Harangszó, 1941
1941-05-18 / 20. szám
160 HARANGSZÓ 1941. május 18. tudata. Csak várni, hogy rám tekint az Ür, kezébe vesz, újra felhasznál, megbíz' és ujjongó örömmel engedelmeskedni Neki. Vállalni halálig a keresztelőjánosi sorsot: „Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.“ Hazajöttem az anyák napjáról és... szégyenkeztem! Egy édesanya. Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban gubbasztani, fejet lógatni — csóválni, gondolataiddal magadat emészteni, s töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg?! Minek az örökös siránkozás: Jaj nekem, jaj nekem?! Inkább rajta, térdre veled, kezeket, szemeket az égre, elő egy zsol- i tárt vagy miatyánkot s szükségedet, I könnyes panaszodat vidd Isten elé! Luther. Áldozócsütörtök. Ismét itt van a tavasznak, az élet ki- és beteljesedésének ez a fenséges ünnepe. Milyen nagy a szépsége és csodálatos az üdvtörténeti jelentősége! A megfeszített és feltámadott Krisztus dicsőséges mennybemenetele, királyi uralmának kezdete, a tanítványoknak adott missziói parancsa, a Szentlélek jöveteléről való felséges Ígérete! Mennyi mindent mond ez az ünnep nekünk! Meg tudjuk-e érteni?! Fel tud-e szívünk Isten iránti hálára és ujjongó örömre gyulladni?! A protestánsok lélekszáma a Délvidék hazatérése után. A Magyar Értesítő jelenti: Az országgyarapodással az evangélikusok száma 680.000, a reformátusoké 2,630.000 lett. Az egyházi központokhoz beérkezett jelentések alapján megállapítható, hogy a magyarországi protestantizmus számszerű helyzete a következőképpen alakul. Az evangélikus egyház lélekszáma 1939-ben 567.000 voltj ehhez a keleti országrészek adtak kb. 35.000, a déli országrészek mintegy 78.000 evangélikust; lélekszámúnk tehát hatszáznyolc- vanezerre nőtt. A református egyház lélekszáma 1938-ban 1,861.000 volt, ehhez adott a felvidéki hatáfsáv és Kárpátalja 222.000 lelket, az és/.ákerdélyi rész további 362.000-et, a Királyhágómellék 152.000-et és most a Délvidék 34.000-et. Mindez összevéve kétmillióhatszázhar- mincezer lélek. A jelenlegi csonka országban — az unitáriusokkal együtt — ezek szerint most már hárommillióhárom- százhatvanezer protestáns él. (MÉ.) Levél. Kedves Keresztfiam! Néhány hét múlva elközelget a Szentlélek kitöltésének szent ünnepe, pünkösd. Ez a nap a te s veled együtt sok ezer magyar evangélikus konfirmandus társad hitbeli megerősítésének és evangélikus egyházunk nagykorú tagjai közé való felvételének napja. Ha mint keresztszülöd visszatekintek arra a 12 évre, amely a te fiatal életedet, mintegy keret magábanfoglalja, ajkamról önkéntelenül is a zsoltáríró szavai röppennek fel: „Bizony elmúlik minden ... megemésztjük a mi esztendőinket.“ (90. zsolt.) Talán te most ezeknek az igéknek súlyát és megdöbbentő voltát nem is érzed. De annál inkább kell a másik zsol tár rész igazságát érezned: „Az Ür az én hű pásztorom.“ Igen, kedves gyermekem, az Ür volt eddig a te hű pásztorod. Adott neked mindent, ami a test és élet fenntartásához szükséges és vezette lelkedet az iskolai tanítás és konfirmációi oktatás révén a kies mezőkhöz és csendes vizekhez. Megismerted Istent, aki téged teremtett, szent Fiát a Jézus Krisztust, aki téged megváltott és Isten Szentlelkét, aki téged megszentelt. Megismerted azt az egyházat, amelyben őseid éltek, küzdöttek, gályarabságot szenvedtek és hitükért meghaltak. Konfirmációd napján mit is kívánhatnék mást, mint hogy az Ür legyen tovább is a te hű pásztorod, aki lelkedet tovább vezeti és megtartja. Te úgyis tudod, hogy a világban most hatalmas háború tombol. Népek küzdeErdősi Sylvester János újszövetség fordításának előszava.
