Harangszó, 1941
1941-05-18 / 20. szám
<641, május 18. HARANGSZÓ 161. nek megélhetésükért, jövőjükért. Ne feledd el soha, hogy még ennél a háborúnál is elkeseredettebb harcot vív az ördög az Istennel a te lelkedért. Ennek a harcnak színhelye a te életed, a te szived. Vigyázz tehát arra, hogy az összeköttetést Istennel állandóan megtartsd a Szentírás olvasása, hallgatása, az imádság és az úrvacsora révén. így leszel hálás gyermeke Istennek, szüleidnek, hü tagja egyházadnak és derék polgára hazádnak. Ezért imádkozom konfirmációd előtt és után, szerető kerészt apád. OLVASSUK A BIBLIÁT „Imé mindent újjá teszek'“ (Jel. 21 :5. v.) II. Az egyházban. Május 18. — Ap. csel. 11 : 37—41. Két hét múlva lesz Pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének és az első keresztyén gyülekezet alapításának emlékünnepe. Isten az Ö Szentlelke által teremtette meg a keresztyén Anyaszentegyházat. Az egyházban tehát mindenekfelett a Szentiéleknek kell uralkodnia. Szentlélek nélkül nincs egyház, nincs egyházi élet. Ennek előfeltétele azonban a megtérés. Péter apostol nyomatékosan hangsúlyozza: „Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!“ Szakítanunk kell a bűnnel. A szüntelen megtérés által újul meg az egyház. Május 19. — Ap. csel. 11 :42—47. A Szentlélek nyomán új élet fakad. A 42. vers tömören fejezi ki az első keresztyének tevékeny egyházi életét. A további versekből látható, hogy ezt az új életet új törvény: a szeretet parancsolata irányítja. Ahol ilyen egyházi életet élnek, ott az Isten áldása nem marad el s ennek az áldásnak nyomán ismét új élet támad. Május 20. — Ján. 16 : 1—4. — Mikor az első keresztyénekről megemlékezünk, el ne feledkezzünk arról, hogy mennyi szenvedésnek és üldöztetésnek voltak kitéve úgy a zsidók, mint később a pogá- nyok részéről. És gondoljunk az ellen- reformáció szomorú korszakára! Milyen sokszor beigazolódott a történelem folyamán Jézus jövendölése! (2. vers.) S mindamellett a kér. egyház nem pusztult el. A vértanuk véréből új életet hirdető kér. gyülekezetek keletkeztek. Május 21. — Luk. 12 : 32. — A keresztyén egyház tagjainak száma még ma is igen csekély az emberiség lélekszámához képest. A keresztyén egyház még mindig csak az a kis kovász, amelynek meg kell kelesztenie, át kell alakítaniá, újjá kell szülnie a világot. (Máté 13:33.) Kisebbség vagyunk mi evangélikus keresztyének a keresztyén egyházban. Valóban kicsiny sereg, kicsiny nyáj. És mégis nagy feladatokat bízott ránk az Ür és nagy jutalmat tartogat számunkra. Nekünk Ígéri a mennyek országát. Május 22. — Máté 28: 16—30. — Jézus mennybemenetelének ünnepén igen sok gyülekezetünkben konfirmáció szokott lenni. Az Ür új egyháztagokkal gyarapítja az ő anyaszentegyházát. Feladatukká teszi az evangéliom megőrzését (Jel. 3:11.), és az evangéliom hirdetését, terjesztését. Mindannyiunknak hirdetnünk kell az evangéliomot szóval és tettel. Ez Jézus missziói parancsa. Éppen azért nem lehet arról vitatkozni, szükség van-e pogánymisszióra, vagy sem? Ez parancs, Jézus utolsó akarata, melyet tiszteletben tartanunk és teljesítenünk kötelességünk! A bei- és külmisszió által újul meg az egyház. Május 23. — /. Kor. 3 :5—15. — Az egyház megújhodása nem emberi mű, hanem Isten munkája. Pál és Apollós óta beláthatatlan hosszú sora az egyházi munkásoknak áll az egyház szolgálatában, ök Isten szolgái. Ez volt a nagy egyházjavító, Dr. Luther Márton is. Az alap, a fundamentom azonban mindig csak az marad, melyet a Jézus Krisztus vetett. Ebben a tekintetben a kér. egyházat ahhoz a fához hasonlítanám, melynek ágait időnként megnyesik, hogy új hajtások által koronája megújuljon, de a gyökér mindig a régi marad. Május. 24. — Ap. csel. 4 : 10—12. — A megfeszített és feltámadott Krisztus a szegeletkő, az egyház alapjának, fun- damentomának legfontosabb része. Ő a mi Üdvözítőnk! ő a mi Megtartónk! Éppen azért nagy öröm a kér. egyház tagjának lenni. Ennek az egyháznak feje az élő Krisztus s éppen azért a kér. egyházban szüntelen megújuló élet van. Illő, hogy megszívleljük a zsoltáríró intelmét: „Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje öt a kegyesek gyülekezete!“ (Zsolt. 149 : 1.) Stadtrucker Gyula. Menny bem en e/el Ünnepe. Krisztus azért ül a mennyben, hogy megvárja, míg ellenségei zsámolyul lába elé feküsznek. Ez az Ő igazi tiszte. Nem alszik odafenn, hanem virraszt értünk. Helytartót sem akar maga helyett: tisztét maga végzi. Hívei számára kész nála a segedelem. Bánt valami valakit? Panaszolja el Krisztusnak s ő megsegíti. Most még rajtunk az ellenség, — test, bűn, halál s az ítélet napig rajtunk is marad. Végül azonban Krisztus Istennek adja át az uralmat. Most a szívünkben uralkodik, vigasztal szükségünkben, tisztít s könyörög érettünk. Egykor azonban majd minden ő híve Vele uralkodik az Atya jobbján. Luther. UJ TAVASZT VÁROK! Szívemben égő, szent vágyódással Tavaszt várok, új, igazi tavaszt, Amely a jégvirágok helyébe Mosolygó rózsát, s ibolyát fakaszt, Amely úi életet támaszt megint A megdermedt alvó rügyekbe, S új szózatot harsog szét maid újra, Némán hallgató, süket fülekbe. Üi tavaszt várok én, egy igazit, Melynek soha sém lesz lombhullása, Mely után nem lesz a virágoknak Őszbe boruló bús elmúlása. Óh akkor maid a légben örökké Muzsikál a pacsirta dala, S új csatákban új győzelmet arat A hit és az élet diadala. Üj tavaszt várok, melyre nem szállnak Pusztulást jelző vihar fellegek, Amikor egymásba karolnak mind Harcos szerszámú, gyilkos emberek. Ahol majd a kővel dobálónak Megbocsátó kenyérrel felelnek, — És az Ürnak régi templomai Imádkozókkal újra megtelnek. Bár kétségek marnak a szivembe, De én várom az élet tavaszát, Hol nem hallani többé a siró Csüggedöknek jajgató panaszát, Hol a béke angyala elsuhan, S a szemekben örömkönnyet fakaszt, — Rendületlen várom a boldogabb, Szebb világot, az igazi tavaszt. Bencsik József. Apró történeteit. Zörgesselek. Antwerpen városa mellett van egy kolostor. Híres festők képeit őrzik benne. Egy napon látogató érkezett a kolostor kapuja elé, aki a képeket szerette volna megtekinteni. A kapu felett csüngő kopogtatóval alaposan döngette a kaput, de a kolostor lakói semmi életjelt sem adtak magukról. A kopogtatást többször megismételte — sikertelenül. Már abba akarta hagyni a semmi reménnyel nem biztató kísérletet, amikor utolsó nagy dörömbölésre megnyílt a kapu s egy öreg barát dugta ki a fejét. A látogató szemrehányást tett a lustaságukért, hogy nyugodtan hallgatták bent a kopogtatás sát. A szerzetes így válaszolt: „Már kezdettől .fogva hallottuk a zörgetést, de azért nem siettünk mindjárt kaput nyitni, mert vásott gyerekek is szoktak itt dörömbölni, akik nyomban elszaladnak. így inkább vártunk, hogy megtudjuk a sok zörgetésböl, vájjon a kintlevő tényleg
