Harangszó, 1940

1940-04-07 / 14. szám

A FORDÍTÓ. Károlyi Gáspár emlékezetére Irta: Reményik Sándor. Alkotni könnyebb: a szellem szabad. A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szenvedélyt, mely lengve lázad, S vakmerőén méri Istenhez magát. Az alkotás, jaj, kísérteibe is visz. A fordítás, a fordítás, — alázat. Fordítani annyit tesz, mint kötve lenni. Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt. A kijelentés ős betűire Alázatosan nagy gonddal ráhajolt. Látom: előtte türelem-szövétnek, Körül a munka nehéz árnyai: Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd, az érdes szittya nyelv Megcsendlti-c Isten szép szavát? És látom: győz, érdes beszédinek Századok adnak patinát. Ó, be nagyon van kötve Jézushoz. Félig ő viszi, félig Jézus őt, Mígnem Vizsonyban végül megpihennek, Együtt érve el egy honi tetőt. Amíg mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán vére is hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél — magyarul. 1940. április 7. OLVASSUK_A BIBLIÁT Krisztus a jó pásztor. Április 7. — Az Ürnak kegyelmessé- gét hozza. 89. Zsoltár 2. Ez a zsoltár­vers ősidőktől a husvét utáni második vasárnapi istentiszteletek bevezető ver­se. Ez a vasárnap is ettől kapta a nevét, így az egész hétre szóló üzenet van benne. Az előírt mai vasárnapi evangé­liumi igével egybevetve azt tanuljuk meg, hogy az Ür Jézus Krisztus, mint jó pásztor hozta el Istennek ezt a ke­gyelmét és az Istennek mindenüvé utá­nunk jövő, minket megmenteni akaró hűségét. Vájjon e héten ennek leszek-e én is éneklője, hirdetője és bizonyság­tevője? Április 8. — A juhoknak ajtaja. Já­nos 10:7—9. Nemcsak bibliai mondás, hanem már szólás-mondás gyanánt is halljuk, hogy áldott legyen a te beme­neteled és kimeneteled. De mi tudjuk, hogy ez így önmagában még átokká is válhat. Csak akkor áldás ez, ha Jézus Krisztus az az ajtó, akin átmegy éle­tünk. Nála nélkül semmit nem csele­kedhetünk. Bárhova megyünk be, vagy ki, mindig gondoljunk arra, hogy Krisz­tus hajlandó volna-e oda be, vagy ki engedni minket. Harangszó Április 9. — Előttünk megy. János 10:4. és 27. Jézus Krisztus nem béres, aki hátulról magát féltve, magára vigyázva hajtja a nyáját, hanem ő pásztor, aki előttünk megy. Mindenhova elvezet, aho­va nekünk mennünk kell. Az ő feltáma­dásának ez is egyik nagy áldása. Ha őt követjük, akkor bárhova bátran mehe­tünk. Vájjon a nyomdokaiban járok-e ma? Április 10. — Ismeri a juhait. János 10:14—16. Ö mindent tud az ő bárányai­ról. Tudja minden gyengeségüket, nyo­morúságunkat. Ismeri, mi az oka bajaik­nak. És ezért mindent meg is tesz azért, hogy megszabaduljanak. Legnagyobb ba­juk a szétszórtságuk, testvértelenségük. Érettem is ezért tesz meg mindent az én Uram: hívogat, igéjében szól, egyházá­ban tart, hogy én is megismerjem drága kegyelmét és megszabaduljak. Április 11. — Életét adja a juhokért. János 10:11—13. Minden elhagy engem e világon. Nemcsak a föld értékei vesz­nek el: vagyonon), tudományom, érté­keim. Emberekben is csalódnunk kell állandóan. Csak egy van, aki nem bé­rese az életemnek, ő inkább meghal érettem, hogy feltámadása után mindig, mindenütt velem lehessen. Ó állandóan gondot visel rólam. Áorilis 12. — Legelteti őket. 23. Zsol­tár. János 10:28. Nem azt akarja az Ür, hogy most mi is sorban haljunk meg utána, hanem, hogy éljünk általa. Ezért feltámadása révén az élet forrásaihoz és legelőihez visz. Igéjével és Szentleikével táplál. Ma is ad módot arra, hogy az igazi táplálékból vegyek. Veszek-e hit­tel? Április 13. — Megtéríti övéit. I. Péter 2 :24—25. Az életünk csupa tévelygés a Krisztus nélkül. Csak az ő váltsághalála által lettünk az ő választottjai és el- hivottjai. ő maga fordított minket ma­gához. így mondja ezt Luther is a má­sodik hitágazat magyarázatában. Azóta ez bizonyos, hogy az övé vagyok. Imád­kozom hát azért, hogy nála is marad­hassak. Ittzés Mihály. Ha a Haranqsxót f drain ti és olvasod, nnme.sah: a ma­gad, Hanem családod, ayer- meheld leihét Is táplálod. ♦ • ♦ • ♦< KARCOLATOK Két vélemény. Egy szórványlelkész írja: Olyan tanyavilágot látogatok, ahol még soha nem láttak egyházi lapot, de benn a dűlő utakon még papot sem. Itt kimondhatatlan jó szolgálatot tesz a Harangszó. Látogatáskor odateszem az asztalra. Ezzel máris átterelhetem a szót komolyabb területre. S amit nem tudok elmondani szóval, azt elvégzi a Harang- szó. Vannak emberek, akikhez nagy útat gyalogolva mentem el háromszor-négy- szer is, meghívni őket a közeli tanyai iskolában tartandó Istentiszteletre... és nem jöttek el egyszer sem. Ezeknek én nem tudok igét hirdetni, de a Harang- szó talán igen, mert kénytelen téli unal­mában elolvasni. Nagypénteki istentiszte­letre is hívtam őket — nagypéntek itt nem is ünnep ezen a vidéken — s az egyik atyafi egész jóindulatúan mondja, hogy most nem fog eljönni, mert az apó­sánál disznóvágás lesz akkor s azon 6 részt akar venni. Nagyon megdöbbentett ez és fáj, ha rágondolok. Evangélikus ember nagypénteken disznótort tart! Pe­dig ez „jó" evangélikus még. Az emberre egy szikrányit sem tudtam neheztelni, ő erről nem tehet. Csak azért írtam egy­két dolgot, hogy lássák meg, merre jár a Harangszó; nemcsak talajt szánt, nem­csak vet, hanem sziklákat is hasogat, köveket tör, melyek egykor termőfölddé válnak az Ür szőlőiében. * A pápai gyülekezet évkönyvé­ben olvassuk: A Harangszó az egyetlen evangélikus néplap, amely evangéliumot hirdet az ólombetűk szavával. A templomtorony harangzúgását mindenki meghallhatja, de a Harangszó drága szolgálatát csak azok, akik egy félesztendőre 2.40 P-t tudnak áldozni arra, hogy evangélikus öntudatuk, egyházi tájékozottságuk le­gyen s az evangélikus egyház világhely­zetét is lássák. Kimondhatatlan áldást je­lent ez a lap minden evangélikus család­ban. Megismerjük a gyermekeket az is­kolában, a konfirmációi órán, a hittan­órán és a templomi figyelésükben, akik otthon a Harangszó nevelésében gazda­godtak. Egyházi adakozásnál, hithüség- nél, vegyesházasságok kötésénél, meg­kísérlésben határozott útmutató. Milyen jó volna, ha minden egyes család aszta­lára oda tudnánk helyezni az egyházi adó fejében!... csakhogy ez igen hatal­mas összeggel terhelné meg költségveté­sünket. E sorokban kérek minden csa­ládfőt: rendelje meg ezt az áldott lapot, igen nagy gyönyörűséget szerez vele magának. Ne hitvány ponyvaregényekre, lélekromboló revolver-újságokra dobják ki híveink pénzüket, hanem a léleképités betűinek üzenetével gazdagodjanak. Előt­tem van a pápai előfizetők névsora. Szo­morúan látom, hogy csak 116 család já­ratja a lapot. Vannak köztük szegények, akik ki tudják fizetni a lapot: sokan hiá­nyoznak jómódúak, akik drágább lapra költenek, de erre sajnálják a pénzt. Hadd kérjem őket arra, hogy járassák ők is a Harangszót: nem bánják meg! Minden olyan hittestvérünknek, akinek anyagi helyzete megengedi, hogy lapot járas­son, a közeljövőben mutatványszámot és _________________________103.

Next

/
Oldalképek
Tartalom