleány elküldte a maga „filléreit“ erre a menházra. Más nem érdeklődött rajta kívül. Jones Mari is cselédleány volt, akinek áldozatos példája megindítója lett a Bibliatársulat megalapításának. Vajha a mi evangélikus hitvalló cselédleányunk példája elindítója lehetne a rabmenház megvalósításának! Iratokat küldtek a foglyoknak: N. N. kelenföldi ev. szeretetotthon, Plauski Géza, özv. Kránitz Józsefné, Huba Istvánná, Király Gizella, Kerndl Irén, Ru- zicska László Budai egyháztagok, Németh Imréné, Kováts Ilona, Beck Hen- rikné. Foglaljuk imádságunkba a munkásokat és az aratni való gabonát! Gaál József fogházi lelkipásztor. CSAK NÉKED HISZEK, URAM I Nem hiszek az észnek, nem hiszek a szívnek, Bármilyen veszély közt bármily harcot vív meg, Nem hiszek a lelkem láthatatlan mélyén Árnyként felmerülő röpke gondolatnak . . . Megérzések? Vágyak? . . . Tűnő délibábok, Ismerem már őket . . . jaf, de megcsalhatnak. Nem hiszek szivemnek! Nem hiszek magamnakl Nem hiszek annak sem, mit fülemmel hallok. Mit szememmel látok, vagy ujjongva vallók, óh, de sokszor láttam a valónál többet, De sokszor hallottam csalfa szirénhangot/ óh hányszor, de hányszor vártam! Hittem, bíztam Képzelt valóságban, fény helyett az árnyban, Nem tehetek róla . . . Nem hihetek többé Emberben, magamban, szív és ész szavában! De mégis . . . De mégis . . . Tan egy csalhatatlan Örök Igen s Ámen, s bár felfoghatatlan De már a szivemben átölelte vágyam: Krisztus ajakáról Istenem szavában Mindent oly igaznak, valónak találtam/ Mindenik csodáját lelki szemmel nézem, S az többé nem árnyat, csak dicső fényt szemlél, óh, itt a képzelet nem nagyított semmit, Mert a Való volt több minden képzeletnél! És nem hiszek többé senki, semmi másnak, Sem szívnek, sem észnek, semmi gondolatnak. Megváltó Úristen . . . nem hiszek világnak, Bármit ád, vagy éppen bármit megtagadhat, Nem hiszek én többé senki, semmi másnak Sem földön, sem égen, csak Néked . . . Magadnak! Haluszka Rózsa. Evangélikus ember evangélikus lapot olvast OLVASSUK A BIBLIÁT A keresztyén élet a) Isten-szeretet Krisztus-szeretet. Aug. 10. — Parancs. Mt. 22 :37—38. A szeretetet általában olyan valaminek tekintik, amit nem lehet erőszakolni, magától kell jönnie. Érzelem kérdése. A keresztyén élet alapját képező Istenszeretet azonban parancs. Szeresd az Urat, a te Istenedet: a kényszer súlyosságával nehezedik rád. Nincs kibúvó alóla, engedelmeskedned kell. Ha nem lenne parancs, elkényelmeskednéd, de így engedned kell. Szereted-e az Istent olyan fenntartás nélkül, ahogy egy parancsnak kell eleget tenni? A szeretetben Isten „teljes szívet, lelket, elmét“, tehát egész embert kíván! Ne félj ettől a lekötöttségtől, mert csak így vagy igazán ember. Szeressük őt, mert ez a legfőbb parancsolat. Aug. 11. — Viszontszeretet. I. Ján. 4 : 19. Isten-szeretetünknek parancs voltát ez az Ige enyhíti, ö előbb szeretett minket! Ő a kezdeményező, az én szeretetem csak hálaadó válasz lehet. Hálás vagy-e Istennek, hogy a Golgothán sorsodat elrendezte, hogy annyira önzetlenül jön veled szembe, hogy „nem kímélte Szent Fiát sem“?, Viszontszeretetet vár tőlünk és te hányszor mégy el hálátlan gyermek módjára a Kereszt mellett? Hidegen hagy, hogy Isten szeret? Szíved elárasztó szeretetével keressed minden napon, mert ő előbb szeretett minket. Aug. 12. — Kötelezettség. Ján. 14 : 23—24. Isten szeretete egyszersmind Krisztus-szeretet is s ez kötelezettséggel jár. Az ő beszédét megtartani az tudja, aki hallgatja. Megtartója vagy-e Isten beszédének? Ne csak azt fogadd el belőle, ami tetszetős, érthető vagy amit mások fejére olvashatsz, hanem mindent, amit az Ige olvas rád, azt elsősorban! Ezzel a kötelezettséggel jár Isten szeretete. Mennyi mulasztás terhel eddig? Szeresd az Istent és szeresd Krisztus beszédét. Aug. 13. — Felelősség. Ján. 21 ; 15— 17. Krisztus szerelme felebarátom iránti felelősséget is jelent. Ma mindenki magával törődik és Kain kérdése újra aktuális lett: őrizője vagyok-e én az én atyámfiának. Nem lehetek közömbös azoknak a sorsa iránt, akikkel egy fedél alatt, egy gyülekezetben vagyok. Isten szeretete arra ösztönöz, hogy pásztora legyek az enyéimnek. Mekkora próba ez! Hisz magunkra se tudunk vigyázni és Isten másokért is felelőssé tesz. A mások hitetlenségét az én megbotrán- koztatásom miatt tőlem kéri számon. „Szeretsz-é engem“, erre a kérdésre csak megalkuvás nélküli szolgálat lehet a felelet. Te tudod, Uram, hogy szeretlek, mert az enyéim üdvösségéért is aggódom. Szeresd az Isten és légy őrizője a te atyádfiának. Aug. 14. — Ragaszkodás. Zsolt. 73 : 23—26. Isten szeretete ragaszkodássá válik. Nem tudok tágítani mellőle. Nélküle értelmetlen az életem. „Én mindenkor veled vagyok.“ Ma nehéz ezt elmondani, mert életünk nem Isten körül forog. Nem azt kérdezzük: „kicsodám van nékem az egekben“ (25. v.), hanem kinek a pártfogására számíthatok, ki viszi előbbre az ügyemet itt? s annak a kezét ragadjuk meg, abba kapaszkodunk. A zsoltáros ragaszkodik Istenhez, „nálánál egyébben nem gyönyörködik a földön“. Legyen elég ez a gyönyörűség neked is. Aug. 15. — Lemondás. II. Kor. 5:14—- 15. Ha valakit szeretünk, annak a javára szívesen lemondunk, anélkül, hogy ez a lemondás rosszul esne. Krisztus szerelme így szorongatta Pál apostolt, le tudott mondani érette. „Akik élnek, ezután ne maguknak éljenek“, ne csak emberekért, de Krisztusért mondjanak le pénzről és időről, panaszkodás nélkül. Szeresd az Istent lemondással, mert ő a Fiáról mondott le éretted és nem kérdezte, hogy megéri-e. Aug. 16. — Munkálkodás. Gál. 5:6. A munka verítéke átok, az Isten szere- tetéből fakadó hit örömmel munkálkodik. Ez a szeretet örökös mozgásban tartja a keresztyén embert. Nem vonakodik a munkától, „nem keresi a maga hasznát“, hanem a másokét is. Ez a paradicsomi állapot, a munka öröme. Szeresd az Istent és megismered ezt az örömöt. Schuller Ödön. OLVASD ÉS TERJESZD A I-------------HARANGSZÓT!
