Harangszó, 1940
1940-04-07 / 14. szám
HARANGSZÓ 1940. április 7. 102. 1552. esztendőben megvolt a biblia magyar nyelven. Az eddig felsorolt fordításokban a szentírás könyvei nincsenek versekre osztva, hanem csak részekre. 6. Melius Juhász Péter debreceni prédikátor 1565-ben Debrecenben magyarra fordította és kiadta Sámuel próféta és a Királyok könyveit. Ugyanő lefordította és kiadta az újtestámentomot 1567- ben. 7. Félegyházi Tamás debreceni prédikátor szintén lefordította az újtestámentomot. Gönczi György bevezetésével, halála után 1586-ben adták ki Debrecenben. 8. A csepregi Lutheránum Collegium is kiadta ezidőtájt az újtestámentomot magyarul. Az evangéliomokat és episto- lákat pedig, melyeket a gyülekezetekben felolvastak és hirdettek, 1589-ben nyomatta ki Manlius János Monyoró-Kere- ken. 9. Károlyi Gáspár gönczi prédikátor az egész szentírást, az apokrifus könyvekkel együtt lefordította. Nyomatták Vizsolyban 1590-ben. 10. Klötz Jakab betűivel is kinyomatott Bártfán a biblia. A fordítása Károlyi Gáspáré, csak néhol van kevés különbség. 11. Szentzi Molnár Albert 1608-ban kiadta a magyar bibliát Károlyi fordításában Hannoviában. Ugyanő másodszor is kiadta, de kisebb formában, Oppen- heimban. 12. Szántó István jezsuita atya ezidőtájt lefordította az ótestámentomot, de 1612-ben meghalván, nem adhatta ki. 13. Káldi György jezsuita atya a Vulgata szerint lefordította és kiadta Bécs- ben 1626-ban. 14. Kinyomatták a bibliát Jánson János, a Molnár Albert fordítását, Váradon kinyomtatták a Károlyi fordítása szerint. Tótfalusi Kis Miklós Amsterdamban adta ki. Lőcsén Brever Sámuel nyomatta ki a Károlyi szerinti fordítást. 15. Komáromi Csipkés György debreceni professzor, majd lelkész nagy gonddal lefordította a teljes bibliát 1675- ben. 40 évvel halála után nyomatták ki Leydában, 1717-ben. 16. Torkos András győri lelkész az újtestámentomot fordította le, fia József pedig kiadta Wittenbergben, 1736-ban. • 17. Nagy megyeri Besnyei György ma- dari ref. prédikátor a teljes bibliát lefordította 1737 táján, de csak kéziratban maradt. 18. Bárány György és fia János, valamint Sartorius János az újtestámentomot fordították le s Laubánban kinyomatták 1754-ben. Sőt az ótestámentomot is lefordították, de kéziratban maradt. Mindhárman evangélikusok voltak. Jíe felejtsd el az evangélikus sajtó támogatását azért, mert tér« mékcivel lelki édesanyád, egvházad akar lelkileg táplálni s azért is, mert lelked tiszta táplálékát legjobban és legolcsóbban índja termékeiben nvujtani. Evangélikus vagy ? Evangélikus ufsúgói fáraísx ? A magyar Biblia sorsa. Hogy a reformáció a XVI. században olyan rohamosan hódította meg az ország minden rangú és rendű lakosságát, annak különféle okai között ott szerepel a Bibliának a nép nyelvére való lefordítása után annak széles rétegben való terjesztése. És az a buzgóság, mely a Biblia terjesztésén fáradozott, kellő méltánylásban is részesült, amennyiben boldog Volt az, aki azt megszerezhette s naponként lelkét abból táplálhatta. A feljegyzések megemlékeznek arról, hogy a reformáció népének minden rétege buzgó bibliaolvasó volt s e tekintetben a fő- rangnak adtak példát az alacsonyabb néposztálynak. Bethlen Gáborról jegyezték fel azt, hogy a Bibliát táborozása ideje alatt mindig magával hordozta s azt 26-szor olvasta végig. I. Rák'óczy György erdélyi fejedelemről ugyancsak azt írják, hogy az ószövetséget 13-szor, az újat 32-szer olvasta el. Ostffy Mihályról, a dunántúli egyházkerület első felügyelőjéről is azt mondja Miskei Ádám az elhunyt felett tartott halotti beszédében: „Isten igéjét szorgalmasan olvasta s a vallástudományokban is olyan jártas volt, hogy nincs hitünknek egy ágazata sem, melyet ő a Bibliával bizonyítani nem tudott volna.“ * De amilyen kedves könyve volt hitelődeinknek a Biblia, éppen olyan gyűlölt s üldözött volt az a róm. katholiku- sok által. Kiváltkép azok nem nézhettek rá jó szemmel, akik az ellenreformáció századában a protestánsok visszatérítésén buzgólkodtak. Ezek közül való volt az a II. Nádasdy Ferenc is, aki a dunántúli és a felvidéki birtokain kegyetlenül üldözte az evangélikusokat. Elűzte a többek között Pi- lárik István beckói lelkészt is s könyveit, köztük a Bibliát, Csejte várába vitette s ott máglyára hordva megégettette. A Bibliára annyira haragudott, hogy azt külön nyársra huzatva tartatta a lángok fölé. Történt, hogy amikor a gróf néhány társával ezen gyönyörködött, a léghuzam következtében az égő Biblia levelei közül egy lap Nádasdy gróf ölébe hullt s éppen az a lap, amelyikre a többek között ez is írva volt: „A mi Istenünk beszéde megmarad mindörökké.“ (Ezsaiás 40. r. 8.) Midőn a lapot a gróf elolvasta, elhalványult s felállt s eltávozott a bibliaégetés színhelyéről. A bécsi fogságában s később a vérpadon elmélkedhetett arról, hogyha megmarad a Biblia olvasói között, ha evangélikus elődei példáját követi, akkor nagyravágyása nem tette volna hitárulóvá s bibliasütögetővé s akkor bizonyára nem került volna a hóhérbárd alá. Hasonló sorsra jutott a Komáromi Csipkés György-féle fordítás is, mely Debrecen város költségén 1685-ben jelent meg Hollandiában, melyet azonban, mikor hazánkba érkezett, a róm. kath. egyház lefoglaltatott s nedves pincékben penészledett hosszú ideig, míg nem belőlük 4000 darabot Erdődy Gábor egri érsek máglyán hamvasztatott el. * Hiába intézte az ellenfél, az „ős ellenség“ egyik támadását a másik után szent könyvünk, a Biblia s az abból kiáradó szellemi világosság s evangéliomi hit ellen, azt kioltani, megsemmisíteni nem tudták, azért, mert annak olyan bátor vallói voltak, akik az apostollal együtt nap-nap után bizonyságot tettek arról, hogy: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumot, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére“ (Róm. I. r. 16. v.). Azért a Károlyi Biblia 350 éves jubileuma intsen és figyelmeztessen bennünket annak megszívlelésére, amit Jézus János 5. r. 34. v. mond, hogy: tudakozzuk az írást, mely szilárd fundamentoma égyházünknak s munká- lója e földi s mennyei boldogságunknak s üdvösségünknek, de csak akkor, ha nem hagyjuk figyelmen kívül Jakab levelének ezen komoly intelmét: „Az Igének pedig megtartói legyetek, és ne legyetek csak hallgatói, megcsalván magatokat.“ (Jakab I. r. 2. v.) Szekeres Sándor. ..................... «-*A hadikórház papja. (Befejező közlemény.) Egyik este, amikor a hadikórházba mentem esti áhítatot tartani, néhány ápolónővel találkoztam, akik a nap nehéz munkájától elfáradva, a főépületben lévő lakásukra igyekeztek. Az áhítat megkezdésekor azonban csodálkozva vettem észre, hogy azok az ápolónők is ott vannak. „Amikor megláttuk a tisztelendő urat, visszatértünk, hogy mi is részt vegyünk az esti áhítaton.“ Egy-egy ilyen eset nagyon, de nagyon buzdított és bátorított a szolgálatban. * A kórházi lelkész sokféle tapasztalatot szerez munkája alatt a sebesült katonák között. Az orvosok közlése szerint igen kevés a súlyos sebesült; a legtöbb a kezén, vagy a lábán sérült meg. A fiúk nagyon csodálkoznak, hogy az oroszok erős támadásai és sűrű tüzelése ellenére, aránylag milyen kevés finn katona esik el. Meg vannak győződve arról, hogy a finnek csupán az Isten oltalmának köszönhetik ezt a szerencsét, „Nekünk Istenünk van — Istenünk, aki segít és Urunk — Urunk, aki a halálból is megszabadít!“ Milyen áldott munkaterület a hadikórház lelkészének a szolgálata. A fronton megsebesült és másutt megbetegedett embereknek a lelke megérett az örökkévaló dolgok befogadására; többen boldogan beszélnek és hallgatnak ezekről a dolgokról s örömmel énekelgetik az ismert egyházi énekeket. Sok közülök szívesen beszél a régi otthon gondjairól, belső küzdelmei és harcai között nyert s a mindenható Atyába vetett élő hitéről. A kórház papjának nemcsak az Igét kell hirdetni, hanem hívő barátja kell legyen a betegeknek, aki minden körülmények között segíti és szolgálja őket. Az Istenbe vetett hitben, bizodalom- ban és bátorságban megerősödve, hálaadással és reményteljesen térek haza a kórházi szolgálatból. Dicséret, dicsőség és hálaadás neked, szerető mennyei Atyánk! Mikko Kivekäs. Ford.: Mezei István.
